Kérlek ne aggódjatok, visszatértünk, csak nagyon-nagyon sokat dolgozunk azóta s folytatjuk is még heteken át, minimum ebben a tempóban év végéig… Türelmet kérek az utibeszámolóval kapcsolatban.
Csak nagyon röviden tudunk jelentkezni, gyorsjelentés:
Megvan a Cédula, hazafelé megkaptuk Panama Cityben. Innentől ugyanannyi joggal rendelkezünk, mint a panamai állampolgárok, hurrá!
Visszatértünkkor eső fogadott s azóta is sokat esik, alig van napsütés – kiderült, december 9-április 25 között van itt a főszezon, meglátjuk milyen lesz… Most durva a páratartalom is sokszor, ugyanakkor hűvős van, annak nagyon örülünk. A légkondi a párátlanitás miatt megy – nagy nehezen 70%-ra le tudja küzdeni órák alatt 85-90 % – ról 🙂
Finomakat eszünk, Davidból hozattunk most először röstit, csirkefalatokat, mozzarella rudakat és Napsi kitapasztalta az air-fryert, hihetetlen finomak benne a sült krumplik, hagymák, répák, céklák de még a brokkolik is… Van már tejföl is, joghurt is, úgyhogy már nem a kissé egyhangú karibi konyhán élünk, sőt már makitekercseket is készitett Napsi.. Eszembe jutott pár japán recept is, Napsi fionom olasz ételeket tud késziteni, igy már egész jó a gasztronómiai helyzet!
Visszatérésünk óta csak akkor mozdulunk ki, ha muszáj valamit venni vagy ki kell fizetni a számlákat. Repülnek a napok, reggel elkezdek dolgozni s néha eszünk aztán egyszercsak éjfél van vagy éjjel egy s megyünk aludni s reggel megint ugyanaz…
Vannak már a kedvenc sorozataink ujra, napi 1 sorozatrész belefér. A La Casa de papelt választottuk elsőnek, az utolsó 5 rész már elérhető… Bejelentettek egy előzmény sorozatot is Berlin főszereplésével. Remélem ennek nem szúrják el a végét mint a Trónok Harcának…
Megjött a kolibri etető, kihelyeztük, de napokig nem találták meg a kis aranyos madárkák – mondták mások, türelem, van amikor több hetet, hónapot is várni kell erre. S három napja egy kolibri felrepült a teraszra mig kint voltunk, megállt a levegőben elöttünk, majd egy fára ment. Mondtam Napsinak, biztos látta az etetőt, Napsi szép piros dekorációt készitett köré az ablakra. Tegnap mig vacsoráztam, 2x is jött a kolibri s 3x megállt a levegőben a teraszon – sejtettem már van bátorsága, bementem a vacsorával s szóltam Napsinak, lehet jönni fog.. Ő leült a földre a szobában, szembe az etetővel s kb 10 perc múlva jött is a kolibri! Én csak a csőrét láttam akkor. Ma reggel viszont reggel 7 körül megérkezett s mindketten gyönyörködtünk benne, s háromnegyed óra múlva visszatért.. Nagyon fel tudják viditani az ember szivét!
Egyik nap egy kismadár nekirepült az üvegajtónak s vergődött, nem nézett ki jól.. kezeltük s kb 8 perc alatt annyira magához tért, el is tudott repülni. Sikerült egy felvételt késziteni a folyamatról, igy dokumentált is…
Nagyon nagyon fáradtan is folytatjuk a munkát tovább – jó érzés minden hajnalban azzal lefeküdni, le, ha pár óra csúszással is, de aznapra kijelölt feladatainkkal végeztünk. Nem magunkért hanem a társainkért.
Éjfél után mindig érzem a kimerültséget – nem vagyok már fiatal. Napi 3 kv-nál tartok 1 helyett… De erőt ad a tudat hogy megtettem mindent ami tőlem telt s igy hamar s könnyen jön az álom s alszunk mint bunda a következő reggelig, s kezdődik minden elölről, most mindennap munkanap s élvezzük a feladatokat.
Nagyon jó érzés tiszta lelkiismerettel menni aludni, reggel úgy nézni a tükörbe – ami rajtam áll, megtettem tegnap is, s megteszem mai is. Csak ma, csak ma, csak ma… mindennap.