Azt hiszem, a vizisportok megtanitanak az életre, hogyan kellene élnünk… A motor nélküli sportokra gondolok itt.
Egy idő után mindenkiben megfogalmazódnak életcélok. Keresi az élet értelmét. Olyan országban, olyan népben születtem, melyben a HIT régi értelmében már nem játszott szerepet. Szertartásai kiüresedtek, a Hit feleslegesnek, ósdinak tűnt, öreg emberek ragaszkodása tartotta fenn, úgy tűnt egy kisgyerek számára. Közvetlen családomban senki nem járt templomba, talán egy bp-i rokonunk se -néhány más városban élő nagynéném igen. Állami iskola, s a HIT a Tudományban volt, mint Végső Igazságban.
Mégis, mióta a Mesterséges Intelligenciával foglalkoztam, számomra természetes volt, van valami, ami irányitja a világegyetemet… Egy számunkra felfoghatatlan intelligencia. Mi másként lehetne, hogy a bolygónk se túl messze, se túl közel nincs a naphoz… S az a sok galaxis, a rendszerük…
Szóval életünkben célokat tűzünk ki magunknak – ma már tudom nem függetlenül attól, milyen kultúrába, népbe, társadalomba, rendbe születünk bele.
Mik voltak a céljaim, mikor szabadúszó lettem?
Saját otthon, családomtól külön élve. Olyan ház, melyben minden olyan ahogy én szeretném. Modern. Talán fémes-tükrös hatású… de egy szép kandalló is jó lenne bele. Modern konyha. Kert kell mindenképp, benne kis tó, abban békák, halak, teknősök. Ott élnék, onnan járnék dolgozni a megrendelőkhöz tárgyalni, de sokat dolgoznék otthonról. Akkor Internet nem volt, tehát a programokat floppy lemezről telepitettük az ügyfeleknek.
Ez persze nem olcsó de abban biztam, szorgalmas munkával 5-10 év alatt elérem, s persze kellene egy jobb auto, mint a 17 éves Zsigulim… Egy Toyota Tercel vagy Starlet, esetleg egy kis Nissan…vagy Mazda. Azután a parkolóhelyek hiánya miatt az autóról hamar lemondtam. Vagy Taxival mentem vagy Metróval… Ez azután történt hogy életemben először késtem egy megbeszélésről 15 percet (mobiltelefon se volt akkor még) mivel a cég előtt, de utcájukban se, de a környékükön se volt parkoló – végül vissza kellet mennem az akkori Élmunkás térhez hogy onnan Metroval menjek az Arany János utcáig s onnan még gyalog 10 percet… Azóta nem jártam saját autóval Budapesten. Ja, és persze kell majd a házba egy feleség is, jönnek majd gyerekek s jó lesz, boldogulunk.
Az első 5 évben ahogy nagykönyvben irva vagyon, mindent visszaforgattunk. De jött 1994, uj kormány s elvették a szerzői jogdijat – az értelmiséget elárulta saját pártja. Minden munkánk diját sokszorosra kellett volna emelnünk. A korrupció természetes volt már. Hiába volt a sok visszaforgatás, már mindenkinek volt saját gépe, már 486 AT DX ami nagy szó volt akkoriban, s minden fejlesztőeszközt tisztességesen megvásároltunk – magyarországon a tisztesség már akkor se fizetődött ki.
Szóval, vannak az életcélok, s mennénk feléjük – de nem tudunk sokszor. Ez trauma, kudarcélmény akkor. Megroppanhatunk, van aki alkoholista vagy narkós lesz vagy belebetegszik, stb.
Évekkel később, mikor vitorláztam, megtanultam pár szabályt. Vágyhatok ugyan arra, hogy átvitorlázzak Badacsonyba mondjuk Boglárról – de ha szembe fúj a szél, akkor ugye igy nem lehet. De én tegnap este azt mondtam, oda akarok menni, Badacsonyi Bort inni! Kimotorozhatok a kikötőből, és felhúzhatom hát a vitorlákat – majd krajcolni kell, azaz Badacsonytól 45 fokra kell vennem az irányt kb félútig, ott akkor fordulás s krajcolás a Badacsonyi hegy egyik széle felé, majd ujabb forduló s remélhetőleg sikerül már a kikötőre krajcolni s odajutni. Ha hátszélben mehetnék, lehet 20 perc s ott vagyok Badacsonyban. Széllel szemben krajcolva, főleg erős szélben, lehet 2 óra lesz ez az egész – kinlódva, köteleket húzva, oldalra dőlt hajóval mely látszólag sebesen halad – csak soha nem a cél felé, s cikázgatva lehet nagy nagy erőfeszitéssel közelebb jutni, fárasztóan, erőt megfeszitve…. s mire kikötök, lehet nincs erőm már felmenni a hegyre a finom borért. Kezdőként ezt választottam, hiszen ezt a akartam, ez volt a célom!
Később, gyermekimmel vitorlázgatva ha mondtam holnap indulunk – kérdezték hova? Azt feleltem nem tudom, majd amerre a szél akarja… Addigra ezt megtanultam. Tapasztalt vitorlázóktól. Más a verseny, amikor egy adott pályát kell teljesiteni, akár bolyától bolyáig, akárhonnan fúj a szél – s más a túrázgatás ami arról szól, érezd jól magad. Ne legyen célja utadnak előre. Kihajóztam hát motorral, felhúztam a vitorlát s arra mentünk, maximum 3/4 szélben vagy hátszélben pillangózva – egyik vitorla jobbra, másik balra s mind szelet fog s repülünk – amerre vitt a szél… igy jutottunk el például Keszthelyre egyszer könnyedén, s ott épp borfesztivál volt… Igy jutottunk el onnan könnyedén Badacsonyba napokkal később, majd onnan Tihanyba majd Boglárra, onnan esetleg Siófokra vagy Füredre… Heteken át a vizen voltunk vagy kikötőkben a hajón aludtunk. Ilyenkor a kormányt bele lehetett helyezni egy rögzitőbe. Mivel nem szél ellen mentem tartotta az irányt, nem kellett nekem erővel irányba tartanom a hajót, én meg a gyerekekkel gyönyörködhettem a tájban, a napsütésben… élvezet volt az élet, nem kinlódás, közben ehettünk, ihattunk, játszhattunk. Nem kellett előre mindent eltervezni, mikor hova megyünk.
Igy kellene élni az életünket. Lehetnek célok de nem kell hozzá ragaszkodni. Ha sorsunk más utat tart jónak, ugyis az lesz. Mennyi ember él ugy, szeretne gyereket de nem lehet. Mások nem tervezik de lesz. Valaki külföldre menne de nincs lehetősége…. mások nem tervezik de hirtelen ugy alakul…
Az élethez a kulcs az Ellenállás nélküliség… Haladok arra, merre a világ számomra most az irányt kijelölte. Én nem tudom az merre van, mi lesz ott, de megyek ezzel az erővel, vonzással.
Nem lett házam soha, de sok helyen éltem már s laktam, bérleményekben. Nem lett többé autóm, de lett motorom sokkal később s élveztem nagyon motorozni. Feleség se volt csak pár évig de lett két gyermek velem évekig.
Kitűztem magamnak spirituális célokat s nagyon el akartam őket érni…. azután feladtam s úgy döntöttem, nekem ez nem lehetséges ezek szerint, de miért ne segitenék nálam magasabb szinten lévőknek, az ő munkájukat támogatva? És ezt tettem boldogan hogy tehetem. Majd betegeket kezelve éveken át csak mert igy segithetek, s később oktathattam egy gyógymódot. S ettől senki, még a feleségem se térithetett el, mert ez az életem volt akkor. Ez volt a legkjobb, amit magamért, családomért s az emberekért tehettem, mégha ő nem is értette. S sokszor voltam magányos, nehéz élethelyzetek, válás, fájdalmak s mindet átéltem ami jött, nem menekültem előlük el. Ha az ember azt teszi, ami a kijelölt sorsa, ami felé legkönnyebben haladhat élete, akkor az végül csodás lesz, azt gondolom.
S olyan ajándékokat kaphat egy idő után amikről már elfeledkezett, már nem törekedett rá, vagy nem is álmodott róluk.
Ennél is érdekesebb tanitást ad a Rafting… főleg ha úgy mész, nem ismersz senkit korábbról, legjobb ha senki nem ismer senkit… S a kormányos eloszt minket a csónakban s nem számit kinek mi a vallása, melyik pártra szavaz, abortuszellenes-e, miről mi a véleménye – csak ott vagyunk egy sebes folyón, vizesésekkel, sziklákkal s ha nem működünk együtt, akkor felborulunk. Bár ez kezdő szakasz, igy se veszélytelen mert a folyó vize 10 fokos vagy kevesebb s erős sodrású.. Van ugyan neoprém ruha rajtunk, de a kezünk, lábfejünk nincs takarva.
S megyünk! A kormányos vezényel. Szikla balról, bal huzd, jobb visszafelé evez, fordulni kell! Ha mindenki végzi a dolgát, megusztuk, Aztán jön a 2. jobbról. Majd két szikla között kell átsuhannunk-evezést abbahagyni s a sodrás átvisz! Vagy egy nagy, éles veszélyes szikla de a kormányos azt mondja, ne evezzen senki s megyünk neki… de bizunk benne, ő ismeri a vizeket erre. S hopp, mielőtt nekimennénk, a szikláról visszaverődő viz, eltol minket magától a sziklától! Jön a vizesés, mindenki evezzen visszafelé teljes erőből, le kell lassitani a csónakot! Igy lasasabban visz az ár neki a vizesésnek s nem borulunk fel! Megtanuljuk hogy kell egy tapasztalt vezető s rá kell bizni magunkat ott azon a terepen. Teljesen, feltétel nélkül. S hogy ne boruljunk fel, mindenkinek tenni kell a dolgát. Amit épp mond a vezető.
hát nem magáról az az Életről szóló tanitások e vizisportok?