(Napsi bejegyzése.) Januárban írtunk a két kis kolibri fiókáról, akik a teraszunkhoz közel, egy nagyobb bokron lévő fészekben cseperedtek. Nagyon gyorsan nőttek, pár hét alatt már akkorák lettek, hogy alig fértek el a kávéscsésze méretű, apró kis fészekben. Napjaik nagy részét szunyókálással töltötték, az anyukájuk szorgalmasan etette őket, és ahogy nőttek, napról-napra egyre zöldebbek lettek a tollaik is.
Látták, ahogy az anyukájuk repdes a fészek körül, és egy idő után ők is elkezdték a szárnyacskáikat próbálgatni, főleg, amikor anya a közelben volt, mintha csak oda akartak volna repülni hozzá. Itt egy videó arról, ahogy anyu repül (akkor ők még kicsik voltak, de jól látszik a felvételen, hogy milyen szépen repülnek a kolibrik), egy pedig arról, amikor nagyobb, kb 3 hetes korukban már ők is elkezdték próbálgatni a szárnyaikat. Egy-két nap alatt annyira belejöttek, hogy már nem is látszik, hogyan verdesnek a szárnyaikkal, annyira gyorsan tudják pörgetni őket.
Miután ezt a felvételt elkészítettem egyik nap, másnap nagyon meglepődtem, hogy már csak az egyik fióka volt a fészekben. Akkor még nem tudtam, hogy ilyenkor átrepülnek egy fára vagy másik bokorra, és anyu már a fészken kívül eteti őket, amíg önállóak nem lesznek.
Nemsokára aztán már együtt jöttek inni a tesók a teraszon lévő etetőkből, amiket nektárral töltünk meg nekik (1 rész cukor, 4 rész víz összeforralva). Az anyukájuk nemsokára újra fészket rakott egy pár méterrel arrébb lévő bokron, márciusban ki is kelt ott egy fióka, aki egyedül cseperedett, a másik tojásban lévő fióka valamiért nem kelt ki. Róla nem csináltam túl sok képet a fészekben, az első fotón látszik, amikor még picike, aztán a következőn már ki is repült egy szomszédos fára. Az utolsó képen még az anyukája eteti. Ez a fióka egyébként a Csicseriborsó Őrmester nevet kapta, és tervezünk róla írni majd egy külön bejegyzést, mert aranyos kis figura.
Csicseri márciusban kelt ki, és az anyukája most április elején már épített is egy új fészket ugyanoda, ahol az ő fészke is volt. A régit leverte, vagy leesett, nem tudni, de nagyon hamar felépített egy újat a helyére. A kolibrik egyébként úgy építik a fészkeket, hogy azok rugalmasak, és a fiókák növekedésével tágulnak. Van bennük valami pihe-puha szösz is, meg talán pókhálót és hajat / szőrt is használnak, kívülről pedig ügyesen zuzmót meg különböző zöld levélkéket tapasztanak a fészek falára, hogy minél jobban beleolvadjon a környezetbe. És olyan helyre építik, hogy felülről a levelek védik az esőtől is. A lenti képeken látszik az első kis tojás (kb akkora, mint egy babszem), aztán a második is. Közben jópár napig nagy esők voltak, össze is zsugorodott kicsit a fészek, de az anyuka az első száraz napon már ki is javította, és most ül a kis tojásokon.
Teszek be még pár fotót a többi kolibriről is. Járnak hozzánk a zöld színűek közül legalább öten vagy hatan. Volt, amikor egyszerre négyen voltak a teraszon, és ilyenkor megy a harc, hogy kié legyen a „virág”. Három különböző helyre vannak virág formájú etetők kitéve, de nagyon nehezen viselik egymás táraságát a kolibrik, és megy a verseny mindig, egyszerre nem jellemző, hogy innának. Valamelyik mindig elzavarja a másikat. 🙂 Cukik egyébként, ahogy a levegőben függőlegesen lebegve fordulgatnak egymás felé, hogy felmérjék, ki az erősebb, meg kergetőznek is rendszeresen. Ezt a levegőben fordulást ahhoz tudnám hasonlítani, mint amikor mi a vízben függőlegesen lebegünk, és úgy forgunk magunk körül erre-arra. A szárnyaik sosem látszanak, mert annyira gyorsan pörgetik őket, így csak a kis testük látszik a levegőben. Nagyon gyorsan érkeznek mindig, és az etető előtt befékeznek. Ha ott vagyok épp, és a fülem mellett fékeznek be, akkor hallani a „dongást”, olyan a hangjuk, mint egy nagy dongónak vagy méhecskének. Van, amelyikük már nem fél tőlünk egyáltalán, és nem zavartatja magát az iváskor, leszáll az etetőre (van egy olyan fajta etető, aminek van pereme, és le tudnak rá szállni), és iszik nyugodtan. Néhányan a többiek közül még félénkebbek, de azt vettük észre, hogyha beszélünk hozzájuk, akkor nyugodtabban mernek inni. A nektárt úgy isszák, mint a kutyák, amikor vizet lefetyelnek, a nyelvüket nyújtogatják ki a kis csőrükből. Az etetőről is teszek be képet, hogy lássátok, mekkora. Ehhez képest látszik majd, hogy a kolibrik milyen kis aprók.
Teszek fel képeket a kis sárga madárról is, aki szintén szereti a nektárt, de csak akkor éri el, amikor épp frissen van feltöltve az etető, mert neki rövidebb a csőre. De olyankor nagyon szeret inni belőle ő is.
Pár hete kivirágzott a teraszon lévő hatalmas aloe veránk is (nem is tudtuk, hogy az aloe vera virágzik), és most azokból a virágokból is iszogatnak a kolibrik.
Még egy pár képet beteszek ide a bejegyzés végére érdekességképp. Nemcsak a zöldikék járnak hozzánk, hanem két fehér hasú kolibri is jár ide inni. Nekik nagyon szép sötétkékes a fejük és a nyakuk, de ez közelről nem is látszik igazán, fényviszonyoktól függ, sokáig nem is jöttünk rá, hogy ők kékek és zöldek egyszerre. De sikerült pár fotót csinálnom róluk is.
A következő kép nem itt készült, hanem egy kakaó farmon, ahol januárban jártunk, és ott pont az ottjártunkat megelőző napon kelt ki két kis fióka. Ez a fészek a talajhoz közelebb volt, így le tudtam fotózni, milyen ici-picik az egynapos fiókák.
És végezetül jöjjön pár kép még az ide járó kolibrikről, amiket napsütésben készítettem, és így látszik, milyen szép, irizáló tollaik vannak.
Nagyon sok örömet okoznak nekünk ezek a pici madárkák, mindig ámulva nézzük őket, ahogy repülnek, olyan gyorsak, mintha apró kis rakéták lennének. 🙂 De közben meg tűpontossággal manővereznek a növényzet között és közöttünk, hihetetlen. Alapvetően félénkek, de nagyon öntudatosak is, és nagyon örülünk, hogy ilyen közelről követhetjük a mindennapjaik egy részét.