Repülővel indulunk Panama Citybe hétfő délután a jó öreg Fokker géppel… mindössze 40 perces az út s nagyon sajnálom, nem hoztam a kis utikamerát – gyönyörű volt a kilátás, nem csak a tenger felett alacsonyan repülve – hanem Panama city fölé érve is… Egyből őserdő van a főváros mellett s gyönyörű ez az ország tényleg…
Leszállás után egyből hivtunk Ubert mert csak kézipoggyásszal jöttünk. Egy hétre! 4-4 kg-t lehetett hozni hivatalosan, de nem mérték le, az enyém pl. 5 kg volt… De igy egyből rohanhattunk a hotelbe az útlevéllel szállást elfoglalni, majd utána az ügyvédi irodába az útleveleinket leadni s kifizetni a dijakat. Ott derült ki, az ideiglenes kártyát a Hotelben hagytam – rohanás vissza a Hotelbe majd ujra az ügyvédi irodába. Leadjuk őket, fizetünk s jelzem, lennének kérdéseim még – nem gond, megnézi tud-e egy ügyvéd fogadni – tud. Maga a vezető fogad minket!
Ez nagy szó, mert sokezer ügyfelük van, s a vezető csak a legkiemeltebbeket szokta fogadni. Jelzi negyedórája van egy video konferencia előtt, 10 perc alatt feltesszük neki a 4 kérdésünket – s ennyi idő alatt meg is válaszolja mindet. Látszik hogy felkészült, emlékezett ránk mert neki is elküldték az anyagunkat hogy mi vagyunk a japán módszerrel gyógyitók… Nagyon kedves, barátságos s kiderül zöld az utunk Panamában… Utána már ő kérdezget, majd elmondja, nyitni fognak egy fiókirodát itt Bocasban, a Colon szigeten! Hurrá!!!
Másnap vitték be a bevándorlási hivatalba az igazolványainkat, igy szabad napunk lett. Casco Viejoban töltöttük, keresgéltünk szines tengeri üvegeket a parton, ettünk a Subwayben, ittunk egy KV-t majd elmentünk a kézműves sörözőbe, ahol 2-2 sört ittunk, a belga búzasörök jöttek be, illetve belga receptek alapján készitettek, igy helyes.
Harmadik nap, szerdán mentünk az igazolványainkat átvenni, már a véglegest… Ezúttal 3 órán át tart a várakozás, de előre mondták, már sokan lesznek, jött a roham a letelepedés miatt… De végül sorra kerülünk s megkapjuk az igazolványainkat, a véglegeseket…Halleluja! Előtte délelőtt elmentünk vérvizsgálatra a jogositványunkhoz. Mondták, 18.00 óra után lehet kinyomtatni az eredményt, ami kell a jogositványhoz. Ennél többet sajnos nem mondtak…Igy 18 után elmentünk nyomtatni is, ez is pipa!
A szállásunkon nem sokat tudtunk aludni, elég kényelmetlen, süppedős ágy volt, de ez volt a legolcsóbb hotelszoba – ezúttal konyha nélkül.
Negyedik nap a jogositványt intézzük. Illetve már elkezdődött, fórumon olvastam egy taxisofőrről, aki segit ügyintézni külföldieknek. Ez megdrágitotta az árat, de nélküle még egy hetet is ott tölthettünk volna akár, mert csak a jogositvány minimum 3 nap, inkább 4 munkanap… De ő kettőt legalább levett rólunk azzal, a minisztériumhoz ő vitte be a consultól kapott levelet, igazolást, s elintézte az összes ottani formaságot. Ehhez elküldtük korábban repülővel az eredeti iratot, amit másfél óra múlva ő igazolt, hogy már fel is vette a panama city reptéren 🙂 Egy fotót küldött magáról, kezében a feladott levelünkkel. És akkor ma értünk jött, elvitt a helyi hivatalba, ahol sorba kellett állnunk, majd átnézték a papirjainkat – és nem fogadták el a vérvételi papirt, mert nincs rajta pecsét… Kiderült, hogy vissza kellett volna mennünk vele az orvosi rendelőbe miután kinyomtattuk, másnap reggel – azaz ma reggel, hogy lepecsételjék – de ezt senki nem mondta nekünk. Vezetőnk mondja ne aggódjunk. Átvisz szembe egy orvosi rendelőbe – ott is kifizetjük a dijat, de nem vesznek vért. Hanem kiállitanak egy vércsoport eredményt mintha ők is elvégezték volna a vizsgálatot, s pecsételve kapjuk. Vezetőnk mondja várjunk 5 percet mintha tényleg vettek volna vért tőlünk, s utána visszamegyünk. Ismét sorba állunk, ismét papirellenőrzés, most már rendben… Egy teremben kell leülnünk, majd szólitanak. Adategyeztetés egy ablaknál. Keresztkérdéseket is tesznek fel, tényleg-én vagyok-e én, mivel nem beszélek angolul, s ellenőrizniük kell, esetleg nem helyettes jött-e vizsgázni… Átmegyünk a keresztkérdéseken, Napsi résen van, kijavitja az életkorom, születési dátumaim, amit direkt rosszul mondanak. Itt átmentünk. Ujabb várakozás, s jön a látás vizsgálat. Mindkét szemmel egy távcső félébe kell nézni, ahol pörögnek számok, s egyszer csak megáll, s összesen 6 táblázat van. Azonnal a legkisebbet olvastatják velem. Magyarul mondom a számokat, Napsi angolra forditja, a kisérőnk spanyolra 🙂 biztos ami biztos. Utána ugyanitt véletlenszerűen kapok 3 helyi kresz táblát – szerencsére a hotelben esténként átvettük őket Napsival, egyet kellett felismernem. Utána ő jön, s neki is minden rendben. Ezután ismét várakozunk, majd következik a hallásvizsgálat. Az enyém nem indul el elsőre, Napsi szól vigyázzak mert nagyon halkan hallatszanak. Mikor elindul az enyém, nagyon jól hallom a jeleket. Kiderült, Napsi nem nyomta a feje bubjába a fülhallgató tetejét, ezért hallotta őket halkan. Tökéletes eredménnyel megyünk át ezen a teszten is. Ismét várakozás, majd már a jogositványunkat adják oda – nem egy hét vagy egy hónap múlva, azonnal. Ellenőrizzük az adatokat – az enyém nem stimmel. Nem kaptam meg motorkerékpárra. Reklamálunk – hiába, sajnos a consul rontotta el az igazolást – kell majd egy ujabb menet – de legalább megvan az itteni jogszabályok szerint. 4 évre érvényes.
Mivel csak vasárnapra volt repülöjegy, két szabad napunk lett… Végre pihenhettünk kicsit, sétálgattunk Panama Cityben, illetve elmentünk egy nagy plázába vásárolni pólókat mindkettőnknek – sikerült magyar áraknál olcsóbb, nagyon jó minőségű s szép pólókat vennünk. Valamint nekem kellett egy uj mobil is, a sony mobilom amit 2.5 éve vettünk, már naponta 3x töltendő, az akksija a végét járja… egy olcsó Poco telefont néztem ki már hónapokkal ezelőtt, ami tud 5G-t is, s most már kapható Panamában is.
Találkoztunk a két gézengúz papagájjal, akik hahotáznak – kissé messzebb találkoztunk velünk mint ahol laktunk, jellegzetes duett műsorukat előadták 5-6 perc alatt s máris repültek nevetve tovább – úgy tűnik, jó sok helyen adnak műsort – jó volt látni őket.
Napsi mondta, bejön neki Panama City is, tetszik neki – más mint Bangkok de szép város, vannak hangulatos részei. Kóstoltunk igazi panamai ételeket, olyan étteremben amely erre állt rá, s bizony finom volt a Mariscos leves (itteni halászlé féleség), én egy panamai ételválogatást kértem, kb 5 ételből kaptam kóstolót, a helyi csirkelevesből, a viejo ropa (öreg ruha) ételből is például, s még három másikból, de annyira nem maradt meg bennem – az egyik egy helyi kolbász volt, az finom volt.
Aztán öszerámoltunk s vasárnap reggel korán kimentünk a reptérre s hazarepültünk… úgy volt, egyből mehetünk covid elleni oltásra majd, de lefújták valamiért az oltást – sebaj, itthon vagyunk ismét! Amig nem voltunk itthon, jöttek hangyairtásra az egész házba, nálunk is jártak – azóta kevesebb a hangya, s lesz majd még egy irtás azt mondták.
Itthon vagyunk!