Sok videóval!
Ez még Khanom előtt történt…. Sok pici kobrát ütnek el az utakon, itt a kis kobra szezon. Lehet a filmen látható egy leendő anyakobra, aki épp tojásokat szeretett volna lerakni, ugyanis a mellettünk lévő parkba sikerült végül bemennie, eleve oda igyekezett. Szerintem óriási bizalom hogy a tojásaikat emberek lakta helyeken helyezik el…
Remélem túlélte, ugyanis elütötték, de képesek regenerálódni, úgy tudom. Egyáltalán nem volt agressziv, sérülten se. Leálltam hogy átmehessen békében s gondolatban gyógyulást kivántam neki s békés életet.
Khanomba szakadó esőben érkeztünk,
egy fodrászat kedves tulajdonosnője behívott minket a boltba, száradjunk s várhassunk ott, mig csökken az intenzitása az esőnek. Hamarosan értünk jött a szállás kedves tulajdonosa s elvitt a szállásra, mindig ugyanazt a Bungit kapjuk, imádjuk… nagyon jól aludtunk az első éjjel, előtte a tulajtól kölcsönzött robival még bevásároltunk reggelre.
Korán keltünk, elmentünk a kedvenc messzi strandunkra, ahol csodálatosan átlátszó viz fogadott, csodálatos strandidővel.
Láttunk a tengerben egy nagyon mini, pár centis kicsi bébi tintahalat, aki beleszeretett Napsiba, folyton felé úszott mini csápjaival erőlködve. Én meg éreztem a mély vizben hogy valami 2x is megbök, mondtam Napsinak menjünk kijjebb s úszni kezdtünk kifelé – s ugyanazt éreztem mint sok éve Pattayán a vizben, hogy valami a hasamnál van. Egy hal! Ugyanaz történt mint sok éve! Meg is tudtam fogni, nem nagyon bánta, de kisiklott a kezemből. Mondtam Napsinak hogy jártam, s akkor meglátta ő is és én is! Egy kb 40 cm hosszú vékony hal simult rendszeresen az ölembe úszás közben! De amikor a fejét megláttam megijedtem egy pillanatra, ugyanis lapos 3 szögletű harcsára formázó feje volt… De ő nem tágitott, mikor már nem úsztam hanem gyalogoltam, akkor a lábaim között úszott mindig, kerülgetve a lábaim mig a sekély vizbe nem értünk. Mikor másodjára tértünk vissza másfél héttel később, akkor meg Napsit szúrta ki magának, ő vele játszott.
Láttunk egy már nem élő sünhalat a parton, olyat amit Balin a zátonyon a mérgező tüskéi miatt nem sikerült megmentenünk. Hát itt is él ilyen hal.
A remeterákoknál épp agressziv házcsere volt, amikor menekül az egyik a másik elől amelyik kinézte a házát…mert a másik megpróbálja kiszedni a jelenlegi lakót a csigaházból ilyenkor.
A vízből kijőve rengeteg pillangót láttunk míg száradtunk a parton.. És most csak mi voltunk e strandon, senki más. Nagyon jó volt…
Egyik reggel Napsi talált két bedrogozott gekkot a kávéspoharában, szerencsére már alig volt benne kv… Ez lett Napsi tökéletes gekko csapdája noha nem akarta. Azt hitte meghaltak, kiöntötte őket a földre de talpra estek, tátogtak s csak meredtek hosszú percekig maguk elé kábán a porban. Majd elrohantak egymás után. Másnapos, macskajajos gekkok… de élnek.
Egyik nap Napsival megbeszéltük, hogy mivel sehol nincs az éttermekben Kókuszdió, elmegyünk a tavaly felfedezett helyhez. Régi kitartó olvasóink talán még emlékeznek a videora, amikor az út fele hiányzik, igencsak artistás képességekkel rendelkezőknek volt ajánlott – s ebben az étteremben volt egy kikötött, kissé agressziv majom. Most már fantasztikus az út a kókuszos étteremhez, rengeteg kanyar, hullámvasútas megoldások szinte, ahogy emelkedők egymás után következnek, igazi rallye pálya is lehetne…
Ime:
Az étteremben nem csak a kókuszdió remek (jaj, hogy hiányzott Balin ez az igen édes kókuszdió, a nem kocsonyás hanem szilárd belsővel… ami szintén mézédes…) És az étkezde mellett a parton kis bódé áll, benne barátságos idős ember, aki baristává képezte magát… legalább 5 kávéfőzője volt, kotyogóstól a komoly eszpresszó gépig s megmutatta milyen kávéból, thai kávéból késziti nekünk a remek italainkat amiket rendeltünk… Chiang Raiból származik a kávé, megjegyeztük s találtunk is netes boltot ahol forgalmazzák, de az Etióp kávézóban is láttam már ezt a csomagolást. Persze azóta vettünk thai kávékeveréket s nagyon jó kis presszókávé, izletes s erős. Napsi egyik kolléganője pedig nagyon illatos kávét vitt be, nem sokkal drágább mint amit mi szoktunk venni, egy másik kávézóban árulják – ki fogjuk próbálni.
Visszatérve a kókuszos helyhez – a kókuszdiók belsejét is teljesen kikanalaztuk, annyira finom volt, sokat úsztunk a tengerben… Volt még itt egy kis ugrópók is. Utána még vacsoráztunk, és fél tiz felé már aludtunk is. Én 9 órát végre…
Ittunk finom söröket is hosszú idő után, én például Budweiser-t. Napsinak találtam Hoegarden-t, s ittam a szingapúri Leo sört , új Changot s persze kis Singhát is. Sokszor ettünk jégkrémeket. Napsi fedezett fel egy étcsokis mogyorós fantasztikus jégkrémet. És nagyszerű smoothiek is voltak egy bódéban, s a kedvenc kacsasültes ételem is volt egy távoli Seven mellett, de csak úgy lehetett hozzájutni, hogy du. 3 órakor elkezdi késziteni a hölgy kis kocsijában, amiben több tartály van. Osztott a kerek luk benne, egyszerre 2 féle szószt készit el, s külön azt a különleges sok fűszeres gyógynövényes lét, ami az igazi jellemzője eme ételnek. Ezt egy zsákban teszi forró vizbe s úgy oldódnak ki belőle az aromák. A nyers kacsahús a hihetetlen forró vizben 1-2 perc alatt készen van, kapunk még hozzá sok bambuszrügyet, s mindezt külön csomagolva, hogy izlés szerint a szintén 1 perc alatt megfőtt tészta mellé magunk adagoljuk… És 45 perc alatt minden adag elfogy, annyi az előrendelése s helyi rendelése. Igy le is mondtam róla, mert mikor először láttuk épp ebéd után voltam s szomorúan kellett megállapitanom, egyszerűen nem maradt hely e finomságnak a pocimban… Azután pár nappal később eső jött du
s indulnunk kellett a szállásra, de megálltunk smoothiért – s vele szemben épp kezdte késziteni a hölgy a kacsákat, igy nekem is jutott egy adag – sajnos nem volt olyan finom mint Bangkokban vagy Nakhorn-ban. De az illata, az nagyon megvolt…
Sikerült fognom egy nagy, kékes szinű rákot, ime:
Ez pedig egy nagyobb remeterák…
Legjobban 16-18 között szerettem úszni az óceánban, akkor már nem tűz a nap, nagyon kellemes a vizben is és a parton is. Dél körül, egészen 16 óráig általában nagyon meleg van, sőt forróság.
Napsi ismét sok kincset talált, például ezt a hatalmas volute csigát:
Ez egy rák páncélja volt:
Sok kincs volt megint…
A nagyfőnöke Napsinak közben írt körlevelet, hogy megerősitse, nem kell tökéletességre törekedni s tudja nehéz lesz a tanév – ezután Napsi lengyel főnoknője agyondicsérte Napsi s kollégája videoanyagait. Hogy professzionális a színvonal, stb …
Hétvégén sok thai ember is lejött a strandokra, akkor már nem volt nyugis, csendes. Az alvás is nehezebb hétvégén, mert hajnalban auto indul, s indulás előtt negyedórát járatják a motort a légkondi jó hideg legyen mire indulnak… A madárdalokba körfűrész hangja sikolt bele kora reggel a kakas kukorékolását is elnyomva… és kutya vonyít minden hajnalban..
A szállásunk tartozéka egy kutyus is, először tartózkodó volt de amikor ebédjeinket megosztottuk vele, már nagyon barátságosan üdvözölt minket s esőben elfogadta meghivásunk s a cölöpös fedett teraszra telepedett le, majd már a ház előt a lábtörlőnkön tartózkodott az utolsó napokban.
Teljesen más ha a kutyák szabadon élnek, maguk. Nincs ételkunyerálás, várja nyugodtan fekve tisztes távolban hogy kap-e majd valamit, nem követelőzik. Igaz ez a tulaj saját kutyája, s Pepsi a neve, a másiké Coca, s van még vagy 6 kutya akik csak úgy itt vannak. Vigyáznak a biztonságra, a kigyók elkerülik a kutyás házakat. De a saját kutyái is kint élnek szabadon, csak az biztos naponta azért kapnak kutyakaját – de inkább azt eszik, amit a vendégektől kapnak, igy a tyukok eszik meg a kutyakaját sokszor. S van sok kakas s tyúk is.
Összesen 120 – 140 bahtért 3-4 féle ebédet hoztam a piacról : tojásos ételt amit szeret Napsi, édes mártással. Szinte mindig volt olyan leves amit Napsi is ehetett, kiszedve belőle a húsgolyókat, s még két másik, változatos választék naponta.
Volt egy kerge mókus is, átszaladt előttünk mikor a közeli partról robogóztunk haza a szállásra, s mancsában volt gyümölcs amit nagyon féltett, igy zavarában oda vissza futott a robogó előtt az úton, nem tudva dönteni, hol biztonságosabb gyümölccsel együtt. Végül a mókus balra el…
Hétfő reggel még egy utolsó jó másfél órás strandolás is jutott, aztán rámolás s délben utazás vissza, ebédre jó kis Tomjam levest vettünk… s ennyi volt idén a nyaralás -hittük. DE!
Visszajutottunk, mivel Napsi újra előre dolgozott igy visszajöhettünk Khanomba. Másodszor a hónapban. Ezúttal nem eső fogadott, egyből mehettünk strandra is mivel dél körül már indultunk. Mindennap jutott strand. Eső jött délutánonként,
de egyet kivéve nem maradtak el a strandos pihenős programjaink.
És eső után a strand homokjában ezek nőttek ki:
Általában megeggeliztünk s friss kv-t is hoztam a seven elevenből, ebédet a piacról hoztam, smoothie-t a gyümölcsléárusoktól, s a vacsora vagy étteremben volt, vagy sevenből akár vagy piacról… E héten kettő délután is nagy eső kapott el minket, egyszer a kedvenc kókuszos helyünkön, onnan esőben is jöttünk haza, mikor már kicsit csillapodott. Mert már sötétedett. Másodszor egy tengerparti étterembe mentünk eső elöl, ahol emiatt nem volt kötelező fogyasztani, sok thai család ült be csak az eső elöl akik semmit nem fogyasztottak. Mi is sokára kaptunk étlapot, csak amikor kifejezetten kértük. S fantasztikus tom kha levest ettünk, bár drágán, de azt mondom megérte. Aztán utolsó napunkon vacsorát a kedvenc olcsóbb éttermünkben ettünk s aznap este ott is ugyanolyan jó tom kha gait ettem…. Jóval olcsóbban. A két hét alatt e helyen 4x ettem, ettünk tom Kha levest, de sose volt ennyire finom, mint utolsó este. Napsi pedig megszerette a kesudiós garnélát. Sok zöldséggel adják s valóban nagyon izletes volt…
Láttunk ismét rákot, itt egy kis film róla:
Láttunk kicsi mini garnéla rákot ollókkal, csapdába esve a kövek között, ime:
Napsi ismét szép csigaházakat talált. Sokat úszhattam, s szinte mindennap ittam sört, próbaként, s hurrá! A candida nem szaporodott vissza, azaz az immunrendszerem már kordában tartja, csak a nehézfémeket köti már, afelett nem engedi elszaporodni az immunrendszerem – végre! Azért pár hónapig még tisztitom a szerveztem. Jót tett a savasság elleni lúgositás, a chlorofill ital és az egy hétig napi 2x szedett szóbabikarbóna.
Itt pihenés alatt most semmit nem szedtem se candida, se nehézfémek ellen de jól vagyok, mindennap kb 8 órát aludtam összesen, néha 9-et. Kipihentem magam, csak spanyol szavakat tanultam ittlétünk alatt.
Találtunk a vizben általunk csak kisrák óvodának hivott helyeket
sok halott rákot a hőség miatt megint….
S ilyen lepkefélét is mentettünk a vizből. túlélte:
Közlekedéssel kapcsolatban: Itt ha dudálnak, annak 2 oka lehet leginkább. 1: Gyorsan jövök előzlek, ne mozdulj semerre! Egy figyelmeztetés ne kezdj manőverbe, mögötted gyorsan érkezik valaki valahonnan. 2: Indulj már bzmeg, ez lámpánál ha már nem piros, de előfordul hogy a lámpa még teljesen piros de a türelmetlen helyiek már tudják lehetne menni, nem jön már semmi onnan ahol zöld a lámpa, hát mire vársz töki? És néha 3. tévedésből! Ez utóbbi én voltam, álltam a lámpánál pirosban, mellettem egy thai robogós, mögöttünk már sokan, de még vigan piros volt a lámpa, s én véletlen megnyomtam a dudát! Erre a mellettem lévő thai ember felriadt szunyokálásából a robogón, látta piros a lámpa, körbe nézett de nem jött semmi s átment a piroson mert azt hitte mögüle dudált valaki… Utólag is nagyon sajnálom!
Ismét megcsiptek a láthatatlan tengeri szúnyogok, azaz mini medúzák, sok helyen az utolsó nap. De úszni akartam, igy egy ideig tűrtem. Aztán feladtam, kimentünk a vizből mert már Napsit is csipték, sétáltunk 500 m-t s ott visszamentem a medúza mentes vizbe… de visszatértünk után itthon 2 napig nagyon melegem volt, 24 fokra kellett hűtenem a kis szobát s onnan alig mozdultam ki, napi 8 000 mg C vitamint szedtem 2 napig amíg a meduzacsipések el nem múltak.
Most pedig egy csodás élmény – kókuszdiót szállitó autó érkezett, ami nem olyan nagy szám, de nézzétek csak kik vannak a teherautó oldalain!
Egyik nap thai lányok Napsival szerettek volna fotózkodni egy strandon s ő ráállt. Szerényen állt, egyik thai lány meg boldogan átölelte hirtelen. Nagyon megy a szelfizés, sokan csak pár percre ezért ugranak le strandra, lőnek pár képet de jól nyaralok-pihenek-mily csodás az életem s már mennek is vissza dolgozni, de jól fest az instagrammon ugye… érkezett egy fiatal thai társaság, lányok-fiúk is voltak a parton és a lányok kifestve, pózoltak mint modell – erre mögöttük én is pózba vágtam magam az ifjoncok nagy örömére s készitettek is rólam pár fotót nevetve s megköszönték, életre szóló élmény nekik a pózoló farang… attól tartok elloptam a show-t a lányoktól…
És még mindig fotózás. A hullámvasutas úton egyszercsak előttünk keresztben áll egy autó, sok ember mellette, távolabb egy másik ugyanigy keresztbe – azt hittem baleset van, lelassitok – de fotóznak az út közepén! Valamiért ezen a helyen hétvégén folyton fotózkodtak, talán egy film játszódott itt? Napsi szerint ha valaki lő egy szép fotót valahol, sokan odamennek, ők is akarnak ugyanott ugyanolyan jót… az emberiség tényleg megérett valami drámára…
Egy kicsit a keleti emberek kifejezéseiről. Tudtam hogy a japánok nem nagyon mondanak nemet nyiltan, inkább azt mondják helyette hogy meg kell gondolni, idő kell rá – stb, ez jelenti azt hogy nem. De most thai társalgás leckében tanultam olyat, hogy van az a thai szó hogy ááddzsáá… Jelentése szó szerint hogy lehet. Ezt a szót használják a thai fiatal lányok például, ha egy nekik nem szimpi fiú hivja el őket valahová… Eljönnél velem moziba? – Lehet…. Azaz SZÓ SE LEHET RÓLA! Csak nagyon udvarias formában, igy nem egy nagy elutasitás, csalódás, de a másik érteni fogja hogy ez nemet jelent. Persze egy europai nyilván azt gondolná, kicsit még kéreti magát ez a lány, még nyomulni kell – hát nem kéne. Nagyon nem.
Tehát nem elég a nyelvet ismerni, a gondolkodásmód is nagyon fontos.
Azóta már itthon vagyunk, a változatosság kedvéért ilyen időjárásra érkeztünk meg:
Ám….
Emlékszünk erre:
Egyenlőre Napsi még csak 9 órára jár be s délután kettőkor már eljöhet. De júliustól már teljes munkaidőben megy a munka…
És most míg írtam, dráma következett, két felvonásban.
- felvonás: Napsi érkezik gondterhelten. Pénzünk mennyi van? Mutatom még 1 000 baht s csak 3 nap van fizetésig, illetve 3 és fél, elég lesz. Van még bankszámlán 500 baht – sóhajt, nem elég. Kiderült, gyanúsan szikrázni kezdett az indukciós főzőlap mig palacsintát sütött, és a serpenyő alja is jön fel – ezt már én is észrevettem s feljegyeztem magamnak hogy fizetéskor megpenditsem Napsinak, vehetnénk egy új indukciós serpenyőt… De most mindkettő kell s legalább 1 700 bahtba kerülhetnek… Mondom, van transferwise kártyámon még pénz, vegyünk fel onnan, majd visszatesszük.
- Felvonás: Áruház, bankautomata… nem ad pénzt, hivjam a bankom…irják. Pár hete vettem fel, nem értem. Másik automata, másik banknál, ugyanez. Másik Transferwise kártya – ugyanez. Napsi már lemond a megoldásról, én a hitelkártyám megpróbálom még – s arra kiadta az áhitott 2 000 bahtot, igy a dráma véget ért, s megvan az új indukciós főzőlap és a serpenyő is, sőt még toblerone-t is tudtunk venni s egy kis kókusztejet mert elfogyott az is…
Kíváncsiságból megnéztem a spanyol középfokú nyelvtant, mennyi van még hátra, miket tanultunk s miket nem – és kiderült már csak 6 rész van, amit még tanulni fogunk Napsival: Feltételes módot, kötőmódot, ennek múlt idejét, ha jól látom kétféle felszólitást és egy irásban szereplő passziv módot. És persze nyilván rengeteg gyakorlás a kivételes igék ragozásával kapcsolatban.
JUHÉÉÉÉÉ!