Nos, a sulinak vége már egy ideje, de a történések még folytatódtak.
A mexikói lány úgy döntött, hogy marad Nakornban, akár talál ott állást a dél afrikai-indiai srác, akár nem. Lett volna suli, ahová tőlünk délre mindkettőjüket felvették volna. De gimnázium, s inkább oviban tanitana tovább. Jó volt hogy Napsi nem erőltette a mexikói lányra a véleményét, hagyta hadd dolgoza fel ő, s döntsön. Mivel Napsiban nagyon bizik, s a nagyfőnök is behivta s ahogy fogalmazott, talán túl sokat is mondott a mexikói lánynak, igy felfogta a helyzetet s maradt a suliban, helyesebben az oviban. Aláirt, fizetésemelést is kapott, láthatta őt megbecsülik, szóval leesett neki hogy itt valami más van a háttérben…
Volt egy búcsú sörözés is Napsinak a kollégákkal, majd külön elbúcsúzott tőle a 2 új amerikai lány, akik tanitottak vele s ők még maradnak. Valamint a fülöp szigeteki pár is elköszönt tőle külön is.
A robogó megint bemondta az unalmast, épp mikor hazafelé tartottunk a suliból… Elmentünk a Yamahához s mondtuk, nekik adjuk a robogót, tegyenek vele amit szeretnének – mert amúgyis tovább szeretnénk menni, s a robogót nem vinnénk. Meglepődtek, örültek, aláirtunk egy szerződést s mondták ha rendbe hozták s esetleg nem alkatrésznek használják hanem eladják, akor az árból majd kapunk pénzt. Adtak egy motoros dzsekit és egy polót is ajándékba. Láthatóan sajnálták hogy sose találták meg a leállások pontos okát, pedig a fél robit már kicserélték.
Igy most megint a nagyfőnök robiját használtuk, amig el nem utaztunk Bangkokba. Akkor előtte visszavittük neki s volt egy utolsó nagy beszélgetése Napsival – ugyanis fejlemény, drámai fejlemény következett be a sulis szappanoperát tekintve! Igazi Finálé!
A lengyel főnöknő bemutatkozott a nagyfőnöknek – irt neki egy hosszú levelet hogy minden a nagyfőnök hibája, megvádolta hogy az óvodában semmit nem segitett, mindent ráhagyott, majd ugyanabban a levélben azt irta hogy a háta mögött intézte az óvoda ügyeit a nagyfőnök… Hogy akkor most intézte vagy sem, el kellene döntenie…
Nagyon hosszú levelet irt, tételesen felsorolva a nagyfőnök hibáit – pont azt tette, amiről Napsi már rég beszélt a nagyfőnöknek. Hogy látszólag semmi baja, de gyűlik benne a sok vélt sérelem s egyszer csak rázuditja az illetőre a vád-cunamit… A nagyfőnök is teljesen meglepődött, válaszolt a lengyel nőnek hisz ők jóban voltak – de érveit lesöpörte a lengyel nő, s ujra megvádolta. Napsi mondta neki, ne is válaszoljon mert soha nem lesz vége a dolognak. A nagyfőnök elnézést kért hogy nem mindent hitt el, de e levél meggyőzte hogy ő se ismeri valójában a lengyel nőt, milyen, s a levél teljesen váratlanul érte, meg is döbbentette. S megigérte, nem fogja hagyni bárkit kettesben letámadhasson – nyilván megtiltja neki, hogy bármely beosztottját tanuk nélkül ossza, ahogy szerette tenni s olyan stilusban hogy persze a megtámadott védekezik s akkor már lehet vinni a nagyfőnök elé hogy tiszteletlen volt vele, nem professzionális… Ennek a játszmájának sikerült véget vetni hát.
A nagyfőnök búcsúzóul még elmondta, meg fogja mondani a lengyel nőnek mikor elmegy, hogy 8 emberrel volt 2 év alatt komoly problémája – biztos mindig a másik fél a hibás?
Tehát Napsinak a kollégái megköszönték hogy mindig jókedvű volt a suliban, lehetett hozzá fordulni s mindig mindenkinek segitett. Azt hiszem, pár igazi barátra is szert tett. Lesznek akikkel még találkozunk, úgy gondolom.
A mexikói lány beköltözött a házba, ahonnan mi kiköltöztünk. Egyenlőre az indiai-dél-afrikai srác is, aztán majd alakul az életük valahogy. A lány boldog mert kismacskája van már s hozhatta a tulaj engedélyével a házba.
Napsi megkapta az utolsó fizetését s még 20 000 bahtot, aztán elindultunk Bangkokba… repülóvel fogunk érkezni. A többit majd később…hamarost folytatjuk!