Nem volt könnyű lakást keresni – ez volt a fő projectünk… De végre találtunk. Persze még sok munka lesz, a szokásos beszerzések, amik ilyenkor vannak: Takaritó felszerelések, függönyök, berendezkedés, takaritás, sok kis apróság beszerzése, s nagyobb dolgoké mint pl. szemetestartók, ruhaszáritó, kiderült rossz a Wifi a lakásban, cserélni kell a routert is, át lesz iratva a nevemre az előfizetés meg a rezsiszámlák, stb, stb. Ez már hanyadik költözésünk is? Első Bangkok volt, ott még bőröndből éltünk, aztán több mint 2 évig ugye Sriracha, majd következett Bali szigete: Ubud egy hónap, majd Amed egy hónap majd Amlapura sokáig… Utána Uluwatu egy hónapra majd Ungasan sokáig, a Pandawa Beach környékén… Aztán megint Bangkok következett egy hónapra majd 2 évre Nakhon Si Thammarat, utána Panama City és most Bocas del Toro…. 11. költözésünk eddig… Ha a bőröndből éléses helyeket kizárjuk, csak azt nézzük ahol be is rendezkedtünk, akkor: Sriracha, Amlapura, Ungasan, Nakon Si Thammarat és Bocas… akkor az 5. költözésünk.
Korábban Fórumokban olvastam ahogy sokan nem túl jókat mondanak e helyről. Egyik nagy kifogásuk a
közbiztonság volt, ami évekkel ezelőtt tényleg sok kivánnivalót hagyott maga után a történetek alapján. Megerőszakoltak például egy fiatal lányt egy hostelben, méghozzá egy ottani alkalmazott aki először kedvesen felajánlotta a lánynak lakjon vele, aztán bedrogozta és… Akivel ilyen történik, nem szokott a rendőrségre menni, de egy újságirónő pont itt járt, megtudta s utánajárt a sztorinak. Megtudta, ezt a férfit lopásokért is elbocsátották máshonnan már, de valaki mindig felveszi dolgozni, rovott múltja ellenére. Vállvonogatás volt, hogy miért – nyilván olcsóbban dolgozott. Mikor az itt régebben élőknek mondta, ők is vállat vontak – Isten hozott Bocasban – mondták neki. A rendőrség sem akart csinálni semmit, az újságirónő a nyakukra járt, majd megirta az estetet s világszerte olvasták, nagy lett a felháborodás s fórumokban jelent meg, ne jöjjenek ide a túristák…. Ezután a panamai Elnöki Iroda irt neki hogy komolyan veszik az esetet. Akkor le is csukták jó pár évre az illetőt. Utána jöttek a szigoritások, addig vigan élhettek itt vizum lejárta után is sokan, senki nem foglalkozott vele, de most már nem lehet csak átugrani egy KV-ra Costa Ricába gyalog a határon s visszatérni újabb túrista vizummal. Csak fél évig lehet itt tartózkodni, utána minimum 1 hónap szünet – ez már elég hogy a szélhámosok elmenjenek innen. És a rendörség most – mindenhol jelen van. Járöröznek a parton lovon, járöröznek Quaddal, autókkal állandóan, felfegyverezve, leraknak a túristás helyekre rendőröket – itt a benzinkútnál is posztol rendszeresen rendőr. Korábban voltak betörések is, sőt volt egy amerikai sorozatgyilkos is aki itt élt, eladott ingatlanokat más amerikaiaknak aztán megölte őket s megszerezte az ingatlanukat. Kapott vagy 20 évet, s miután leülte, kitoloncolják. Olyan is volt, egy helybeli megerőszakolt majd megölt egy fiatal amerikai túristalányt, aki bikiniben közlekedett a strandtól visszafelé is az esőerdőn át, ösvényen – amit nagyon nem ajánlanak – majd a tettes elmenekült, elrejtőzött de panamai rendőrök nagy látszámmal jöttek és Isla Agua kis lakatlan szigetén fogták el pár nap múlva. Szóval most már határozottan lépnek fel, s ez elég látványos. Ennek ellenére kifejezetten kérik az amerikai nőket, ne viseljenek a strandon s utközben arany ékszereket, gyémánt gyűrűket s ne sétáljanak parányi bikinikben a strandon kivül, se az éttermekben,. mert a helyiek számára ez könnyű nőcskét jelent. És másoknak ez lakhely, itt járnak iskolába a gyerekeik s itt nem szokás szinte ruhátlanul közlekedni. Eleve itt fura egy nő férfi kisérő nélkül, az biztos felhivás a helyieknek keringőre, hogy pasit akar.
Tehát ma már a biztonság jónak tűnik, s a rendőrség határozottan lép.
A másik kérdés a szemét, a hulladékkezelés, ami most is siralmas bár egyre több a kuka, de az előttünk lévő part igen lehangoló, szemetes, koszos a tenger is. De innen 10 km a Starfish Beach, ami csodás tiszta, tele halakkal és sok minden mással… A vizitaxi 1 dollárért átvisz Carenero szigetére, ahol lehet szintén fürdőzni s snorkolni.
A harmadik amit kifogásoltak, a Manyana kultura – itt eddig azt se tapasztaltuk. Eddig egyedül a Wifi router cserénél volt hogy nem jöttek ki aznap mikorra igérték, másnap reggel bementem az irodába. Kiderült elfelejtettek a szerelőknek szólni, hozzánk is jöjjenek. Mire megittam az irodától 3 percre lévő pékségben egy KV-t és vettem egy sütit Napsinak s hazataxiztam (5 perc az út taxival) már megérkezett a szerelő s már dolgozott is! Szóval eddig ez sem gond… És a szerelő nagyon értett a feladatokhoz, egyedül kötötte be a kábeltv-t, telefont, mérte be a wifi jeleket, kommunikált a központtal az ottani mérési eredményekkel kapcsolatban, majd kicserélte a routert és kész is volt. Nem kellett 3x kijönni, nem volt olyan hogy jaj ez nincs nálam, majd visszajövök – minden volt ami kellett.
Koldulás, levágások: Mint minden túristás helyen, előfordul. Egy idősebb bácsi kért tőlünk ételre pénz, szépen beszélt, nagyon meg is köszönte a segitséget.
Strandolóknak eladni próbálkozások: Ez Thaiföldön nagyon kultúráltan megy. Jönnek a helyiek, hozzák a rákokat vagy sült halat vagy főtt kukoricát, mutatják amig sétálnak mijük van, s figyelnek odahivja-e valaki őket magához. Nem tolakodnak, nem jönnek oda akarok-e valamit venni, nem vennék-e esetleg… Balin az volt rossz, hogy állandóan jött valaki valamivel, hiába tudták már nem turisták vagyunk hanem ott élünk, ujra s ujra próbálkoztak… Kivéve a Pandava Beachet, ott békén hagytak. Itt, Panamában semmi ilyen nem fenyeget – ahogy a rég itt élők mondják, szerintük a panamaiak lusták eladni, megvárják mi menjünk oda – ez igy nagyon jó!
Kábitószerek: amit irtak a forumban, hogy raszta frizurás fazonok kinálnak füvet, az igaz, egy figura vagy 5x próbálkozott nálam s nálunk eddig, de mindig mondtuk: No, Gracias s ennyi. Persze mások vesznek tőle, biztos van forgalma. Már gondoltam rá, legközelebb próbálkozik, intek a kezemmel az arca előtt s elmondom a Jedi elmetrükk közben: Nem akarsz füvet árulni. Mész átgondolod az életed… De nem biztos beválna.
Élővilág: Csodálatos, rengeteg féle madár van, papagájok, kolibrik, kis testű madarak s nagyok, kellemes a hangjuk. Az egyik madárfajból néha dudálnak a madarak, nem tudok rá jobb szót, olyan mint az éles hajókürt – de este 7 óra után alszanak, igy nem zavaró. A vizivilág is igen gazdag. S még alig láttunk valamit…
Élelmiszer: Jó az ellátottság, meglepően jó, s van egy trükk, hogy olcsóbb legyen a megélhetés – csak a kajákon lehet igazán spórolni. Méghozzá úgy, hogy van egy vállalkozó, aki Klubtag a panamai nagyobb áruházláncnál, s igy rajta keresztül lehet rendelnünk akár hetente élelmiszereket. Mivel Bocas a 2. legdrágább város Panamában, igy ez fontos is. Első hónapban csaknem 600 dollárt költöttünk élelmiszerre, tisztitó szerekre – s e hónaptól 300 USD a cél. Ezt ugyan már 10.-re túlléptük, de csak azért mert egy hétig itt helyben is vásároltunk, és csak az a pár nap itt kb 100 USD-be került, illetve egy hét került annyiba. Utána egy teljes hónapra vásároltattunk, 170 dollárért és még 11 USD szállitási dijért. Nagy teherautóval mennek Davidbe, ott vásárolnak be, s komppal jön át a tehearutó másnap, a teherautóban van fagyasztó, hűtő is… Igy már mi is onnan hozatjuk a tortillákat, konzerveket, szószokat, dobozos rostos üditőket, olasz tésztákat, hozzá a szószokat, műzlit, kávét, kovászos uborkát – nagy tételben. Ezzel nagyon sokat lehet spórolni. Legközelebb a húsokat is onnan hozatjuk. S akkor, lehet bele fogunk férni a keretbe. Ja, nem, azóta kiderült, 2 hétre volt elég amit rendeltünk szerintünk egy hónapra… Utána már 300 dollár volt csak az első rendelésünk, de ebből 80 dollár hosszútávú, sok hónapra szól – Só, étolaj, salátaolaj, ecetek, mosőszerek, piperecikkek… Remélem 400 dollárba azért bele fog férni a havi háztartási költség…
Mit veszünk helyben? Vajat, kenyeret, csokit, gyorsan romló zöldségeket, gyümölcsöket (itt nem kivánjuk annyira mint Thaiföldön), babkrémet, tojást, rizst….
Gyümölcsökről: mikor hallottam hogy a helyiek nem nagyon esznek gyümölcsöt hanem isznak gyümölcslevet, nem értettem… De a mangó szálas, szinte ehetetlen, jó a Sangriába, lének, de enni… az itteni mangót nem élvezet enni. A papaya jó, valószinű azt tesszük, mikor mi a legolcsóbb, azt fogjuk enni – ha lehet enni… ha nem, akkor lé lesz belőle.
Ivóviz: Nos, eddig szivás, 2 naponta cipelem az emeletekre fel a 20 literes palackozott ivóvizet – de már rendeltünk vizszürőt, állitólag az elég lesz ide, egy olcsó megoldás, mert főleg esővizet használnak a házban, arra a vizszűrő már jó megoldás lesz. De jelenleg még 2 naponta 5 dollár az ivóviz költségünk, havonta 75 dollár.
Rezsi: Még nem tudjuk mennyi lesz. A teraszon gázzal működik a tűzhely és a grillező, légkondit nem nagyon használunk, a tengerpart közelsége hűst is jelent esténként…
Az emberek: Kedvesek, barátságosak. Vannak kinaiak, fekete bőrűek, őslakosok, más panamai emberek s egy nagyon segitőkész migráns közösség. Egyenlőre teccik…
Régi álmunk volt tengerparton lakni… igaz ez még nem az az állapot hogy reggel felkelek s begyalogolok a tengerbe, ahol tiszta viz vár, snorkolhatok s úszhatok mint a Koh Chang szigetén a Tiger bungalow-ban vagy mellette a KP HUTS házai esetén – de azok egy estére kerültek ott 800-1300 bahtba, most nyilván drágábbak azóta. S ott csak nyaralni voltunk. Most itt lakunk a Karib tenger partjától talán száz méterre, a tengerben nem szivesen fürödnék e partszakaszon, de horgaszni lehet majd, s kagylókat, csigákat gyűjteni reggelente, esténként. 10 km-re van a jó strand, 10 USD az utiköltség oda kettőnknek. És persze a tengerpart közelsége két fontos dolgot is jelent – állandó küzdelmet a penészedéssel és a rozsdával. És persze szép kilátást, gyönyörű naplementéket és a tenger zúgását éjjelente, ami álomba ringat…Sokan cserélnének velünk biztosan, s nagyon örülünk, itt lehetünk. S lehet, leszünk egyszer nagyon közel tiszta tengerhez is, másik szigeten vagy ezen – de ahhoz még sokat kell dolgoznunk!
És persze vannak szúnyogok, csak a teraszajtókon van szúnyogháló, a hálószoba ablakán nincs, s szeretünk nyitott ablaknál aludni… S itt vannak a csitrák, a homoki legyek, amelyeket nem látsz, de alkonyatkor és kora reggel csipnek nagyon… nem látod őket,a csipést se érzed, csak estére -reggelre tele a lábad foltokkal, s ha megvakarod – rosszabb mint a szunyogcsipések. Azt mondják, 6 hónap mire az ember szervezete, immunrendszere alkalmazkodik hozzájuk, addig kinlódás van, ez a bocasi beavatás… Carenero szigetről tudtuk ott vannak, de itt is vannak, ezen a tengerparton, de még a teraszunkon is, elszaporodtak most az esős évszakban… ez van.
Szóval lakáskereséssel telt a hónap, igen intenziven. Kétszer jutottunk el a Starfish Beachre mindössze, 4x voltunk Caraneron főleg lakáskeresés ügyében.
Viszont megtaláltuk a jó s olcsó éttermeket: Tom Restaurant, Tequilla bár és étterem, Dadios Pizza, Bocas Blended étterem, Tratoglia Olasz étterem a Tequilla bár felett.
A Tom Restaurantba sokáig nem mentünk, nem volt túl biztató, hiába irtak róla jókat. Azután pár napja felmentünk, mert egy bolt felett van, s azóta még kétszer… ugyanis a ház tengerparti oldalán van, hihetetlen kilátással, és a konyha is csodás, eddig szinte csak halat ettünk itt – nagyon finom, és csak 7 USD, a filézett hal sütve 11 USD.
A Tequilla bár s étteremben mexikói ételek, sör és Margarita koktél van… S minden étel vega verzióban is szerepel. Hihetetlen finom vega burritójuk van és a Qusadillájuk is csodás…
Dadios Pizza – pizzát itt nem ettünk, de itt is vannak tortillák s burgerek s 7 USD-ből jól lehet lakni.
Bocas Blended – nem olyan nagy szám, de tengerparti, valamint itt van különleges helyi ananászos-chilis szósz, és olcsó a sör. A Ceviche nagyon finom… Itt van a pad thainak nevezett tésztás étel is, ami bejött Napsinak.
Tratoglia: Nem olcsó, de finom ételek, csodás desszertek és olasz kávé… Napsi szülinapján oda fogunk menni.
Egy helyen még nem voltunk, a Floating bárban, ahol snorkolni is lehet… és a tengerre épült, vizitaxi visz oda.
Ahol most lakunk, 5 percre van egy nagy üzlet s onnan még 2 percre egy kis helyi étterem, ahol 3.5 USD-ért kapok egy sült csirkedarabot, kókuszos rizst, babos köretet, sült banánt és még vagy milánói spagettit köretnek vagy tejszines olasz tésztát.. imádjuk, Napsi ott halat szokott kérni, az is 4 USD , ha nagy a hal akkor 7 vagy 10, és ugyanilyen gazdag köret s 1 dollár a nagyon finom gyömbéres limonádé…
Szóval hetente vagy két hetente 1x futja majd étteremre is ezekből választva, a többi fejenként minimum 20 USd és nem is olyan finom az itteniek szerint – turistás helyek, sok csak szezonban nyit ki. De ezek – ezek nekünk is vannak…