13.00 orakor indultunk el a kisbusszal. Ez kevesebb embert tud vinni, drágább is mint a másik minibusz. Hihetetlen kalandos az út a sofőrnek, 45 perc de még keményebb az út, mint a Playa Drago strandra… Ez a rész a jobb módú migránsoké egyrészt, akik messzebb a várostól az őserdő szélén, a szép, tiszta tengerparthoz viszonylag közel épitkeznek, illetve a szörfösök kedvenc helye.
S ami jó hely a szörfösöknek, veszélyes az úszóknak, itt nem is tanácsos strandolni.
Megérkezünk, s alig jött ide valaki. A strand csak a miénk lehetne, de ma felderiteni jöttünk… napozni lehetne de itt nem ajánlatos strandolni. Kihalt, szörfösök sincsenek most, még nincs szezon… sokáig sétálunk a parton, egy idő után reménykedünk hogy nyitva lesz valamelyik vendéglátó egység, jkó lenne inni egy kávét, egy hideg üditőt… de sokáig csak zárt helyeket találunk.
Viszont itt vannak a noni gyümölcsök,
amelyeket orbanisztánban is jó drágán árulnak, illetve a noni-juice-t. Itt senki nem foglalkozik ezzel a növénnyel, nem eszik, nem törődnek vele.
Homok és homok és homok, semmi érdekes csiga vagy kagyló, nem lelőhelyes. Nem nagy szám. Sokáig gyalogulunk, de unalmas… Végre jön egy taxi vissza a város felé, leintjük. Jó nagy szakaszon megyünk vele, amig a Paunch beach nevű részre érünk. Ez lelőhelyesebbnek tűnik, s az is. Amig taxival mentünk, egy szakaszon rendszeresen kinyitogatta a taxi ajtaját a vezető, láthatóan keresett valamit. És siker, megtaláljuk a bőgőmajmokat, sőt egy fán arcunk magasságában alszik egy lajhár. A sofőr kutyaként ugat rá, mire kinyitja a szemeit, ránk néz, majd alszik tovább.
Itt már lelőhelyesebb part.. Vannak törékeny tengeri sünök, akadnak szép kúpcsigák… és más, eddig nem látott tengeri csigák.
S találtunk félénk gyikot, de sikerült becserkészni s lefotózni:
valamint egy szintén igen félénk rákot is.
Legyalogoltunk innen már a lakásig – jó kis séta volt, később majd még sétálunk errefelé, érdemes… Errefelé élnek kajmánok is, és ami jobban érdekel minket – Tukánok is.