Először Napsi lett beteg. Köhögés, torokfájás, orrfolyás. Kezeltem s hamarosan rendbejött, utána én következtem s ő kezelt. Floridai barátaink közül a nőnemű erősebben kapta meg nem sokkal később a koronavirust valószinű, őt is kezelte társa is és rendbe jött egy nehéz nap igen nehéz éjszakája után, de még szintén nagyon fáradékony.
Még mindig koronavirusos hir, hogy egy fiatal ismerősöm mesélte telefonon, hogy most nyáron dolgozik diákként (mint szinte mindenki ezt teszi ilyen korban már) – és egy kis boltban dolgozik egyedül. Egyik feladata hogy ne engedje be az embereket maszk nélkül – szólnia kell rájuk. Ugyanis ha ellenőr meglátja, s rengeteg ellenőr jár: 50 000 ft-ba fáj neki ha beengedi, ugyanennyibe annak akit beengedett s 300 000 ft-ba annak, akié a bolt… Igy ellátja feladatát, cserébe sokat emlegetik a rokonait s merész feltételezésekbe bocsátkoznak e derék emberek arról, milyen meglepő körülmények között foganhatott is ő meg, s mi lehetett valójában anyja igazi foglalkozása, stb. Ezt hallva rájöttem már kezdem elfelejteni a magyar való világot, amiben részem volt évtizedekig. Gyorsan hálát adtam azért hogy itt élhetek, ahol ilyenek nem fordulnak elő.
Amúgy itt egyre több thai ember már nem húz maszkot, úgy megy be az áruházakba s már hagyják. Mostanra kevés helyen ül valaki azért hogy a belépők hőmérsékletét megmérje (nekem rendszeresen 34-35 c-t mértek 🙂 és adjon a kezébe fertőtlenitőt. Már csak ki van téve egy kisasztalra a fertőtlenitő de nincs mellette senki – azután vagy használják vagy nem.
A suliban a helyzet fokozódik… egyik nap Napsi anyira kikészült amiatt hogy a thai tanárnő nem segit neki (most sok a problémás sőt szemtelen gyerek s még 2 autista meg a 14 másik nehezen kezelhető, tetézve azzal hogy még a főnöknőtől se számithat segitségre) hogy a robogón ülve hazafelé sirta el magát. Főnöknőjének bármit mond milyen nehéz most, akkor az lekicsinyli s mindig elégedetten megállapitja, neki biztos sokkal nehezebb és azt érezteti vele, biztos csak vele van a baj. Ha elmondja egyik gyerek milyen szemtelen már, azt feleli – jaj, az a kis aranyos? Láttam most felszedett kis súlyt is, igen cuki … Kivéve akkor ha az ő csoportjában van épp. Nem csoda, mindennel a nagyfőnökhöz jár már mindenki, ha valódi segitségre van szüksége.
Utána viszont a thai tanárnő elkezdte elvinni a fele csoportot ahogy kellene – kis szépséghiba hogy mindegy neki melyik felét kellene elvinnie a csoportnak, ugyanazt a felét viszi mindig, igy Napsinak néha utána kell mennie hogy a másik felét felvigye s akikkel órája lenne, azokat lehozza. De igyekszik a thai tanárnő s van abban logika amit tesz – ha ugyanazokat viszi el rendszeresen, akkor 50% esély hogy mindig a jó csoport van nála.
Spanyol nyelvből ugrálós lett a tanulás… Belekapunk a felszólitó módba egy-két igénél egyik leckében majd máris kötőmódot veszünk a következőben, miközben a jövő s múlt idők sincsenek még eléggé begyakorolva – viszont az emberek is igy fognak beszélni, hogy hol igy, hol ugy… Felkötjük az alsóneműt, felvesszük a kesztyűt, ha kell beledudálunk de megtanuljuk! Megvan a 10. unit a 20-ból… Még kb 40 lecke s feladataik vannak hátra. S kb 400 gyakorló feladat.
És amiért a cím: A thai nyelvből, amit először terveztem – azt megtanultam! Bőven megvan a középfok! Jóval határidő előtt, nagy meglepetésemre. Szókincs 3 500 szó körül van, vége az 1. olvasókönyvnek is – de csak az utolsó két leckében kezdtem megtalálni azt, ahogy a thai emberek beszélnek valójában, s a 2. kötet már teljesen erről szól, igen praktikus. Igy hát ahogy már irtam, jön a 2. kötet is.
Nemrég még hetente se voltam képes egyetlen, kb 12 oldalas leckét megtanulni – nem is voltam boldog. Valójában 6 oldal, mert mindig mellette van a másik oldalon japán nyelven is a szöveg. Azután múlt héten egyik nap simán egy teljes leckét megtanultam 4 óra alatt. Végre volt időm is több a nyelvtanulásra. S következett egy 4 napos ünnep s Napsival megbeszéltük ugyse tudunk elutazni most, e havi keretünk kimerült – hozzuk be a lemaradásainkat. Ő sokat forditott angolra, design tervezésben is kiveszi a részét s számomra is több információnak utánanézett angolul. S a 4 nap alatt 5 thai leckét megtanultam – s e hétre, annak 3 munkanapjára csak 3 lecke maradt. S a tempót is bírtam, továbbra is napi egy teljes leckét tudtam teljesíteni – igy ma végeztem az utolsó leckével is. Minden lecke kb 130 szót is tartalmaz, de ezek jó részét már ismertem. S most először találkoztam olyan thai nyelvtannal, amit eddig még nem ismertem. Ilyen volt a Pűa, ami azt jelenti – azért, érte… Például Támnáán pűa lúk mia. Azaz dolgozz a családodért. A lúk a gyerek, a mía a feleség e mondatban. Vagy Támnáán pűa nőn – dolgozz a pénzért. Vagy a Csápó, ami azt jelenti, csak . Támnáán csápó toncsáú – Csak ma reggel dolgozom. Csén – ez a szó is hasznos. Azt jelenti, például. Vagy a kivéve, a Nókdzság is hasznos. Mindent eszem, kivéve halat – akkor a mondat végén Nógdzsák pláá – (kivéve hal) áll. Ezek hasznosak igencsak, mert a thai emberek szeretik tömör mondatokban kifejezni magukat.
Szóval, jöhet a második kötet, s remélem 1-2 hónap alatt befejezem azt is, ott már tényleg olvasni kell s az olvasmányok a thai életről szólnak. Igy nem kell hétvégén olaszt gyakorolnom, bele fog férni ebbe az évbe a thai nyelv után, remélem.
A thai emberek életfelfogása hogy boldogság legyen, vegyük az életet könnyedén – de kövesd a helyes utat, ami egyfajta buddhista életfelfogás. Ez jutott nekem, ez az életút, ezt járom be boldogan s nem azzal foglalkozom, más miért gazdagabb vagy miért van jó állása. Ez a sorsuk, a karmájuk. Nem nagyon tapasztalok náluk irigységet – örülnek mások sikereinek, boldogságának, ők ettől is boldogok már.
Ugyanakkor hirtelen szakadt a thai népre a Tv, autó, házak modernebbek légkondival s drágák – igy nagyon sokat kell dolgozniuk, emiatt kezdenek boldogtalanokká, depresszióssá válni egyre többen, a gyerekeket már jó (igen drága) iskolába igyekeznek járatni s kezd odalenni a boldogság azoknál, akik szeretnének többet – jó lakást, jó álláshoz juttatni a gyerekeiket, nagy TV-t venni, saját mosógépet…
Látszik a gazdag családok gyerekein mindez. Hogy mennyire figyelemhiányosak, elhanyagoltak. Úgy látom sokkal boldogabbak azok a családok s az ő gyerekeik, ahol szerény körülmények között lakik nagycsalád s beruháztak néhány mosógépbe, s náluk lehet azokat használni. Abból megélnek s meg is fognak, s van idejük egymásra, otthon van mindenki kivéve a gyerekeket mikor épp suliban vannak. Ott is jól megvannak, ahol valaki főz vagy süt mondjuk csirkenyársat – megélnek belőle s ez elég nekik. A gyerekek megjönnek az állami iskolából s boldogan az egész kicsik is segitenek a felnőttek munkájában. Ha kis utcai étkezdéje van a családnak pár asztallal, akkor ők teritik meg azokat az asztalokat, ahol nincs vendég épp. Majd jön mindig a közös vacsora, a nagy beszélgetések, akár órákon át. Ők nem fognak Mekibe járni vagy Swensesbe, hagyományos thai édességeket vesznek a piacon s ennyi elég is. Sokkal boldogabbak a szegények, úgy látom.
Tanács nőkkel együtt élő férfiak számára végül: Nem szabad a nőket stresszelni, bizonytalanság érzésébe juttatni. Számukra mi vagyunk a biztonság, a kőszikla a tenger fenekén amihez hajójukat lehorgonyozták, s e szikla szilárdan kell álljon. Ha úgy érzik nem szilárd a szikla, kétségbe esnek, félelmeket élnek át – s ez nem jó se nekik, se nekünk. Ez az alapelmélet.
De, mi történik akkor, ha mondjuk a nő ment előbb dolgozni s a férfi később indul, majd mikor becsukja az önműködően bezárodó ajtót – akkor jön rá, a kulcsát bent felejtette s természetesen nincs nyitva ablak.
A tapasztalatlan ifjú hajlamos ilyenkor meggondolatlanul felhivni társát, hogy becsuktam az ajtót de a kulcs bent maradt – indulok hozzád, kellene a kulcsod mert én jövök haza előbb.
JAJ! Szegény nőt az őrületbe kergeti ezzel, aki úgy érzi nem bizhat már e férfiban, hogy lehet hogy ezt tette – anyám is megmondta előre nem megbízható – ilyen gondolatok keringenek benne máris, kétségbe esik, aggódik.
Nézzük ugyanezt a szituációt egy tapasztalt férfi hogy oldja meg?
Először is, SMS-t küld hogy: Úgy hiányzol drágám, muszáj látnom téged most rögtön! Indulok hozzád, ha csak pár percre is, de láthassalak! Fontos hogy szivecskés matricákat, stb is küld bőven, majd mikor a terep elő van készitve, felhivja még mielőtt odaér: Lehoznád a kulcsodat? Szeretnék venni egy szép kulcstartót neked a mostani helyére, de látnom kellene a boltban, hogy illik a kulcscsomódhoz – mire hazaérsz már ott vár majd!
S a nő boldog hogy ilyen figyelmes társa van, biztonságérzete nem csorbul, nem aggódik, izgatottan találgatja milyen kulcstartó fogja várni majd otthon s nagyon hálás hogy révbe ért egy ilyen csodálatos férfi oldalán.
Hát igy kell ezt csinálni, kérem!
S akkor, ahogy a gyakorlatban történt:
Ezután már csak egy röpke órát töltöttem el a városban, mire kedvesen mosolyogva jött Napsi hogy átadja a kulcsot. Működött! Pedig éppen 15 óvodásnak tartott háromféle kiscsoportos foglalkozást egyszerre, egyedül.
Tanulság: Nem jó kihagyni a 2. lépést, a telefonhivást – sikeres hivás kell a megfelelő 100%-os eredményhez.
– Hát ja. (Napsi)