Sziasztok és köszönöm a türelmet! Igérem, hamarosan ujra jelentkezünk, de most akkor következzen az elmaradt beszámoló! Sajnos videók nélkül, mert sehogy se tudunk a videokra időt szakitani. A hónapok alatt sok sok kisvideó készült, nagyon jó minőségű viz alatti felvételek – de nem tudjuk ide beilleszteni őket idő hiányában. Ezért egyszercsak majd feltünnek itt video bejegyzések, amik hosszabb, vágott videok lesznek, csak annyi cimmel: Sriracha, Pattaya vagy Koh Samui, amikben csak egy – egy ilyen hosszabb video lesz, vagy a készülő Youtube csatornánkon is elérhetőek lesznek, lehet csak ez év vége felé…
Hát csak összejött egy kis vakáció! Méghozzá év végén, mint mikor még Srirachán éltünk s december végét Koh Changon töltöttük…
Sokszor beszélünk Napsival arról, melyik a kedvenc szigetünk. Ahol pihenni a legjobb volt, az magasan a Gili szigetek Indonéziában és Thaiföldön Koh Chang. De ha azt néztem, hol lehetne élni egész évben, akkor nálam eddig Koh Lanta nyert. Közel van Krabihoz s rengeteg snork helyhez, s egész évben ott nagyon jó lehet élni. S a smaragd barlang, óhhhh……..
Mindig jó volt Koh Shicangon is. Ezek után következett most egy nagyon túristás sziget amit sokan dicsértek, de mi ódzkodtunk odamenni pont a turista forgalom miatt.
És most hogy eltöltöttünk itt több mint egy hetet 2021 dec 26-jan.2 között, azt kell mondanom, hogy itt lehet a legjobb élni, ezen a csodás szigeten…
Első élményünk még a kompon volt, láttunk repülőhalat, én most először életemben élőben…
A sziget nem nagy, körbe robogóztuk. Kb 40 perc lehet robogón a legnagyobb távolság. S ezen egy hét alatt alig egy kis részét derithettük fel… főleg strandokat, de vannak itt vizesések, hegy, pillangópark s még rengeteg más… A sziget tele pálmafákkal, zölddel, alig van gyorsétterem de jó thai ételeket s nyugatiakat is lehet enni… s rengeteg a 7-11 bolt, a family mart s más kis boltok… itt mindenki megtalálja pénztárcájának megfelelően a szállást, étkezést. Olcsón is nagyon finom, izletes ételek állnak rendelkezésre.
A strandok pedig… hamar találtunk 3 snorkos helyet, kettő úszásra is megfelel, egyik még apálykor is, egyből olyan mély a viz… találtunk egy csak úszásra s szörfözésre alkalmas strandot s egy csomóra el se jutottunk…
De akkor menjünk sorjában azután hogy megismétlem- ez Thaiföld egyik legélhetőbb, leggyönyörűbb helye…. Már értem, miért jönnek ide sokan letelepedni.
Első nap megérkeztünk a szállásra, a tulajdonossal nem találkoztunk, a takaritónő engedett be minket a szállásra. A tulajdonos karácsonyi rendezvényen volt. Kicsit vártunk rá, azt mondták 18.00 órára jön, de nem jött. Körülnéztünk s találtunk egy pizzázót! Éreztem jó lesz, később vacsorára beültünk s valódi olasz tulajdonos volt s a thai családtagjai sütötték a pizzát. De milyen pizzát…..
Kikértem egy nápolyi pizzát szardellával. Olajbogyó rengeteg volt rajta, capribogyó is, finom paradicsomszósz és sok sok szardellával rajta… És kis csilis olajjal öntöztem, amit ajánlottak hozzá… egyszerűen ha 10 pontot kaphat egy pizza, ez 10 pont feletti volt, meg is mondtuk a tulajdonosnak. Napsi evett egy spenóttal, ricottával töltött tortellinit, ittunk a ház borából fél litert s egy limonchellot. Majd a tulajdonos hozott meglepetésre 2 limonchellot ajándékba és még egy tiramisut is.. Balin is volt szardellás pizza, de ott sajnálták belőle a szardellát – itt viszont egész hosszú halszeletek voltak belesütve. Jóllaktunk hát, s azután aludtam vagy 9 órát, s már jött is a 2. nap 🙂
Sokáig aludtunk, fáradtak vagyunk nagyon. Egy idő után megjött a tulajdonos férje, vele elbeszélgettünk. Adott egy térképet a szigetről, rendeztük az adminisztrációt, megmondta hova menjünk robogót bérelni a közelben. Odamentünk, modern 2 éves robogót kaptunk napi 150 bahtért, sokkal jobb mint amit Nakhonban használunk. Megtankoltunk, felfújtuk a kerekeit s már indultunk volna, amikor nekem szúrni kezdett a szívem, amit jelnek vettünk – irány haza pihenni! Utána lefeküdtem, aludtam még, aztán Napsi is elpilledt, ő is pihent egyet. Utána elindultunk a Chawan Beachet megnézni, sajnos nem volt lelőhelyes… elsőre kicsit hidegnek éreztük a vizet is és nem volt átlátszó ez a part rész, nem nyerte meg tetszésünket. Ott hallottunk egy magyar párt a parkolóban. Mi csendben maradtunk, jobb kimaradni a családi perpatvarból… de annyit megtudtunk, lehet akkor nem lesz aznap este túrótorta! Aztán hazamentünk, hamar lefeküdtünk aludni s sikerült ismét jót aludni 8 órát…
Voltak ilyen kis tallér szerűek a tengerpartokon itt, ime:
amikről lilás bojtok lógtak. Fogalmam nem volt mik ezek, de persze Napsi tudta. S Napsi talált különleges csigát, amiket Japánnál szoktak találni, ilyen buborékos csigák amik buborékon lebegnek a tengerben. Csak ott kisebbek, ez nagyobb volt.
Először azt hittük még él, de aztán látszott hogy nem él, ugyhogy visszaadtuk a tengernek, benne a halott csigát. Utána Napsi rájött, hazahozhattuk volna, s kicsit már bánta – de aztán a tenger adott neki egy újat. Igy lett ilyen különleges csigaháza is.
3. napon miután felébredtem, összepakoltunk s elmentünk egy itteni snorkosnak mondott helyre. Sajnos tiszta homok volt, semmit nem lehetett látni, egy kis meduza megcsipett, csak otthon vettem észre a nyomait. A viz hideg volt számunkra, kicsit úsztunk benne, aztán napoztunk s mikor erős volt a nap, robogóval bevásároltunk olcsó melegithető ételeket mert van mikrónk. Utána Napsi dolgozott, óraterveket irt, én meg lefeküdtem. S van a szálláson egy agressziv fekete macska aki nagyon nyomul, nagyon erőszakos. mindig be akar jönni hozzánk, nem egy kedves jószág, nem is ért célt nálunk.
Hatalmas békák is vannak itt alkonyattól, nagyon kis nyugisak. Ott trappolunk el mellettük a főuton ahova kiülnek. Amolyan hideg, fölényes, a már sokat megéltek taoista nyugalmával néznek ránk s nem zavartatják magukat, ezt sugározzák: Ha rám lépsz úgyis jó, ha nem lépsz rám úgyis jó, nekem mindegy… S odébb nem mennének semmi pénzért. S van sok kedves mókus is itt is, s rengeteg zöld, pálmafák, köztük a kedvenc legyezőpálmák..
Rengeteg a kókuszpálma is… Csodálatos sziget!
Még alig láttunk belőle valamit de már most értem, miért telepszik le itt sok külföldi. De nagyon túristás hely lett belőle, olyankor biztos nem túl jó s ezért nem jöttünk eddig ide soha. De most, a virusjárvány alatt nyugodtan el lehet lenni, tömeg nélkül.
A sziget varázsa érezhető. A tulajdonos férje is mesélte, még a korábbi feleségével jártak itt s beleszerettek a helybe. Főleg a felesége. Többször visszajöttek, összebarátkoztak egy idegenvezető hölggyel. Aztán sajnos tüdőrákos lett a felesége s meghalt. A férje mikor nyugdíjas lett, kereste hol éljen nyugdijasként. Volt Franciaországban, Spanyolországban élni egy ideig. Itt korábban vettek egy földet. Eljött hát ide s itt lakott a közelben az idegenvezető hölgy, aki adott neki szállást amíg eldönti, mit tesz a földdel. Sokat gondolkozott s úgy döntött, szálláshelyeket épit rá, készitett bungalow-kat, vendéglátással foglalkozik azóta. S később az idegenvezető hölgy lett a 2. felesége. Igazából ő viszi a dolgokat, a feleség, mert ő felépitette, de az üzemeltetést a felesége intézi.
Aztán este ismét a pizzériába mentünk s nem bántuk meg.. A pizzázóban nagyon örültek nekünk, meg akartak hivni ismét limonchellora de köszönettel elháritottuk hogy nagyon meleg nap volt s most lehet az kiütne minket. Most mindketten pizzáztunk, Napsi egy tonhalast kért. Hagyma is volt hozzá, fokhagyma is s nagyon finom volt. Én egy füstölt lazacos pizzát ettem ruccolával. Ez is finom volt, hibátlan, de a szardellás nekem jobb volt. Napsi ovális nápolyi stilusban kapta a pizzáját, örült neki. Este persze a pizza után kicsit fájt a hasam.
Következő napon csak reggel tudtam igazán elaludni, igy később indultunk egy snorkos helyre, de ahol snorkolni lehet az igen messze volt a parttól, igy kihagytuk. De ki tudtuk próbálni Napsi fényképezőgépét az újat, s ilyen fényviszonyok között ami ott volt, nagyon szép képeket csinált. Ha itt ilyen képek készülhettek, akkor ez a jövőre nézve nagyon biztató. Én is kipróbáltam a marokkamerát, egyenlőre pár fotót készitettem de még nem néztem vissza őket, milyenek lettek.
Nagyon meleg volt, fél kettő körül kaptam egy szúrásérzést a fejemre, jelnek vettem: El a napról! Átrobogóztunk a sziget másik felére ahol ebédeltünk, majd onnan egy másik snorkos helyet kerestünk, de ott se volt jó a helyszin erre, semmit sem lehetett látni a vízben. De a part lelőhelyes volt, lehetett úszni is, egész kellemesen telt a nap. A holnapi napot úgy tervezzük, először snorkos helyet keresünk, megnézzük mi a helyzet. Ha túl meleg, másik helyre átmegyünk, ugyanott ebédelünk mint ma, iszunk egy kv-t s elmegyünk a Suncet beachre végül – hát ez a terv.
Ismét új nap köszöntött ránk. December 29.-e. Ez lett az a nap, mikor végre minden úgy alakult, ahogy szerettük volna vagy még jobban. Úgy tölthettük, hogy igazi nekünk való pihenés volt. Eddigre bejártunk sok strandot, megkerestük hol lehet árnyék s eldöntöttük hogy a Corall Beach-el kezdünk majd. Jól kialudtam magam, 9 órás alvásom volt, korán el tudtunk indulni s nagyon jó lett ez a nap. Találtunk a korall beachen egy szikla mögött árnyékos részt ahova lepakolhattunk s egyből bementünk a vizbe. Snorkolva semmit nem láttunk, mondtam is Napsinak ez sem túl jó hely. Erre ő emlékeztetett hogy úszni viszont itt tudok, aztán kiheveredni a napra amit szeretek, igaza volt. Volt árnyékos rész is. Igy úszkáltam, kifeküdtem utána a napra, keresgéltünk csigákat, kagylókat, de inkább csak szép köveket találtunk. Aztán jött az ebéd, egy hely volt csak ahol lehetett enni. Napsi kikért egy Penang curryt, aminek az ize se stimmelt. Én kértem a ház büszkén hirdetett specialitását, a Corall curryt. Napsi ételének legalább kis ize volt de amit nekem hoztak – az teljesen izetlen valami volt… Volt benne főtt tészta, 1-2 szem izetlen mogyoró, izetlenül a csirkehús benne. 120 bahtért… A rizst külön 40 bahtért adták. Napsi adott a Penang curry levéből, igy lett valami kis ize. Még 2 cólát ittunk s ezért sikerült fizetnünk 360 bahtot, kb 3 600 ft-ot… Hát nem voltunk elragadtatva.
De tojtunk rá, visszamentünk a vizbe s mikor már kifelé úsztam, Napsi mutatta nekem a kezével hogy HALAK vannak! Ugyanis apály lett s Napsi észrevett pár szép csíkos trópusi halat! A viz továbbra is zavaros volt, homokszemcsékkel tele, belehullott falevelek is akadályozták a látást, nem ezt mutatják a reklámokban. Napsi nekem is hozott búvárszemüveget, feltettem s ott voltak ezek a drága, aranyos halacskák! Ahogy tovább úsztam előre, találtam egy sziklát, s rengeteg hal volt a közelében, s mellette már látszott egy korall is – ugyanis közben apály kezdődött s igy már érthető volt, ez tényleg lehet jó snorkos hely. A vizben eléggé mostoha körülmények között sikerült Napsinak az uj gépével – ezzel:
képeket készitenie, ime:
Azután mikor éreztük elég a napból, árnyékba vonultunk majd átöltöztünk és átmentünk a Sunset Beachez. De túl erős volt a nap 3 óra felé még, igy megálltunk egy Amazon kávézónál kávézni. Napsi ivott egy jeges kávét, majd átrobogóztunk a Sunset Beachre. Ott már nagyon apály volt, esély nem volt a snorkos helyre bejutni, mert Napsi még időben észrevette hogy nagyon hosszú tüskéjű tengeri sünökkel van tele az egész tengerpart a sekély vizben. De a part lelőhelyes volt. S igazán szép csigaházakat sikerült találni, az egyik legnagyobb csigaházat eddig, s ezt nekem sikerült megtalálnom 🙂
Szerettem volna találni Napsinak egy különlegeset és sikerült!
Ezek után próbálkoztam a kis új marokkamerámmal,
hogyan lehet összehangolni a mobilommal. Sokáig nem akart sikerülni, csak akkor mikor már elkeseredésemben kikapcsoltam a telefont s mikor visszakapcsoltam, utána működött. Igy már tudtam a mobillal irányitani a kamerát, s sikerült pár felvételt készitenem. A terv az volt, a parti rákokat fogom kamerázni, ám itt e parton nem voltak, csak a vizben. Viszont készitettünk egy szép naplementés filmet. S még nem volt vége a napnak, mert miután ismét átöltöztünk s hazaindultunk hogy vacsorázzunk, egy fél óra robogózás után, 10 percre a szállásunktól találtunk egy vacsorázóhelyet ami szimpatikus volt. Itt főleg hamburgereket készitettek, szendvicseket. Én kiválasztottam egy csirkeburgert szamuráj mártással, Napsi vega burgert kért s aztán kihozták őket. Én kaptam egy kis hamburgert, Napsi sokkal nagyobbat, hozzá bőven salátát s hasábburgonyát. Hát én most átéltem azt, amit a hóbortós népség filmben láttam, kandi kamerás filmen régen. Ott volt hogy egy kis alacsony termetű ember belép az étterembe s rendel valami sült húst. Ekkor odamegy a beépitett ember, egy nagy darab vállas fickó s ugyanazt kéri. Aztán a pincér hoz a kisebbnek egy nagyon kicsi szelet húst, pár szem krumplival, a nagydarab fickónak meg egy hatalmas szelet húst, rengeteg krumplival 🙂 Nagyon finom hűs kókuszdiólevet ihattam itt és Napsi fantasztikus Mango juice-t kapott, úgyhogy jól telt az este. Aztán még bevásároltunk reggelinek s vacsoráknak valót, mert nem mindig fogunk étteremben enni ugye. Aztán hazamentünk, kimostuk a fürdőruhákat, türcsiket, snorkcipőket lemostuk, zuhanyoztunk s lekentük egymást aloa verával mert eléggé lesültünk a napon 🙂 Csodás nap volt, mindenkinek ilyen gyönyörű napokat kivánunk!
December 30.-a ismét olyan nap volt, amire nagyon vágytunk… Délelőtt elmentünk keresgélni kinceket oda ahova Napsi szeretett volna menni, itt egy szép templom is van…
de tengeri kincseket sajnos sokat nem találtunk. Erősen tűzött a nap már korán, igy egy idő után eljöttünk onnan. Illetve sok minden volt de Napsi nem az a tipus aki mindent összeszed válogatás nélkül a parton mint pár „gyűjtő” s folyamatosan szelektálja eddigi gyűjteményét is, vissza ad rendszeresen az óceánnak. Csak olyat gyűjt, ami még nincs vagy különlegesen szép. Hisz itt is voltak kaorik, kúpcsigák stb. de olyanok már voltak neki.
Utána bementünk egy kávézóba ami igen drága hely volt mint kiderült, s olyan savanyú volt a kávéjuk hogy csak úgy tudtam meginni, Napsi átadott a saját kapuccinojának tejhabjából, ugy már meg lehetett inni. Evett Napsi egy finom erdei gyümölcsös – almás pitét. A tulaj olyasféle fickó volt, hogy Napsi szabályosan megrettent tőle s én is úgy éreztem mikor odajött érdeklődni milyen volt a kávé, jobb nem megmondani az igazat. Napsi szerint valahol biztos volt egy rejtett padlópedálja is, s az a vendég aki azt mondja, nem izlett, nem volt jó a kávé, örökre eltűnik a mélyben azonnal. Igy inkább azt mondtuk minden kifogástalan volt – de többé nem jöttünk vissza.
Ezután pedig átmentünk a Silver Beachre a Korall beach mellett, s hát elámultunk a meglepetéstől. Addigra nagyon szomjasak voltunk, én kértem mangó juicet, Napsi egy kókusz juicet, napágyra feküdtünk , élveztük a finom frissitőket. Aztán felfedeztük a corallos helyet, derékig ért a viz – s hamarosan pár halat találtunk, majd utána egy snork paradicsomot! Olyan sziámi harcoshal félék is voltak, fekete halak is, darázshalacskák is s Napsi le is filmezett egy hosszú halat, amit soha nem láttam még.
Ott töltöttük az időt majd hazajöttünk, kirámolás, ittunk egy sört s megnéztünk egy filmet még. Szép nap volt ez is. Hazafelé vettünk bort szilveszterre, 30%-os árengedmény volt, igy lett szilveszterre finom olasz Cabernet Sauvignon! Eldöntöttük hogy 31.-én ismét az olasz pizzázóban leszünk, beszéltünk a tulajjal s mondta szivesen lát, nem kell foglalni időpontot, ugyse lesz telt ház most. Ugyhogy holnap ismét Pizza, itt az év vége is lassan. Sajnos keveset aludtam s fáj még a lábam is, kezem is, de akkor is szép nap volt! Az éjszaka is majd sokat zuhanyzós lesz mert pár tengeri „szúnyog” megcsipett s olyankor utána este nagyon melegem szokott lenni, de sebaj! Igy is megéri!
Az év utolsó napja igy alakult:
Nagyon keveset aludtunk mind a ketten. fáradtan indultunk neki a napnak viszonylag korán. A Silver beachre indultunk, de útközben találtunk egy nagyon jó kis Francia pékséget s kávézót. Kipróbáltuk. Életünk egyik legjobb döntése volt. Hihetetlen finom süteményeik voltak, de tényleg hihetetlen…
Épp hozta egy francia cukrász a cukrászremek költeményeit oda…
Napsi egyet kóstolt, én is ettem belőle, s ittunk nagyon jó kávét is. Aztán irány a Silver beach.. Már odafelé érződtek nagy széllökések a házak között a tenger felől s nagyon nagy hullámok voltak. Akkor már éreztem, ebből nem lesz snorkolás. Mutatták is ahogy odaértünk hogy le van zárva a tengerparti részük. Leengedtek a partra hogy pár felvételt készithessünk s utána elköszöntünk, boldog új évet kivántunk. Aztán elindultunk hogy valahol ebédeljünk. A francia pékségben ebédeltünk Bagetteket, én egy grillezett sajtost, Nóri tonhalast, megosztoztunk rajtuk.
Nagyon nagyon finomak voltak. El kellett dönteni, mit tudunk ilyen napon tenni? Elmentünk a Nagypapa és Nagymama sziklához. A természet formált a sziklákból ránézésre férfi s női némi szervet.
Van persze legenda is hozzá. Rengeteg thai ember jár ide, most nem voltak olyan nagyon sokan. Szép itt a panoráma, még a nagy hullámok idején is, de van itt egy reagge bár is, ami nyitva volt! Behivott minket a tulaj, illetve ez részben fedett terasz, s függőágyban is lehetett feküdni, ülni, heverni sok mindenen.
Napsi egy gyömbért kért, erre Gin tonikot kapott, de elfogyasztotta. Főleg Bob Marley szólt a hangfalakból, jó volt nagyon. Aztán elhatároztuk, elmegyünk oda ahol két mini szigetre apálykor gyalog át lehet menni. Le kellett előttte rakni a robit s gyalogolni. Itt is nagy hullámzás fogadott, nem lehetett úszni se benne.
Azután megbeszéltük, menjünk haza. Beszéltünk előtte Indonéz barátunkkal egy kis időt, ők már ünnepeltek. Remélte sokkal boldogabb év jön. Örömmel mesélte megállt ott a járvány s van belföldi túrizmus. Útközben vettünk estére chipset, reggelre reggelit s azután már hazamentünk, esett az eső. Elmentem ivóvízért, kicsit aludtam fél órát. Hattól készülődtünk s elmentünk ismét a kedvenc pizzériába harmadjára is. Azt tervezzük holnap is oda megyünk. Napsi négysajtos pizzát kért, én ismét a nápolyi pizzát. Kaptunk megint 1-1 limonchellot, a tiramisu süteményt is ismét. Kértem Napsit kérdezze meg, honnan származik a tulajdonos – és hát NÁPOLYBÓL! Nem csoda ilyen jó a Nápolyi pizza 🙂 Majd este 10 óra után elindultunk a a partra, azt mondták ott lesz valami ujévváró rendezvény. De regisztrálni kellett s nagy tömeg volt, főleg külföldiek, mi csak csendben ültünk volna a parton ami ott esélytelen volt. Már most rengetegen voltak s megigértük a sulinak is, tömegrendezvényre nem megyünk. Hazamentünk nagyon fáradtan. Megnéztünk egy Tom Cruise filmet s egy 9 perces videot aztán elmentem aludni, olyan fáradt voltam, igy alakult a nap. Még az éjfélt se tudtam megvárni…
Aztán jött az utolsó nap is, ugyanolyan szeles, viharos idő volt, esőre állt de végül nem esett. Szürke ég s tenger, a partok lezárva. Snorkolás szóba se jöhetett. Elmentünk a szentélyhez a partra s ott keresgéltünk kagylókat, illetve Napsi, én leültem egy padra. Nem volt lelőhelyes, feladtuk. Megálltunk a tegnap felfedezett francia pékség 2. üzleténél de nem volt jó ott nekem a kávé, süti se nagyon volt. Igy elmentünk ahol előző nap voltunk e pékségláncnál s ott nagyon finom sütik voltak ismét, s finom espresso kávé. Azután lementünk egy hosszú beachre, most csak ittunk ott. Majd találtunk egy tradicionális tésztézót, tradicionális forró levest ettünk mint Bangkokban is, ott is ilyen levest ettünk párszor. A parton ittam kókuszlevet, napsi smoothit, próbált gyűjtögetni de erős szél volt, elvitte volna a kávét is, kókuszt is, táskát kellett rátennem, A kókusz isteni volt. Aztán még egy nyugágyra leheveredhettem, Napsi keresgélt még csigákat, párat talált de nagy szám nem volt. De jól éreztük magunkat, hamamentünk, elmentem utoljára még 5 l vizért majd leadtuk a robogót s megköszöntük. Majd újra az olasz pizzéria jött, ezúttal kipróbáltam egy szalámis, sonkás, olivabogyós articsókás 4 évszak pizzát, útobbi feltétet Napsinak adtam. Ismét egy pizzaköltemény, én nem szeretem a magyar szalámis, sonkás pizzákat, de ez a hihetetlen finom olasz szalámi és olasz sonka – hát imádom!!! Ezek nagyon rendben voltak, meg olajbocsó, csiliszósz… Napsi evett vega pizzát, nagyon finom volt az is. Csak vizet ittunk, otthon borozunk majd, az a terv. S akkor érkezett megint a tiramisu, s mikor megettük már tényleg elköszöntünk. Otthon kiderült, kellene a borhoz nyitó. Nem volt bornyitónk, itt minden könnyen nyitható, de ez hagyományos parafa kupakos volt. Itt eddig minden bor csavaros kupakú volt amit itt vettünk.. igy ezt majd otthon fogjuk meginni. Aztán korán elmentünk aludni. Nekem nem sikerült, a májam sokat dolgozott. A sokadik pizza már eléggé megviselte, igy csak hajnali 3 után aludtam el.
Napsi rámolt össze másnap reggel, így de 10-ig tudtam aludni.
A tulajdonos kivitt a komphoz ami az orrunk előtt elment, várni kellett egy órát. A másik kompon most nem volt presszó kávé csak tasakos, az borzalmas lett. A kompról leszállva el kellett mennünk mosdóba s az alatt elment a buszunk, úgyhogy ismét sokat kellett várni a következőre. De az állomáson volt finom kávé s este otthon kibontottuk a bort, s nagyon jó volt igy is!!!
Ja, hogy melyik sziget volt ez? Koh Samui!
És új év kezdődik! Új kalandokkal… hamarosan!