Augusztus 19.-én volt 7. éve, hogy repülővel egy szabad országba távoztunk orbanisztánná vált volt hazánkból.
Kb 2 hónapra volt pénzünk mikor megérkeztünk a csodálatos Thaiföldre, s az a párás meleg levegő nekem – ami Balin, Szingapúrban, Laoszban, Malajziában is volt és itt is van – a SZABADSÁG-ot is jelenti számomra….
Mi minden történt azóta…. Megtanultam thai, indonéz, maláj nyelven, kicsit olaszul s franciául s malgasul, japánt tökéletesitettem s az esperantot is gyakorlom, s épp a spanyol nyelvet gyakoroljuk Napsival… Még persze hosszabb idő mire folyékponyan beszélhetünk e nyelven de rajta vagyunk!
Thaiföld nagyon szép szigetein jártunk, Koh Larn, Koh Sichang, Koh Chang, Koh Lanta és végül Koh Samui csodás szigetére is eljutottunk… Valamint a különleges hangulatú Bangkok, Pattaya, Sriracha, Nakhorn Si thammarat, Ayutthaya csodái, Khanom szép strandjai… A finom thai ételek, gyümölcsök, üditők, a thai emberek kedvessége, figyelmessége… Örök élmények, ahogy
Bali is, Denpasar, Ubud, Amed, Amlapura, Uluwatu, Ungasan, a Lovina Beach… És ott lehettünk az utolsó Karangasemi király által is épitett varázslatos Tirta Gangánál, a vizi Palotában is… a bámulatos Tegallalang látványa feledhetetlen… Indonéziában még a Gili szigetek is varázslatosak voltak…
Malájziában Georgetown, a Penang szigete, a csodás pillangópark, a maláj konyha remekei, a családdal lakó cobra kigyó, a Penang Hill-i kirándulás – szintén örök élmény.
Ahogy Szingapúr is, a különleges állatkertjei, a mindenütt jelenlévő zöld, a modernség s a fenntarthatóság együtt, a város születésnapi ünnepsége a napelemes élő fákkal…
S még voltunk Laoszban s Vietnámban is…
És most: Panama…. ez is gyönyörű ország, biztos vagyok benne sok élmény, kaland vár ránk itt is a következő években.
Már annyi élményért lehetünk hálásak… kirándultunk elefántháton, láttunk majmokat Thaiföldön, Balin s már itt is szabadon – épp tegnap futottunk bele egy legalább 20 tagú bőgőmajom csapatba, s láthattuk az út feletti különleges átkelésüket – egyszer majd jönnek a videok is mert szerencsére Napsinál volt a kamerája … Láttunk delfineket, úsztunk óriás teknősökkel, a gekkók is mindennapi részei már életünknek, itt is… Thaiföld csodás kedves mókusai is eszembe jutnak, az itteni hatalmas pillangók, tegnap is egy óriásit látttunk este mikor kirándultunk s nagyon gyönyörű volt… Tegnap láttam először lapos halat, eddig nem tudtam ilyen is létezik… s itt láttunk tüskés ráját is már… itt a sok kedves rák, remeterák akikkel gyakran találkozunk… a gyönyörű halak a korallszirteken… láttunk már közelről tintahalat, nagy cápát, sünhalat… tengeri uborkát és tengeri süniket, különböző tengeri csillagokat… csodás madarakat, itt Panamában a King Fishert is láttuk már – valamint a lajhárokat… Csodaszép madarak élnek itt de még nem tudom milyen fajták…
Hálás vagyok hogy már ilyen szép országokban élhetek, s remélem minél több magyar el tud indulni világot látni, más népeket megismerni s nyitott szivvel, nyiltan élni… Elfogadó emberek s közösségek vannak a világban, nyitottak, barátságosak s még vész idején is a külföldinek segitenek először….
Thai, balinéz, lao, vietnámi, daják, maláj, indiai emberekkel is találkoztunk már, iszlám követőkkel s buddhistákkal – ezekben az országokban a lopástól se kell félni, a betöréstől sem, tárva nyitva az ajtó akár, az ablak… akkor is ha elmennek mind otthonról. Itt Panamában már rács van az ablakokon az alsó szinteken, mindent zárni kell, mert a lopás valahogy a keresztény országokban nem számit nagy bűnnek vagy szégyennek … érdekes.
Ma már spanyolul álmodom egyre többször , ez jelzi ha már bátrabban szólalhatok meg egy nyelven. Álmodtam japánul, thai nyelven is korábban.
Hamarosan jönnek itt is az ünnepek, a helyiek, amik most már panamai letelepedettként nyilván nekünk is annak fognak számitani: Függetlenség Spanyolországtól, Függetlenség Columbiától stb…
Most 54 éves vagyok, 7. éve mondhatom hogy tényleg szabad ember lettem… Hogy szabad országokban élek. Szabad levegőt lélegzem be.
Nyitottan várom a latin-amerikai kultúrák s emberek, népek megismerését, valamint a helyi növény s állatvilág felfedezését, s persze gyógyitunk tovább, itt már nyiltan, hivatalosan. Főleg a Carib tenger országaiba látogatásokat várom, mert a Caribi hangulat, az valami csodás…. Pár napja hallottam először helyieket Creol nyelven beszélni, érdekes volt hogy a számokat mind angolul mondták, a többit általában spanyolul illetve indián nyelven… itt még a dalok is vidámak… A helyiek délutánonként fociznak, kosárlabdáznak vagy röplabdáznak… közel van egy lovarda, talán fogunk lovagolni is… ki tudja?
Tudom hogy még sok kaland, kirándulás, élmény vár itt ránk, s a környező illetve térségbeli országokban s társainkra is, szerte a világban.
Ami Panamában nagyon jó, itt megfizethető a sör, és a bor jóval olcsóbb mint a magyar borok, s minőségben is bizony jobbak… már értem miért nem nagyon lehet magyar borokat eladni – nagyon drágák. Itt Chilei, Argentin, Columbiai vagy Californiai borokat vettünk eddig, általában 5 USD-ért… s a Cabernet Sauvignonnal sose lehet mellélőni, s az 5 dolláros belőle legalább olyan jó, ha nem jobb, mint a kiemelt minőségi dél-balatoni vagy villányi Cabernet Sauvignonok – és sokkal olcsóbb. Valamint, itt olyan muskotályt ittam, ami magyarban jégborként lenne forgalomban, nagyon drágán – itt csak esti szüretelésűként árusitják. És tegnap bontottam fel egy dijnyertes szürkebarátot, az 8 dollár volt ugyan – de magyarban ez is jégborként kerülne forgalomba… És kóstoltunk már magyarországon ismeretlennek számitó fajtákat is, s finomak azok is. Napsi jelenlegi kedvence egy esti szüretelésű muskotály….
Szóval, varázslatos hét év volt eddig is, s várjuk nyitottan a folytatást! Sok jele van annak, nagyon jó helyen vagyunk…