Panama city nem igazán szép, de nem is csúnya, olyan átlagos modern város. Ahol lakunk, ott sok étterem van, nagyon biztonságos városrész – naná, itt vannak a Bankok, ez itt a helyi City…
Egy étteremben már ettünk, összesen 11 USD-t fizettünk egy vega ételért, egy steakért patakones-el ami nem más a banánra külsőleg nagyon hasonlitó utifű nevű növény szeletelve s 2x kisütve. És egy espresso kv, ami nagyon finom volt s még két pohár Coke.
Mivel jól sikerült a takarékoskodás, kiszámoltuk hogy 2 kirándulásra eljuthatnánk a sok ajánlat közül. Napsi az Embera indiánokhoz szeretett volna eljutni, s lajhárokkal is találkozni ha lehet.
Utánaolvastunk az Embera törzsnek. Az Embera embert jelent. Nem házasodnak más törzsbelivel vagy néppel. Saját területük van Panamán belül, ahol úgy élnek továbbra is ahogy szeretnének, de nem teljesen… Ez katolikus ország, igy ha látogatók érkeznek, felöltöznek a nők is, férfiak is. Továbbá, megtiltották nekik a vadászatot mivel védett területen élnek s fákat se vághatnak ki. Igy elég öregek már a kenuik. Egy hete se voltunk itt, de már eljuthattunk hozzájuk.
Gilberto, aki a reptérről is hozott, jön értünk. Autóval megyünk ki a városból egy folyóhoz, ami táplálja a Panama Csatornát vizzel. Innen egy motoros kenuval érkezünk az Emberák földjének határához, ahol átszállunk az ő kenujukba, szintén motoros már. Egy embera harcos áll a kenu orrában s figyeli a folyót, hol vannak benne sekély részek, megrekedt fatörzsek, s irányitja a motort kezelő társát. Aki egyben a motorral kormányoz is. A folyónak sokfelé erős a sodrása. Van amikor egészen csak a parti sziklák mellett van elég mélység, hogy a kenu átjusson. Sokat megyünk, majd kiszállunk s gyaloglunk sokat egy befolyás mentén. Hideg a viz, hűsitő. Cipőt s zoknit már korábban levettük, korallcipőben megyünk az éles sziklákon. Kivéve az embera harcost, aki mezitláb megy az éles sziklákon is. Látunk sok szép madarat, King Fishert is, s csodaszép lepkéket. Elérkezünk egy szép vizeséshez,
kis időt töltünk itt, aztán indulunk vissza a folyóhoz mert esni kezd. A folyóba beléptem lemosni a lábam, ám egyből derékig süppedtem iszapba de kikászálódtam. Csurom vizes lett a nadrágom, de nem bántam. A kaland az kaland s amúgy is esett már.
A folyón Napsi észrevett 2 lajhárt és egy iguanát is. Az Embera harcos mutatott nekünk még a vizeséstől visszafelé egy kolibri fészket, benne kis tojásokkal.
Hamarosan megérkeztünk az Embera faluhoz,
ahol zenével fogadtak, fúvós és ütős hangszerekkel. Egyik egy nagy teknős páncélja volt korábban, most hangszer…
Lehetett vásárolni, 5-20 USD-ért ajándédokat, melyeket ők maguk készitenek. Fából faragott s festett állatkák, termésből faragottak, fonottak, álarcok, karkötők,.. veszünk Napsinak egy karkötőt s egy fonott kolibri madarat, én kapok egy termésből faragott teknős nyakláncot. A pult alatt kislány figyel minket.
Utána enni hoznak nekünk, Tilápia haldarobot grillezve, isteni, sült pataconesszel. És szeletelt édes ananászt és sárgadinnyét. Nagyon finom édes gyümölcsök voltak.
Evés közben megmutatják nekünk, hogy a fonalaik az egy pálmanövényből vannak, megszáritva, s különböző szinűekre festik. A festékek is természetesek természetesen. A narancs szint Kurkumából, a barnát kakaóbabból nyerik, a feketéhez az iszapba temetik 3 napra a fonalukat. Ünnepekre kifestik magukat, ami lemosható. Egy hölgy mutatja be mindezt. Majd egy embera harcos beszél az életükről. Továbbra is van hal a folyóban, dárdával fogják őket. Van patacones sok, gyümlcseik de ma már főleg a túrizmusból élnek, ami ugye a pandémia miatt csak a napokban indul ujra, korlátozottan. Nehéz időszakuk volt ez, halásztak főleg ezalatt. Vannak baromfiaik is, amiket tartanak. 32 család él ebben a faluban, összesen 103 fő. 5 évente választanak faluvezetőt. A jelöltek mögé állnak be a többiek, s aki mögé a legtöbb Embera áll be, ő lesz a főnök 5 évre. 16 éves kortól szavaznak igy az emberák. Kb 10 faluközösség alkot egy nagyobb embera egységet, amelynek szintén saját főnöke van, s minden ilyen nagyobb egység 10-10 főt küld a kb 40 000 fős Embera Közösség Nagytanácsába, amely az egész Embera népet irányitja, A gyerekek iskolába mennek s gimnáziumba, egyetemre is akár s utána visszatérnek a törzshöz, egyik se akar máshol élni. Aki beszél nekünk az életükről, szintén egyetemet végzett. Nagyon jól beszél angolul s spanyolul is. Közben el lehet menni a mellékhelységeikbe, én is ott veszek fel száraz ruhát. Van egy nagy közösségi épületük, padokkal, ott voltunk mi is. S van egy közös nagyobb konyhájuk is. A családok beosztják, mikor melyikük főz, árul a túristáknak ajándéktárgyakat, kik halásznak, kik faragnak tárgyakat, stb, stb.
Utána táncokat adnak elő.
Hamarosan már el is kell köszönjenek tőlünk, bár még csak 14.00 óra van de nagy eső érkezik, be is sötétedik a felhőktől az ég, igy indulunk a kenukhoz. Előtte még készül közös csoportkép. Aztán visszavisznek minket oda, ahol az autónk áll, s búcsút veszünk egymástól.
Jó volt náluk lenni, jó lenne akár 1 hetet eltölteni velük s tanulni tőlük… ők még úgy élnek, hogy a természettel egyek…nincs könnyű életük de láthatóan boldogok, ügyesek.