Ugyanis nyaralásnak nem nevezhető, nincs szezon, de pihenünk..
Nagyon fáradtak voltunk már mindketten. Úgy vélem, nem a sok munka miatt, hanem az ügyintézések azok, amik kimeritenek. Már februártól foglalkoztunk vele, Napsi a sok munkája mellett, márciusban folytatódott, áprilisban orbanisztánban ezzel telt az idő, májusban Panama cityben, juniusban Bocasban s azóta is mindig volt… Most érünk majd a végére. Illetve október végén mikor átvesszük a cédulákat is, s még akkor is azért lesz még ügyintézés ha terveink jól haladnak, még idén.
Bastimentos szigetén választottunk tengerparti faházat, a tulajdonosokon kivül csak mi voltunk az első 12 napon át…. a tengerpart köves, csúszós, nem nagyon alkalmas fürdőzésre, sem snorkolásra, egy kisebb részt kivéve a környéken. 10 nap után tudtunk először snorkolni, meglepetésünkre szép sötétkék diszkoszhalacskák fogadtak, darázshalacskák, zebradánióra hasonlitó jóval nagyobb, balatoni sneci méretű halak, s Napsi egy murénát is észrevett, meg is mutatta nekem. Igy én is láthattam. Kicsi volt, egy sziklából óvatoskodott ki, s egy már halott tengeri kigyóból lakomázott. Korábban Napsi már találkozott murénákkal itt, a ház előtti partszakaszon kétszer is. És volt egy picike hal, aki Napsihoz szegődött, az arca előtt, a hasa alatt úszott, Napsi volt a védelmező nagy hala.
Aludni, pihenni itt lehetett.
Pénteken érkeztünk meg motorcsónakkal, 3 dollárért áthozott a körjárat vizi taxi. Kicuccoltunk s megnéztük Old Banket, a falut. Nagy szegénység van, az emberek sokat vannak kint az utcán. Van 2 kisbolt, benne alapélelmiszerek: szeletelt kenyér, vaj, tej, helyi sör, chipsek, tonhalkonzerv. Lekvár például már nincs. Van egy zöldség-gyümölcs árus, ahova ha becsengetünk, lehet valaki beül a családból a pultba, s beengednek. De lehet nincsenek épp ott, s akkor aznap nincs zöldség… Van még 3 étkezde. Egyik egyből a vizitaxi állomás mellett…. Ennyi.
A szálláshely tulajdonosainak 3 kutyája van, egyik közülük Mami.
Mami már volt anyuka, 5 éves s előre szóltak, nagyon ragaszkodik a vendégekhez. Általában a sétáltatást is kihagyta, velünk töltötte inkább az időt. Amikor lehetett s épp hagytuk, boldogan nyalogatott meg minket, nagy szeretet volt benne – amúgy igazi harci kutyafajta, de hihetetlenül aranyos. Ha elmentünk az utolsó napokban uszni, elkisért, mutatta az utat, hazafelé is, de vizbe is utánunk jött, hozánk úszott időnként majd kiment. Imádta a nagy fadarabokat, s persze a kókuszdiókat cipelni a fogai között. De szeretett nagyobb köveket kivenni a viz alól s büszkén cipelte a parton. Nagyon kedves kutyus volt… Egyszer mikor vihar jött, hiába hivták a gazdái be a házukba, ő hozzánk kéredzkedett be s a mi ágyunk alá lapult… nagyon erősitette a kapcsolatunkat hogy akkor beengedtük.
Zárni kell a faházat estére mert a vagyonhoz hozzáállást itt igy lehetne megfogalmazni: Ami a tied az a mienk is, ami a mienk az nem a tied. Mondták hogy a függyőágyat se hagyjuk kint, mert hamar leakasztják s elviszik, hisz gazdátlan volt, találták…
Igy éjjelente nagy meleg volt, alvás részemtől alig volt az első 2 éjszaka… Sok eső is esett, kitart még az esős évszak. Előtte azzal biztattak, a szeptember-október itt a titkos nyár… Nem jött be idén. Vannak itt is gekkók,
különleges gyikok, találkoztunk egy nagyon vékony kigyóval, egy fán vettem észre, ép jött le róla. Ijedten bújt a fa másik oldalára, majd kidugta a fejét megnézze, elengedjük-e az ösvényen? Próbáltam gondolatban üzenni neki, menjen bátran, nem bántjuk, megálltunk – s akkor nagy boldogan átsiklott nem túl gyorsan előttünk, s magasra felemelkedve szemügyre vett egy növényt, majd nem sokkal később a bozótosban elrejtőzött. Van 2 nagy szelid zöld papagáj szabadon 1-1 ház mellett Old Bankben,
ott nevelkedhettek fel. Egyik házon egy hosszú rúd is van kitéve oldalt a házból a papinak, ott alhat azon amikor szeretne. Meglepő volt hogy ilyen alacsonyan látunk papagájokat, de igy már érthető… Egyszer együtt volt a két papi, gyerekek etették őket egy ablakból, akkor odaszálltak a gyerekekhez. Ha volt egy szinpadi előadás, a papik is ott voltak az emberek felett a villanyvezetéken.
És itt végre találtunk hatalmas csigákat a parton, egy szakaszon, ötöt is! Ebben reménykedtünk Balin de nem volt szerencsénk, Gili szigetén is… ott is, itt is sok ház mellett voltak kitéve hatalmas tengeri csiga házak, de mi nem találtunk – eddig! Isla Bastimentoson sikerült!
Napsira első este egy centipede esett a tetőről, lesöpörte magáról s kész, már hozzájuk szokott. Egy kolibri pedig itt is megjelent egyszercsak Napsi előtt, a levegőben lebegve megszemlélte, majd félelem nélkül ivott nektárt tőlünk nem messze. A tulajdonosoknak van kolibri etetője, mi is szeretnénk egyet, hozzánk is járjanak e kedves madárkák… Egyik éjjel fluoreszkáló kis pontokat láttunk a parton de mikor világitottunk, semmit nem láttunk ott… igy telt pár éjszaka, majd egyszer tenyérrel markoltam a talajba, feltettem a ház elé és… kiderült kis mini kukacok bocsátanak ki ilyen sztjánosbogaras fényt magukból, ha épp van kedvük hozzá. Hamarosan ujrakezdte, próbáltuk le is fotózni.
Hatalmas nagy rákok is élnek itt, nagy békák és szép madarak vannak itt is…
Főzni lehetett volna közös konyhán, de alapanyag nem sok volt – igy bizony a helyi éttermekben ettünk.
Amiket ehettünk (a választék mindenhol kb ugyanaz volt): Taco – vega, halas, csirkés, garnélás. Csirke bbq, vagy csirke falatkák. Languszta farok. Sült hal, sült csirke, sült garnéla. Köret rizs vagy sült krumpli vagy platano.
Inni volt sör, bor, koktélok illetve maracuja, papaja vagy banán esetleg melon smoothiek. Reggeli zabkása gyümölcsökkel vagy rántotta vagy tükörtojás, amerikai kv…
Volt mellettünk egy hiresebb hely, new yorki séf költözött oda s nyitott egy drágább éttermet. Előre foglalni kellett időpontot, mert alig van szezonon kivül vendégük, s ha nincs foglalás, nem nyit ki az étterem. 14 dollár egy étel, de ezek kis adag ételek, figyelmeztettek ha jól akarunk lakni, legalább 2 ételt kérjünk fejenként. Négyet kértünk hát összesen… Gnocchi garnélákkal, tintahal karikák Bangkok chilivel (BANGKOK CHILI, IMÁDOM), popcorn hal és zöld curry volt amiket kóstoltunk. Utána nagy hasfájásom volt s kicsit Napsinak is este, nem passzoltak a kaják együtt. De a zöld curry csodás volt… Ahhoz viszont alig adtak rizst, igy megfájdult a hasunk. Az étterem igyekszik a thai konyhát bevezetni itt… sok sikert hozzá!
Nem tudom megérteni, mennyire nem érdekli a kókusz az embereket itt, a melegben annál jobb nincs… Amit elérnek levágják, a többi a pálmákon szárad el mig le nem potyog… Thaiföldön leszedik, árulják az út mellett – itt alig lehet hozzájutni. A szállásadó igérte, jön majd egy ember, ő szokott kókuszdiót szedni. Megjött, a neve R, és hozott kókuszlét 4 litert 5 dollárért, ez jó ár… Kiderült dzsungel túrát is vezet, 1 órásat… jól hangzik de megsérült Napsi lába, drót okozott sebet, kimostuk, betanidoztuk de még gyógyulnia kell. Megegyeztünk hogy hétvégén mennénk vele, ha a seb már rendben van. Belelkesedett, hamarosan ismét jött s Napsinak mondta, neki szoktak a túristák csak úgy pénzt adni… mondtuk hozzon még kókuszlevet, mondta jó. Kért még 10 dollárt előre, hogy hoz nekünk papayát s jackfruitot, amit itt még nem ettünk… Jó, adtunk 10 dollárt. Hozott egy papayát amit 5 dollárba szeretett volna számitani – mondtuk a boltban 2 dollárért vettünk nagyobbat, igy is volt. Jó mondta, jackfruit megvan csak még érnie kell, a házában van de pár nap múlva hozza… De pár nap múlva azért jött, a dzsungeltúrára menjünk… de sokat esett, Napsi lába még nem gyógyult meg, köszöntük de nem kértük. Utána nem jött már felénk, nyert 8 dollárt, egészségére… Kókusz se jött többet. De legalább a 30 dolláros dzsungeltúra se volt, mint kiderült fél órát mentünk volna vele az erdőbe s vissza, az lett volna a dzsungel túra.
Korábban elfelejtettem irni, átéltünk egy földrengést is – még Bocasban kérdezte Napsi, én mozgatom e- az ágyat? Mondtam nem, azt hittem ő… felültünk s a szomszéd épület imbolygott… kiugrottunk az ágyból, még egy utómozgás volt de véget ért, ki se mentünk a házból. Kiderült, Panama másik felén Davidtól messzebb a tengerben volt rengés, azt éreztük meg. Ennyi volt, japánban erősebbet éltem meg.
Napsi lába azért is gyógyult lassabban, mert Mami a sérülés utáni 2. napon teljes erővel még rálépett – lehet nem is volt baj mert valami fehér folyadék akkor távozott a sebből, lehet segitett a kutyus – utána ugyanis már gyorsan beforrt. Napsi szomorú volt mert engem az úszás, a strand pihentet főleg, s a lába miatt nem mehetünk vizbe – de megnyugtattam, ugyis esik mindennap, igy is volt, szóval akkor látta amugy se tudnánk menni.
A papaya sikert aratott, másnap gyerekek jöttek s kérdezték spanyolul, kaphatnának-e egy szelet papayát? Sokan voltak, a nagy papaja felét szétosztuttuk közöttük, mindenkinek jutott egy vastag szelet – nagyon boldogok voltak. Másnap megint jöttek, de akkor már elfogyott. Erre kérdezték, van-e juice vagy keksz, mondtuk felesleges nincs.Erre bejött az egyik gyerkőc a szobánkba s rámutatott Napsi maradék kekszére amit egy hétig evett, hogy hát ott van… Mondtuk az nekünk is kell, megértette.
Mamival naponta játszottunk, dobtuk neki a vastag faágakat, szedte szét a kókuszdiókat a teraszunkon… nagyon boldog volt velünk.
Helyi kislányok gyüjtöttek Napsinak csigákat s nem értették, miért ezzel akar házat dekorálni? Nekik ez kb olyan volt mint a szemét…
Az itteni függőágy bejött Napsinak, főleg mikor a lába volt sérült, tett jót neki.
Végül jutott 2 nap pár óra snorkolás, első alkalom után, az utolsó két napunkra egy anyuka érkezett a kislányával, ők is itt telepednének le. Kanadából jöttek, a 10 éves lány lecsapott Napsira s sok időt igyekezett vele tölteni.
D-nek, a tulajdonosnak szülinapja volt, barátaival iszogattak. Vettünk egy üveg vörös bort, s kicsit beszélgettünk. Kérdezték mivel foglalkozunk, mondtuk, erre egyik avatást kért volna, egyből a 3.-at mert vagy 20 éve megvan neki az 1-2, de pénze sajnos nincs de érdekelné… Bepróbálkozott, hát nálunk ez nem ment. Másik kezelést szeretne de hogy nincs pénze, a tulajdonosnak sem. Később a tulajdonos kért kezelést, nagyon fájt a háta – az első is sokat segitett neki, utána 3 órán át aludt egyfolytában… s a háta szemmel láthatóan is jobb lett. Utána este felajánlotta az egyik házikót kezelés céljára s hogy lehet lenne itt is rá igény, szezonban – ez szezonális dolog lenne… Szállást ajánlott kezelésért, de vissza kellett jönnünk. Másnap, utolsó napunkon még tudtam kezelni de a kutyák ugattak s zavarta, nem tudott ugy pihenni kezelés alatt mint előtte való nap, de ismét aludt, majd este beszéltünk még. Mondta talán át tudna jönni kezelésre de nem biztos – annyiban maradtunk, ha elindultunk irunk neki. Adott hálából 2 napot, hogy menjünk majd vissza. Szeretnék neki segiteni, de neki is tennie kell érte illetve nem ismerem még a jövőbeli időbeosztásunk, hisz hamarosan elindulunk s nem tudjuk, elején mennyi érdeklődő lesz. Igy nem tudtam elkötelezni magam hogy át tudnék járni naponta kezelésre, hisz a fő szigeten tudunk elindulni, nekünk is meg kell élnünk.
Bárhova megyünk, megkérdezik mivel foglalkozunk miután már megismertek minket kicsit, látják nyilt, őszinte emberek vagyunk, és a többi megy magától… Mindenhol kérnek kezelést 🙂
Utolsó este a tulajdonosok barátnője mászkált a házunk előtt a parti köveken… kiderült kiscápát látott, majdnem megfogta, s remélte sikerül másodjára mert cápa cevichét szeretne belőle késziteni… Nos, kicsi szivem a kiscápának drukkolt… megúszta remélem.
Utolsó nap ujabb vendégek is érkeztek svájcból. Lassan kezdődik a szezon, ami nekünk most a munkát jelenti, de nem baj. Sőt!
Utolsó szabis hétvégén azt terveztük, ha jó az idő, elmennénk a csillag strandra és a lebegő bárba… nem sikerült. Mindkét nap esett az eső, s hétfőtől kezdődött a munka ujra. De nem baj, mert aludtunk, pihentünk.
Jó volt Bastimentos szigetén pihenni, de visszaérkezni is jó volt… várt a finom kávé amit magunk főzünk, a kényelmes ágy, a konyha s a hűtő… S már várnak a feladatok..- sok ember segitett itt lehessünk, iddeje meghálálni, sok sok munkával.. ahogy szoktuk.
Azon a hétvégén thai nyelven thai barátainknak irtam, örültek neki, hamarosan visszairtak… s örültek a thai nyelvű levélnek.
Egyenlőre vége a kalandoknak, de az az érzésem, történnek még érdekes dolgok majd itt… Kövessétek, hogy boldogulunk itt az elején, milyen az ujrakezdés – és az itteni élet.
Maradjatok velünk!