Napsi ugye felderitette, hova érdemes menni a szigeten, s ezek elég messze vannak. A Colon szigetnek van egy kicsi, leszűkült része a sziget alján, itt van a „város” összesen 4 nagyobb utcával s sok kisebbel. Itt van sok minimarket, a rendörség, innen indulnak a túrák, itt a reptér, s sok sok étterem, bár. És Innen 17 km-re van egy hegyre vezető úton a Playa (strand) Bocas del Drago… és ott pár helyes, jó hirű étterem. Ez az első célállomásunk, s onnan a tengerparton gyalog lehet eljutni a Playa Estrella strandra.
Kisbusszal lehet menni oda, minden óra 30 – kor indul a busz, de most velünk előbb ment, mert már tele volt s a rendörök figyeltek, ne legyen több utas mint ülőhely, igy már 10.15-kor elindultunk.
Kb. 40 perc után érkeztünk meg, iszonyú rossz állapotú úton.
Rengeteg mély kátyú, kanyarokban is. Robogóval, motorral első útként biztos halál szerintem… A busz is néha lépésben ment a gyakorlott sofőrrel, újra s újra bezuhantunk a lehető legkisebb kátyúkba, igy haladgattunk. De az odavezető út a dzsungelen át megy főleg, szóval csodás látvány volt amint elhagytuk Bocas Town-t.. Majd ismét lakottabb részek következtek, lelakott karibi fa és bádogházak, szegény lakosokkal, és szebb házak gazdagabbakkal. Később nagy lovastanyák is voltak, nagy elkeritett területeket vettek meg valakik, ott ki volt irtva az őserdő, lovak legeltek sokfelé, kecskék is voltak, szarvasmarkák is. Azután megérkeztünk a strandra, a végén tengerparti homokon ment a busz. Éhesek nem voltunk, 4 liter vizet is hoztunk magunkkal (itt 2 literesek a bolti ásványvizek, ivovizek) igy egyből a másik strandra gyalogoltunk át – s közben ámultunk s bámultunk….
Nekem egyből Koh Changi hangulatom lett, ott gyalogoltam igy a part mellett sokat a tengerben, ami teljesen átlátszó s csodálatosan szép… Annyi volt a különbség, itt nagyon kell felfelé is figyelni, mert a thai tengerparton sok részen levágják a kókuszdiókat, nehogy valaki fejére essenek útközben, itt ilyen nincs, s bizony nagyon érett kókuszdiókat csomókban tartalmazó kókuszpálmák alatt mentünk sokat… Átvettük már az elején a korallcipőket, amit jól tettünk. Sajnos az itteni homok kicsit más, a cipőbe kerülve szúrós részei vannak… nem kellemes. De a látvány…. Csipkedjük egymást, nem álmodunk-e? Szebb mint a Thai tengerpart volt!!! Valóban szebb….
Végre odaérünk a Playa Estrellára, ott is van étterem, de még nem vagyunk éhesek. Távolabb megyünk, árnyékban letelepszünk a parton. Két helyi kiskamasz jön, mutatnak nekünk valamit… először nem tudtuk, nem láttuk hogy mit.
Napsinak két nagy vágya van, találkozzon tukánnal és lajhárral. Nos, egy magas fán egy barna gombócot mutatnak nekünk – egy lajhár! S mozog! Boldogan nézzük, fotózzuk, aztán bemegyünk a vizbe, uszkálunk. S itt vannak! A gyönyörú tengeri csillagok, amelyek mások mint a Csendes, illetve Indiai Óceánnál voltak….
Az átlátszó tengeren egy méter, sőt 2 m mélyen is gyönyörűen látszanak -róluk a név, csillagos strand… óvatosan lépkedünk köztük s fotózzuk őket… Sajnos nincs még új snork szerelésünk, se a viz alatti kamerát nem hoztuk, de igy is gyönyörűek, nem?
Sokat találunk, egyik szebb mint a másik s sok nagyon nagy is van. Tilos kivenni őket a vizből, sok turista ezt tette, de a csillagok sokkot kaptak s meghaltak. Mi nem bántjuk őket, egész Bocason táblák hirdetik, ne nyulj hozzájuk, ne vedd ki a vizből őket…
A lábamhoz nagyobb halak jönnek, legalább 10. Rájövök, arra várnak lépegessek s felkavarom igy a homokot s abból tudnak csemegézni… szóval nem lábam édes illata vonzotta őket, érdekkapcsolatként indul… S meglepetésemre teljesen a part mellett úsznak a Bali szigetén is látott csőrös csukák! Nem is kicsik….
Úszunk is sokat, majd kijövünk kicsit mert erős a nap… s egy helyi ember jön, mutatja ő is a lajhárt – kiderül jól ismerik itt, anya s kicsinye… s most a kicsi jön le a fán, lajhár sebességgel, azaz szükségét jön intézni, ezért mászik le általában a fáról…
Amig várjuk leérjen, újra uszkálunk, majd megnézzük, filmezzük…
És végre leér! Már egész nagy közönsége van. Elvégzi a dolgát s máris mászik vissza , felfelé… aztán „cuki kis seggére ül” ahogy Napsi fogalmazza, s elüldögél egy fa-székben. Később teljesen eldől, a hasát sütteti, olyan mint én a függőágyban…
Hamarosan el is indulunk vissza, mert ebédidő s a hires étteremben a Dragon strandon szeretnénk enni. Vissza gyalogolunk a kókuszdiók alatt épp fejjel megúszva, és helyet foglalunk az étteremben. Kókuszdiót kérünk inni, kapunk 2 kicsit, de nagyon hűtve s nagyon jól esik. Aztán napi halmenüt kérünk, Napsi sült krumplival, én kókuszos rizzsel. A hal ugyanaz. Napsi szerint nagyon izletes, én iztelennek érzem, teszek rá caribi szószt – jaj nagyon csip s nem is finom elsőre… De Napsinak ez is bejön. Nagyon szálkás a fehér húsú hal, amit eszünk, jó a kókuszos rizs, kaptam kis salátát is s két pataconest is. Jóllakunk. Aztán elered az eső, de csak szemerkél, igy várjuk a buszt miután fizettünk s átöltöztünk… De előbb még pelikánt is tud Napsi fotózni közelről!
Napsi egyik nagy vágya máris teljesült, pedig csak pár napja vagyunk itt… S holnap megyünk a szomszéd kis szigetre lakást nézni, ami kiadó…Uj kaland máris!!!