Kiviszlek hétvégén a zöldbe! – mondtam Napsinak, jelezve, hogy a hétvégén kirándulunk.
- És otthagysz? – kérdezte félve. Úgy látszik, a Balis esemény nem múlt el nyomtalanul 🙂
Nem volt már csak 1 000 bahtunk az utolsó 7 napra (kb 10 000 ft), abból 300 baht tankolás, ivóviz… napi 100 baht marad, épp elég kajára. De ha kávé is kell… Kell – mondja Napsi, mert elfogyott…. Megállt a tudomány… Majd kiderült, félre volt téve 2 000 baht korábban. Azaz 3 000 bahtunk van a hétre! Úgy belelkesedtünk, rögtön 1 000 bahtot költöttünk a plazaban, többek közt sok csokit is vettünk, ami épp le volt jelentősen értékelve.
Nyelvtanulás nálam elmaradozgat. Nem indulhat a kampány, egyre nagyobb az elmaradás. Egyre kisebb az esély a sikerre. De álmomban üzenet érkezett, nem szabad feladni, mindent meg kell tenni az utolsó pillanatig, csak úgy van esély a sikerre s csak úgy nem baj az se, ha nem sikerül – de nem azért mert mi nem tettünk meg mindent. A térségben a döntő összecsapás jön a Gonosz erőkkel. Ők sosem pihennek, hiszen a legszentebb dolgokból is üzletet csinálnak – maguknak persze.
És a csapat most sem adta fel, a komoly nehézségek ellenére sem. Pedig nagyon erős akadályokkal szembesültünk, ám válaszolni tudtunk rá. Igy kell! Nagyszerű volt a hozzáállás, s többen is anyagi áldozatokat is vállaltak ismét. Csodás!
Mai nap már elindultak a kampányok, maradt 2 hetünk, hogy a 18-0-ra vezető ellenféllel szemben fordítsunk a játékon. Eddig ugyanis nem volt fair a játék, de most mi jövünk.
Bizony a japán fordításokra is alig volt időm, de a beindítások most véget érnek egy időre, illetve hétvégén egy újabb appot tervezek. Jövő héttől visszatérhetek a szokásos kerékvágásba, sajna még 3 hétig kevés alvás lesz. Utána, mikor Napsi sulija véget ér, jöhet a pihenés s a visszatérés a napi 4 órás tevékenységhez hogy a szervezetem regenerálódhasson, mert november óta napi 10 óránál kevesebb munka nem volt, ha kellett éjjel pótoltam be amik el voltak maradva.
Napsi egyre jobban van, regenerálódik, sokat dolgozott, hogy túljusson a lélek sötét éjszakáján. Már nagyon jókat tud aludni, 82-84 pontokat kap. Nekem a szokásos 66-73 pontok vannak. A hétre ugyan 77 pontot kapta, de csak azért mert 5 nappal osztotta a pontszámokat. Egyik éjjel semmit nem aludtam, egy másikon 3 órát részletekben, ezeket a napokat nem számolta bele a program:-)
Az amerikai nő már megmutatja magát hogy valójában milyen, már nyíltan hanyagolja a gyerekét. Mivel vegán diétán tartja, tőle kap enni, s volt nap, hogy 2x jöttek fel a gyereke tanárai, adjon már enni a lányának, mert folyton elküldte csak, aztán desszertjét nem adta neki oda, azért is külön szóltak neki. Most már alig van a tanáriban, benn marad saját osztálytermében. Ha valamit a nagyfőnök nem enged neki, megpróbálja megkerülni, s a lengyel fönöknőt keresi – de kiismerték, kommunikál a 2 főnök, így nem tudja kijátszani őket. Ez a suli nem lett a játszótere, s ebben nagy szerepe van Napsinak, mert felismerte, milyen személyiséggel állnak szemben, s a manipulációit mindig kivédte, már a kezdetektől, s pont időben figyelmeztette a dél-afrikai lányt, aki alaposan bajban kezdett már lenni.
Napsi megtartotta a naprendszert bemutató óráját, nagy sikert aratott, ahogy a művészeti tevékenység is, amit a tanulmányi nap keretében szervezett a gyerekeknek. Átadom neki a szót.
Napsi: Az oviban tanulmányi nap volt, és versenyeket szerveztünk. A dél-afrikai kollégám betűzőversenyt (spelling bee) tartott a termében, a lengyel főnöknőm hajókat épített a gyerekekkel mindenféle újrahasznosítható alapanyagból (üres kis tejesdobozok, tojástartók, stb), amit aztán vízre tettek a medencében és vitorlás versenyt rendeztek, én pedig festettem az enyéimmel. Az alapkoncepció az volt, hogy egy fát fognak festeni, a törzsét feketével, a lombját pedig a rózsaszín különböző árnyalataival. A csavar benne az volt, hogy csak a törzset festették ecsettel, a lombot fülpiszkálókkal nyomtatták rá a papírra. Összegumiztam tíz fülpiszkálót gyerkőcönként, a kis vattapamacsok a végén aranyos virágformát bélyegeznek a papírra, vagy ha jól megmártják a festékben, akkor ecsetként is működnek. Mutattam nekik egy minta fát, amit előttük festettem meg, megjegyezték a lépéseket: először a fatörzs fekete festékkel és ecsettel, azt hagyjuk egy kicsit száradni, majd jöhet fülpiszkáló pecsét a legsötétebb rózsaszín festékkel, és fokozatosan haladunk a világosabb árnyalatok felé. 6 fős csoportokra osztottam őket és egyszerre csak egy festéket kaptak tálkában, mert harminc 5-6 éves, izgő mozgó, és rendkívül lelkes gyerekkel nem egyszerű egy ilyen tevékenységet végigcsinálni. Igy is takarítottam fél órát utánuk, minden rózsaszín volt a teremben, de nagyon élvezték az egészet, és csodálatos kis fák születtek! A kedvencem az egészben az, hogy egyik sem hasonlít a minta fára, pedig az itteni gyerekek nagyon hozzá vannak szokva a másoláshoz, szeretik, ha van példa, amit követhetnek, de ezúttal valahogy sikerült elengedniük ezt, és gyönyörű műalkotások születtek. Mindegyik festmény egyedi, látszik, hogy mennyire más a látásmódjuk, milyen különböző az egyéniségük, olyan büszke vagyok rájuk! Kiválasztottuk a nyerteseket a kollégáimmal, de szívünk szerint mindenkinek díjat adtunk volna. Én haza is hoztam a képeket és kidíszítettem velük a lépcsőfeljárót. Olyan boldoggá tesz, amikor rájuk nézek, azt juttatja eszembe, hogy milyen jó, hogy nem vagyunk egyformák, és azt is, hogy milyen jó, hogy az élet gyakran megcáfolja az elvárásaimat, hiszen azt hittem, ugyanolyan fák fognak születni, és nehéz lesz majd választani, mert nem lesznek különbségek közöttük, erre kaptam egy csodás egyveleget, amiben ott van a szívük-lelkük, és sugárzik a képekből a gyermeki öröm. Remélem átjön fotókon is.
Lengyel nő meglepődött egyik nap, hogy Napsi óráján minden fegyelmezés nélkül milyen csendben vannak a gyerekek épp… szép csendben rajzolnak a gyerekek ugyanis.
Kordinátor lett Napsi uj beosztása, a nagycsoportosok koordinátora.