Mivel továbbra is jól spórolunk s már szinte biztos nem kell még egy hónapot Panama Cityben töltenünk, itt tartózkodásunk félidejében elmentünk Casco Viejoba. Előre tájékozódtunk, mások tapasztalatai szerint mit érdemes megnézni…
Gyalog mentünk a tűző napon kb másfél órát, 10 óra 20-as indulással. A tengerparti sétányon lassan haladtunk, sokat fotóztunk, filmeztünk. Szép pálmafákat, madarakat, a tengerpartot…
Azután már nagyon sok volt a nap erejéből, kétszer is megálltunk árnyékban pihenni, s csuromvizesek lettünk a párás melegtől. Végre megérkeztünk Casco Viejoba.
Egyből bementünk a nagytemplomba a fő téren, hűsölni… Szép is volt a templom s jó hűvös. Akkor már éhesek is voltunk.
Napsi kinézett 2 éttermet, de az első, a pizzéria zárva volt, onnan a 2. messze lett volna, a 3. meg egy Subway volt… Beléptünk, ott ült egy jó nagy darab férfi, s egyből beszélgetni kezdett velünk, rendelni se nagyon tudtunk. Hogy honnan jöttünk, ő ismer magyarokat, össze vissza sok mindent beszélt s alig tudtunk rendelni. Végül Napsi finoman mondta neki, nem tud egyszerre rá is figyelni meg a rendelésre. Akkor már 10 perce mondta a magáét. Akkor leült, de amint megkaptuk a szendvicseket, hamarosan ismét odajött hozzánk s be nem állt a szája. Egyre kellemetlenebb volt a szitu, már nem is figyeltünk rá, mikor előadta ő ingatlanügynök de most nem megy jól neki, s énekelni kezdett. Aztán megkérdezte, fizetnénk-e neki az énekéért, s ujra dalolni kezdett. Egyébként szép hangja volt, de nagyon hangos volt az étkezdében s mások is beléptek, nekik is énekelni kezdett, s maszk se volt rajta. Végül megkérték a subway dolgozói, huzzon maszkot vagy menjen ki, s nagy nehezen akkor kiment végre. Nem igazán tudtunk a szendvicsekre figyelni, de aztán hálisten többé nem láttuk.
Ha azzal kezdi, éhes, szivesen meghivtam volna egy szendvicsre, de igy nagyon erőszakos volt.
Utána nem messze ittunk egy KV-t, majd a Panama csatorna Múzeum következett. Itt sok időt töltöttünk, érdekes volt. Bemutatták a kb 12 000 évvel ezelőtt itt létezett őslakos kultúrát, régészeti leleteit, majd főleg a spanyolok érkezése majd a Columbiai időszak volt a téma.
Kiderült hogy már az 1500-as években volt terv a Panama csatornára, de korabeli technikával megvalósithatatlan volt. De több száz éven át fennmaradt a terv. Végül franciák próbálták megvalósitani s akkor rengeteg ember meghalt a maláriától, dengue láztól, sárgaláztól az épitkezésen, a szifilisz is nagyon terjedt a munkások között. Aztán jött az amerikai terv, s mivel Kolumbiának nem tetszettek a feltételek, USA gondolt egyet s leválasztotta ezt a területet Kolumbiáról… Ehhez kellett hadiflotta is hogy felvonuljon, s Kolumbia beletörődött a veszteségbe – s azóta létezik Panama mint önálló állam. Sok népből dolgoztak a csatornán munkások, a kiállitáson ott voltak a korabeli fotók, korabeli gépek – és fényképezőgépek, mérlegek, telefonok, alkatrészek… s végül bemutatták hogy pl. 2003 óta is minden évben mennyi ujabb feladat van a csatorna karbantartása, szélesitése, mélyitése, modernizálása miatt. Hiszen egyre nagyobb hajók érkeznek… bemutatták gyorsitott filmen egy nagy hajó zsilipeléseit végig a csatornán… csodás a múzeum, s a végén láthattunk egy filmet az első panamai zászló restaurálásáról is… Fejenként 15 USD volt a belépő, de most múzeumok napja volt igy összesen 18 USD-ért juthattunk be.
Ezután elmentünk egy cukrászdába, de olyan drága volt a fagyi, hogy Napsi inkább nem kért. Akkor elindultunk a Rum bárba, amiről sokat hallottam már. Ez volt az első Rumkészitő kézműves műhely Panamában, s mindenki aki ott járt ajánlotta hogy silver és a spicey rumot kóstolja meg aki arra jár.
Nos, mivel a túrismus még nem indul nagyon el ismét s 16 óra körül értünk oda, nem sokan voltak igy volt szabad asztal. A pultnál 2 panamai rendőr hűsitette még magát. Először kikértem egy silver rumot jéggel, nagyon boldog volt a pincérnő hogy ezt választottam, Napsi pedig kért egy Mojito koktélt.
Én Enpenadat kértem enni, Napsi bruscetta szerű spanyol ételt evett karamellizált sült hagymával s feta sajttal. Életemben először ittam rumot – még Balatonlellén igértette meg velem egy angol úriember, ha eljutnék esetleg a Caribi térségbe, kostoljak kézműves rumot. Hát, megtettem, s nagyon érdekes volt. Finom volt, bársonyos. De Napsi Mojito koktélja igen izgazdag volt. Utána kértünk még egy kukoricafasirtot, mozzarellával a tetején, édes volt. S ittunk még 2 koktélt, mert tartott az 50% happy hours még. Én egy Secoladát ittam, Napsi egy Isla Grandét. Az én koktélom kissé kesernyés is volt, mert a rum mellett ananász-sört is tartalmazott, ami nagyon jellegzetes de számomra különlegesen finom izt adott neki. Napsi koktélja kókuszos-rumos volt, s nagyon nagyon finom… E helyen a 3 ételért, 3 koktélért s a pohár jeges rumért 50 USD-t fizettünk… Itt ez elég olcsónak számit…
Szemben pedig ilyen a fal…
Aztán kis gyaloglás után, Uberrel jöttünk már haza mert sötétedni kezdett s már sokat gyalogoltunk.
De még láttunk ilyen s hasonló falrajzokat útközben…
Az egész nap mindennel együtt 100 USD-be került, amit kb 1 hét alatt költünk egyébként. De azt mondtuk, megérte ez a különleges nap, lehet soha többé nem járunk erre.