Szolgálati közlemény!
Egy ideje egymás után gyorsabban jelennek meg előre megirt posztok, ugyanis nem volt jó netünk sokáig. Amikor épp volt, gyorsan megirtuk amit tudtunk, frissiben, s most hogy van jó netünk, egymás után jelennek meg… Főleg azok amelyek csak hiradás, képek még nincsenek nagyon hozzájuk. Az is lehet, némelyikbe utólag kerül kép.
Szolgálati közlemény vége.
Colon Kolumbusról van elnevezve, itt igy ismerik… Szóval nekünk ez a Kolumbus sziget… Első 2 napunkon sok eső esett, igy jó nagyokat (10-12 órákat) aludtunk. Első s 2. éjszaka éjfélig szólt a környező bárokból a jó caribi zene, szeretjük, cseppet sem volt zavaró. Ami jó az jó, s élvezzük ingyen….
Még próbálkoztak programokat ajánlani, de nem voltunk rá vevők hogy 30-60 USD -ért elvigyenek 3 lekopott snorkos helyre, s 2 jó drága étterembe, a túra során, ahol minimum 20 USD egy kaja fejenként…Szóval 150 USD lenne minimum vagy 200 egy ilyen túra, erről már hallottunk… Nem kérjük.
Napsi szépen utánanézett az esős napokon (2 napig esett) a sziget jó helyeinek, s egyik gyalog sem volt messze. Elsétáltunk hát egy tengerpartra, s két szép csigát találtunk is mig ott sétálgattunk. Felsétálgattunk egy lovardáig is, s még sokat lehetett volna, de nem volt lelőhelyes a part.
Viszont egy kedves fehérkés szinú, nyakörvvel a nyakán kóborló kutyus kókuszdiókat fogott a foga köré, s mindig kérte, rugjuk neki.. megtettük, izgatottan ugatott vékony kis hangján amig el nem rúgtuk, s a legtöbbször a levegőben elkapta ezeket a nehéz, kemény héjú kókuszokat – aztán a legtöbbet szétcincálta de keresett másikat s hozta nekünk szorgalmasan. Néha megörült másik kutyának, szaladt be a tengerbe, semmi aggódás nem látszott rajta, mi lesz vele…
mutatta miket tud, ásott a homokban nagy lyukakat rákokat keresve, úszott a tengerben, futkározott s maga volt a teljes boldogság… egészen az útig kisért minket, jó messze. Nagyon kedves kutyus volt… S nem sokkal később Napsi lemerevedett, már hazafelé az úton – ne mozduljak – piros fejű madár! S bizony, egy harkály dolgozott egy eléggé elaggni készülő öreg fán… a jó fadoktor szorgalmasan szedegette ki belőle a kukacokat!
S láttunk rengeteg albatroszt s pelikánt is… Ez volt az első napunk.
Másnap beültünk még abba az étterembe ahova első nap mentünk vacsorázni.
Ugyanis elfelejtettem megirni, hogy mig vártuk az ételt, egy kedves őslakos hölgy hozott karkötőket, cseppet sem volt tolakodó s nagyon szépek voltak! Vettünk egyet 4 USD-ért Napsinak, 6 ról alkudtuk le mert azt hittük, 5-öt fog mondani – de ő nem alkudott, csak mondta, jó lesz 4 USD… Miután elment, vettük észre, leejtett egy másik karkötőt. Vissza akartuk adni neki, ezért beültünk ugyanoda, ittunk két smoothyt de nem jött… Ettünk hát, ezúttal Napsi ette a hal-cevichét, én meg pad thait kértem, a thai ételt… Hát pad-thainak nem volt jó, de Napsinak bejött mert ilyen karibi ize volt az ételnek, s legközelebb olyat fog kérni. Sajnos a hölgy nem jött, igy szombat este megint odamegyünk, s már inkább megvesszük ezt a karkötőt is tőle.
Utána csak annyit tudtunk mondani, nagyon szép nap volt… pedig csak utána kezdődött igazán a csoda!