Külföldön élve egyre inkább feltűnt, hogy a sikeres országokban szinte minden forditva van, mint Magyarországon volt.
Ha valahol nem működik egy ország, akkor minden TV-ből, rádióból, csapból is a Kedves Vezető özönlik és egyszerű jelszavai hangzanak fel, mindenki neki nyal környezetében mert ez kell a boldoguláshoz. S mindig van egy ellenség, rosszakaró – igy lehet elterelni a figyelmet saját ostoba kormányzásuktól, illetve hogy kormányzás helyett csak propaganda van…
Amelyik ország rendben van, ott elég a szorgalom, a tehetség és vagy a tudás a boldoguláshoz.
De ami biztos nagyon fontos: Első náluk az hogy MI. Nem az ÉN, nem az ÉN Családom, hanem a MI szerepel az első helyen… A közösségi feladatok, helyzetek.
Akár Japánban, akár Thaiföldön, akár Indonéziában vagy Malaysiában voltunk, feltűnt hogy mennyire segitőkészek, nyitottak, érdeklődőek az emberek a más nemzetből érkezettek felé. S mennyire befogadóak! Az indonézek szinte már tolakodónak tűnnek olyan kiváncsiak. A málájok meghagyják a személyes tered de amint bajban vagy s kérsz segitséget, azonnal segitenek. Thaiföldön ha csak a jeleit látják, egy külföldi tanácstalan, máris valaki aki tud angolul közeledik, odalép s kérdi, miben segithet? Önzetlenül. Japánban mikor először jártam, nem nagyon voltak nem japán nyelven feliratok s néhány automata esetén kissé tanácstalan voltam – de odajött mindig valaki s megtanitotta, azt az automatát hogyan, mire lehet használni.
Valamint, tiszteletben tartják a magántulajdont, szinte nincs lopás. Amit elvesztettem, megtalálják, visszajuttatják csak annyi kell, a pénztárcában, irattárcában ott legyen a nevünk, mail cimünk, telefonszámunk. És nem üresen jön vissza a tárca, hanem tele, minden megvan s semmit nem fogad el a megtaláló – boldog hogy segithetett. Ettől érzi jól magát. Legyen muszlim vagy buddhista – természetes számukra. S nyitva lehet ablak, ajtó, autó, benne maradhat a kulcs a robogóban, nem viszik el. Nagyon ritka ha igen s nagyon megvetik aki ilyet tesz. Olyan volt hogy egy bukósisakot elvittek, kettőből egyet, egyszer. De még akkor is egyet meghagytak a vezető számára.
Nagyon tudnak adni – a legszegényebbek is. Kóstoljuk meg az ételeiket, kérik. Gyümölcsöt ha veszek, sokszor adnak más gyümölcsből is kóstolót, szívesen mesélnek a kultúrájukról, szokásaikról de nem várják el, mindent be is tartsak azonnal. Kiváncsiak arra, mások hogy élnek, stb.
És nem irigyek. Ha valaki gazdag, azt vagy származása révén vagy vállalkozóként vagy tehetségével érte el s tisztelik érte, nem irigylik, nem utálják. Őszintén örülnek mások sikereinek. Szorgalmasok nagyon.
A munkához nem alibizve állnak hozzá, komolyan veszik bármi is az, s ellátják legjobb tudásuk s tehetségük szerint. Bizatják egymást, figyelnek egymásra, a közlekedésben is. Itt kevesen tanulnak kreszt, csak mostanában kötelező, sokan ugy közlekednek, nem ismerik a szabályokat, hát figyelnek. Emiatt bár nagy a forgalom s lehet menni a városban 90-el nem állit meg a rendőr, nem birságol meg – mégis biztonságban érzem magam s érzem hogy vigyáznak rám s én is. Ha mégis kialakul egy nehéz helyzet, mosolyognak egymásra s megoldani igyekeznek. Nyugodtan mehet lassan egy anyuka 2 -3 kisgyerekkel a robogón vagy nagymama, nem fogják leszoritani, türelmesek. Vezet robogót a 7 éves gyerek, 150 köbcentist lassan de biztosan, mögötte vagy nagyobb testvérei ülnek vagy a kistestvére. BIZONY! Akinek sürgős a dolga, ilyenkor rádudál – ami azt jelenti: NE változtass irányt, mert gyorsabb vagyok, jövök s kikerüllek. Nehogy most kezdj manőverbe!
Nem véletlen hogy a tiszteleti beszéd stilus nagyon hangsúlyos, mert alapból tisztelik a másik embert. A nyelvük is megmutatja gondolkodásmódjukat. Nem szomszédjuk van, hanem mellettem élő barátjuk. Mindenki megszólitása életkor szerint Nővérem, Húgom, Bátyám, Öcsém, bácsikám, nénikém s igy is állnak hozzá. Vagy egyszerűen Pii, idősebb emberek esetén vagy Noon náluk fiatalabb esetén.
A munkához hozzáállás nagyon érdekes. Lazák, énekelnek akár munka közben s táncolnak, figyelmesek a vásárlóval, mindig köszönnek, sok a boltban a melegíthető s azonnal fogyasztható étel, a száritással tartositott poharas levesekhez ott van a forróviz automata ingyenesen, s mindig kérdik szeretnénk-e ha megmelegitenék nekünk az ételt? A rendőrök reggelente pickuppal érkeznek az isklolákhoz, kórházakhoz a csúcsforgalom idején s felülbirálják a jelzőlámpákat vagy kézzel kezelik a lámpákat a forgalom szerint. Amint összegyűlik egy csoport gyerek a zebra előtt a sulinál, megállitják a forgalmat míg át nem érnek, ugyanigy ha kórházba akár bottal lassan járó beteg érkezik, satöbbi. ELLÁTJÁK a munkájukat, feladataikat a tőlük telhető legjobb módon, mert így épül a MI, igy jutnak EGYÜTT előre, nem egymást lekönyökölve, gáncsolva, kihúzva magukat a munka alól alibizve. Nincs ej ráérünk arra még. Bemegyek egy hivatalba, ott elintézik akkor az ügyemet vagy megmondják mikorra menjek vissza általában aznap s addigra minden készen van s nem kell újra sorba állni. Ami előjön, érkezik feladat akkor oldják meg, nem halogatnak, nem másra hagyják, s nem másokat hibáztatnak ha nem sikerül valami – kijavitják hiszen igy tanulnak s szinte nulla a hiba, a selejt – s igy rengeteg idejük marad a munka közben is, nagy melegben ha nincs vevő szúnyókálnak, jut idő a családra s boldogok, jókedvűek, felszabadultak. Számithatnak egymásra. Ha valami közbejön, nem idegesen fogadják jaj kizökkenek a napi rutinból úristen mi lesz – hanem nyitottan, a megoldást keresve.
Az Univerzum egyik, nem irott, mert irás előttről való törvénye: MI, nem én. Itt Ázsiában értik, tudják hogy egyedül csak egy pontig lehet eljutni – s utána aki nem segitett másokon, megtorpan, saját feladatai, problémái halmozódnak, mókuskerékben találja magát s csak hajtja, hajtja de nem jut élete előbbre. Akik viszont a MI-t választják, előbbre teszik mint az Én Családom ügyeit, az Én ügyeit – azok élete egyre könnyebbé válik, egyre több mindent tudnak elvégezni s olyan dolgokat kapnak meg egyszercsak az élettől, amikről nem is sejtették, lehetséges.
Végül a legújabb esetünket megirom: Ismét defektet kaptunk, egy kis településnél ami gyéren lakott. Mint kiderült később, egy hatalmas szög tövig ment a külső gumiba, s egyből elintézte a nemrég vett új belső gumit. Segitséget kértem egy kis út melletti bódé előtt álló fiatal embertől, tinédzser lehetett. Beszélt a boltossal s azt mondták, menjek a kereszteződésig előre s ott balra forduljak azután egyszer majd lesz egy szerviz. Azután rohantak utánam mikor visszaballagtam a robihoz hogy várjak, telefonálnak, hivnak ide szerelőt. Nem veszik fel a telefont. A fiú elmegy a robogóval, mondják várjak. Telefonál a boltosnak: a szerelő szabadnapos, zárva a műhely, de várjak. 10 perc múlva 2 robogóval 2 ember érkezik: A szerelő s egy másik ember. Megnézi, mondja guruljak utána a Robival és a másik ember Napsiért jött, elhozza őt is. Elmegyünk a bezárt műhelyhez, kinyitja s a tűző napon kb 10 perc alatt kicseréli a belsőt, kiszedi a szöget, s mehetünk tovább. 120 bahtba került az egész, 1 200 ft-ba, a szerelő szabadnapján. Amig elkészült, a szomszédja, aki fodrász, kihozott nekünk két széket az árnyékos részhez, üljünk oda. Itt mi is beletartozunk a MI-be. Külföldiként.