Amszterdamban eltöltöttünk négy órát, esőre érkeztünk meg, de mégis kellemesen telt az idő. Ittunk egy KV-t, ettünk croissant, bámultuk a kerek sajtokat amiket lehetett volna vásárolni ott… Aztán már jött a mi gépünk
s felszálltunk egy kényelmes nagy repülőre. Felszállás után nem sokkal kaptunk enni is, finomakat. Legalábbis én, aki normál ételt kértem s vegásokat kaptam – nem sok utas volt a gépen – és Napsi lakto-vega ételeket kért s izetlen ételeket kapott – szerencsére az enyémeknek volt ize, igy feleztünk. Korlátlan volt az italfogyasztás, ittunk is finom fehér s vörös borokat, ettünk snacket még, müzliszeleteket útközben s néha aludtunk is. Két órát én, majd Napsinak is sikerült ennyit aludnia. Majd 11 órás út után megérkeztünk Panamába!
A reptéren az útlevélellenőrzéskor gyakorlatlan embert kaptunk s mindkettőnknek új útlevele volt… tanácstalan volt, honnan tudja mely országokban jártunk korábban? Szerencsére Napsinak megmaradt a régi útlevele, abból láthatták hogy Thaiföld… igy végre bekerült a pecsét az útlevelünkbe. Napsi szerint olyan jó mindig hallani, mikor bekerül a pecsét az útlevélbe…s 180 napig maradhatunk vele!
Hamarosan meglettek a bőröndjeink is, majd még vásároltunk 1-1 sim kártyát egy helyi telefontársaság standjánál, ott ahol sokan álltak sorba. Korlátlan net lesz, első hónapban 50-50 USD fejenként, másodiktól 20 USD-ért. Ez rendben is van.. Egyből installálták is a telefonjainkba.
Aztán már várt is a szállásadó vállalkozás embere, névtáblával – s fél óra múlva máris a szállásunkon voltunk. Ott ért nagy meglepetés, mert 60 nm szerepelt a hirdetésben – de csak egy szobát kaptunk meg belőle, kiderült más áron lenne az egész 60 nm… igy maradt egy minikonyha, kétszemélyes ágy, kiasasztal 2 székkel, s bőröndökből kell élni 1 hónapot. Napsi vigasztal, neki nem baj, van kis fürdőszoba is. Csak a legszükségesebbeket pakoljuk ki, és alszunk mint a bunda, hisz 48 óra alatt alig aludtunk pár órát.
Reggel ébredünk, madárhangra, na milyenre? Hehehe, nem, nem orgazmusmadárhangra, hanem kacagó, nevető hangokra, itt ilyen madarak is vannak.
Mi is velük nevetünk. Később úgy láttam, valami helyi papagájféléknek van ilyen hangjuk, szép zöld papagájok… S igen, Napsi pár nappal később le tudta fotózni s filmezni is!
Máris vásárolni kell menni, Riba Smith boltot találunk, ez olcsó… Bevásárolunk, veszünk ételt egy hétre – olasz tésztát, olasz szószokat, helyi tortilla szószokat, torillákat, kis kenyeret, egy üveg vörösbort ünnepelni, két kis sört, tojást, kicsi sajtot, paradicsomot, uborkát, paprikát, panamai kávét… s egy nagy lábast, összesen 125 USD-t költünk. Ebből 25 az edény.
Az idő kellemes, a légkondi csak dél körül megy a lakásban. Az ágy kényelmes, nagyon jól alszunk minden nap. Végre 8 órákat tudok aludni…. Első este 10.5 órát… Itt nincs feszko.
A panamai embertől kérdeztem a reptérről jőve útközben, kell-e itt horgászengedély? Dehogy, amit fogok a tengerben az enyém, eladhatom vagy megehetem. Szóval lehet majd grillezni, sütni finom tengeri halakat magunknak, ismerősöknek… Hurrá!
Él itt több indián törzs is, mind különleges valahogy. A Ngabe-Bougle nyelveket beszélők, a Guna indiánok akikről nemrég jelent meg egy könyv e cimmel: Egy nép, amely sosem térdelt le, valamint az Emberák például… E törzsek területei látogathatóak túrák alkalmával, de vannak más törzsek is, melyek nem látogathatóak, nem akarnak vendégeket fogadni. Napsit az egyik törzs máris vonzza, ha sokat spórolunk, meglátogathatjuk majd őket, mert fejenként 80 USD a túra ára…
Jó itt lenni, jó volt megérkezni.