Végre kirándulgatunk!
1. Első túránk ismét Caranero szigete volt. Megint sokat sétáltunk, most már elmentünk addig amig már ösvény se nagyon volt és szinte semmi étkezde nem volt nyitva ezúttal – kivéve az eddig mindig zárva talált vega éttermet, ahol húsos ételek is vannak. Nagyon büszkék voltak a vega burgerükre, nem volt rossz Napsi szerint, de azért a Koh Lanta szigetén talált vega burger jobb volt. Sajnos rengeteg chitra is volt, szegény Napsi tele lett csitra csipéssel, több mint 80-at számoltunk meg másnap, és eléggé leterhelte az immunrendszerét. Nekem kevesebb csipés jutott (a szőrös lábaknak vannak előnyei…).
2. Hetente többször a bérleménytől legyaloglunk a Paunch Beach területére – itt esetleg lehet találkozni különleges élőlényekkel, mint a bőgőmajmok, különleges madarak, kolibri is van, de találkoztunk a laposhallal, szép csigákat s sok szép tengeri sün házat lehet errefelé találni és egy varánusszal is szemügyre vettük egymást. Van egy hires, Ciao nevű pizzázó is itt.
Első túránk volt a legemlékezetesebb… Először elhagytuk a sokszor bűzölgő partunkat, majd jön egy korábban úszásra alkalmas partész – sajnos mára ezt is a tenger moszatai lepik el – majd következik egy horgászásra alkalmas terület, ahol stégek vannak, és elérünk a Hotel Tortugához. Most nem lehet bemenni, s innen a jóval távolabbi partok is lehet el vannak zárva, mert valami jungel-túlélő showt forgatnak itt éppen. Tőle 200 m-re már az őserdő szélén haladunk tovább. S itt találkoztunk a legalább 20 tagú bőgőmajom csapattal, akik a forgalmas út felett keltek át éppen a tengerpart felől, sztrádának használva a villanyvezetékeket. Nagyon ügyesek voltak, végül a villanyvezetékről egyenként ugrottak át a szemközti fa egyik lehajló ágára. A nőstény majmok közül az anyukák hátukon a pici kölykökkel hajtották végre ezt az ugrást – nem értettük a kicsik hogynem zuhannak le – végül kiderült Napsi felvételei alapján a megoldás. Az anyamajom farka tövére csavarják a kismajmok a saját farkukat, szorosan – azzal is kapaszkodnak, nem csak a kis mancsukkal a mama szőrébe. Sok időt töltöttünk el bámulva őket ahogy átkelnek sorban az úton, s leállt a közlekedés is, az autók megálltak ne zavarják meg őket. Ilyet a helyiek is ritkán látnak, hát kiszálltak az autókból s nézték őket, csodálták, mint mi is. Aztán mindenki ment tovább. Láttunk szép madarakat, pillangókat, sisakos leguén félét aki hagyta magát egészen közelről lefotózni, pelikánokat lecsapni a tengerre s enni utána a halat… s mikor elértük a beach elejét, máris a parton szedhettük a szép tengeri sün házakat, egy ritkát is sikerült már találni. Sok itt a rákocska, ha nyugton maradunk, egy idő után előbújnak, öszebarátkozunk szinte. Nagyon szép nagy példányok is élnek erre…
A laposhalat is Napsi vette észre. Elég érdekes élőlény, a kishalnak még két oldalon vannak a szemei, de mikor megnő, egy oldalra kerülnek, ami kissé bizarr… de ő úgy vadászik, hogy a sekély vizben oldalára fekszik, s ezért vannak egy oldalán a szemei már… Napsi majdnem rálépett, akkor kilőtt a homokból, de látszódott hova… direkt arra mentem én is, s akkor kilőtt ismét…
Miután szép csigákat, süniket gyűjtünk, elindulunk hazafelé. Kb 15-16 óra után indulunk a hőség miatt, s ugye 18.30 körül le is megy a nap, szóval séta oda 45-60 perc, vissza is, azaz nem sokat vagyunk a beachen soha… első alkalommal hazafelé naplementéig maradtunk szinte s beültünk a Ciao pizzériába. Nápolyi stilúsú a pizzájuk, egész jó, de messze van nagyon a Koh Samuin talált olasz pizzázó minőségétől. De jó, én megkóstoltam a szardellást, s persze messze jobb volt a Samui szigetén kapott – de ez is egész jó pizza volt. Napsi is megette a vega pizzáját, de az övé is persze Samuin sokkal finomabb volt. Utána még párszor sétáltunk, s egyik alkalommal a sisakos leguánnal találkoztunk… de a pizzázóba nem ültünk már be, mivel otthon is tudunk már sütögetni, megjött az Air Fryer…
Napsi héjában sült burgonyával próbálta ki először, jól sikerült, majd Red Snapper halakat is sütöttünk benne, a grillezéshez a szószt Napsi készitette, s bizony remekül sikerült… Két nagy halat vettem frissen a közeli boltban kb 10 USD-ért, s 3 napig ettük utána, kókuszos rizzsel és babkörettel. A halak pikkelyezését bevállaltam, már sok éve nem csináltam ilyet.
3. Lebegő bár – végre eljutottunk ide is. A tengerre van épitve, van tetőterasza is, a tengeren lebeg egy asztalka is, felfújható csónak, más jópofa vizi alkalmasságok… s van egy kis törpe sziget a közelben, mellette hajóroncs, remek snorkos helynek tűnik. Van néhány koktél, sör, finom Taco amiről hiresek, delfinhal ceviche (a delfin ugye nem hal, nem delfint ettünk, hanem Mahi-Mahit) s az is nagyon jó volt, s üditők valamint Quesadillák… nem drága a hely, és 2. alkalommal összebarátkoztunk egy fiatal helyi dolgozóval, aki épp franciául is tanul, spanyolul ugye tud s angolul is elboldogul. Van 2 napozóágy is s több asztalka is. Jó kis hely, többen munka után ide szoktak jönni mert van naplemente ital, s itt nézik a csodás naplementét… lehet egyszer mi is maradunk majd arra. Csak vizitaxival, kenuval, evezős csónakkal stb közelithető meg és ha már hazamennénk, a dolgozók hivnak vizitaxit a távozó vendégeknek.
4. Meglátogattunk egy csokikészitő farmot is. Ez már a panamai földrész partján volt, s csodálatos viziúton vitt a vizitaxi… Ha jól emlékszem 40 dollár volt a viteldij, de megérte… az a csodás látvány… Isla Solarte egy része igazi útvesztő, a tengeren rengeteg kis szigetecske, földdarab mangrove fákkal, és egy egy titkos öbölben vizre vagy egy ilyen mini szigetre épitett házakban élnek emberek, előtte esetleg a csónakuk van lehorgonyozva vagy kis vitorlás… és ha körbenézünk, olyan mintha egy tóban mennénk, mert körös körül szárazföld – ugyanis Bocas szigetei körben egymást átfedik s olyan a látvány mintha körbe zárna a szárazföld – de a szigetek között átmegyünk persze…. s ismét a nyilt tengeren vagyunk.
Az út motorcsónakkal is legalább 40-50 perc volt. A parton várt a farm egyik tulajdonosa, aki természetvédő, az Usa-ból költöztek ide. Kissé őszülő hajú férfi, elmondja hogy a férjével élnek itt. Ő kalauzol végig a farmon, közben egy helyi fiatalember előremegy keresni különleges élőlényeket. Hamarosan talál is lajhárt, majd megmutatja nekünk a zöld nyilméreg békát.
Neki emberre nem halálos a mérge, szép. A földön menekül előlünk. Nem keresi a konfliktust. Később még eggyel találkozunk. Vannak fák amelyeknek ehetőek a levelei, mutat olyan bogyós gyümölcsöt amit nyugodtan meg lehet enni. S van olyan fa, bokor, melyhez életveszélyes közel menni. Mindezeket megtanitja a rövid séta alatt, majd megmutatja a csokoládé készitő kis házikót is. A férje késziti a csokoládét. Van sok kutyájuk, s végül kóstolhatunk a készitményeikből. Nagyon nagyon finomak, van kókuszos csoki is, és csokoládés likőr is, ami olyan mint a Baileys…. Nagyon kellemes emberek voltak, s mondták legközelebb ha megyünk, már nem lesz nekünk belépődij, szivesen látnak.
Visszafelé ismét a csodás viziút várt, s egy másik farm látogatót kitettünk Caranero szigeten egy étteremnél – de az zárva volt. Kérdezte hol lehet még, Napsi mondta angolul hogy van egy másik – odamentünk a csónakkal, szólt a vezetőnek spanyolul hogy a „chica azt mondta, ott van egy másik étterem”… A Chica magában jót mosolygott, s én is… A Chica a lányt jelenti,, ismét nagyon fiatalnak nézték Napsit, de hát ilyen örökifjú tényleg… Alig pár évre volt hogy hallotta robogó taxin ülve Bangkokban magyarul: „A kiscsaj bevállalta”…
5. Ezután esős napok következtek. Ilyenkor tudunk többet aludni, az eső hangja segit ebben. És hát szükség lett volna vizcsap cserére a szűrés miatt, lejártam a lábam a sok Ferreteriában, de nem jártam sikerrel sokáig. Azután sikerült egy megfelelő méretű csapot vennem, s megbeszéltük a tulajdonost képviselő ingatlanossal, hogy jön majd szerelő s kicseréli. Mikor megjött a szerelő, nekilátott de kiderült hogy el van törve egy csővezeték, azt is cserélni kell, illetve ez az 50 dollárért vett csap mégse jó, ide nem lehet felszerelni. Megbeszéltük hogy ő fog csapot keresni a boltokban, s elteszik nekünk amig elmegyünk megvenni. Talált is, elmentünk érte, azt is megvettük. Aztán megérkezett P. és kiderült még kell venni valamit, elmentünk együtt a Toto áruházba s megvette a megfelelő csövet meleg vizhez, mert az a cső is rossz volt már. Aztán beszerelte, kifizettük a munkadiját és kávéztunk, beszélgettünk. Azt is megbeszéltük, ő fog Panama spanyolt tanitani nekünk ha visszajöttünk szabadságról. Végre kényelmes a vizszűrés, csak a csapra feltesszük, ott lehet hagyni amig csordogál a 20 literes flakonba, aztán megforditjuk, 90 másodperc alatt nagyobb viznyomáson kitisztul a szürő, még egy liter vizet leszűrünk utána biztonsági okokból a tájékoztató szerint, és kész is. Nem kell 20-30 percig ott tartani a csapon, mig fröcsköl szanaszét… Most már könnyebb az élet, napi negyedóra a viztisztitás UV fénnyel és kész..
Eltelt 3 hét amikor strandolni nem jutottunk el. Amikor szabad napunk lett volna, azaz nem érkezik árú Davidból, nem kell menni számlát befizetni vagy lakbért vagy Ferreteiába csapot keresni vagy valami speciális dolgot venni – azokon a napokon esett vagy nagyon borús idő volt, igy csak kirándultunk fél napot ha délutánra kisütött a nap. Ha borús az idő, akkor a csitrák s egyéb csipős vérszivó teremtvények vártak volna a parton… Viszont a kedves papagájoknál párválasztás van, s akik párt találtak, kettesben repülnek boldog kiabálással, etetik egymást egy fán vagy háztetőn vagy egy erkélyen nagy boldogan… jó látni őket. A fiatalabb papagájok továbbra is csapatban repülnek, de most sok papagáj párt láttunk s a mi házunk mögött is egy fán egyre tovább látható egy boldog papagáj pár..
És elmegyünk hát nyaralni – de erről másik bejegyzésben irok.