A januári sikeres spórolást a „péntekenként pizza is van” helyen megünnepeltük, belefért még egy-egy jégkrém is! A Tonhalas pizzájuk egyszerűen isteni!
A februári spórolást már tapasztaltabban terveztem meg, már tudom mennyi az ivóviz költsége egy hónapban, a tankolások, a mosások díja, az internet előfizetéseké, a kávé fogyasztásunk, a víz s áramdij, s hogy mire van szükség alapélelmiszerekből. Igy kijött hogy 13 000 THB-ból minden megvan, ebből 7 000 a lakbér, felsoroltak s egy hó eleji nagybevásárlás, ami tartalmazza a Tesco, Big C illetve a Plaza supermarketjében történő hő eleji nagybevásárlást is. Ez utóbbi kb 4 000 baht volt egy hónapra. Igy reálisabb, egy nap ételre mennyit költünk, az marad s apróságok, háztartási szerek. Ha ismét ügyesek leszünk, már 20 000 baht megtakaritásunk lesz!
Napsi megkapta a vágyott karkötőt, ilyen szép: 
Én pedig szülinapi ajándékot választottam, hogy alkalmazkodva az itteni kialakult szokásokhoz, a nagy melegben sziesztázhassak: 
Ez 900 baht volt mindenestül. Persze a kertben fogok főleg aludni benne a forró évszakban, árnyékban.
A suliban a vizsgák is véget értek, de az oktatás megy tovább, s már felviteliztek az ovisok iskolákba. A lengyel főnöknő nem akarta elhinni hogy Napsi csoportja jobb eredményt ért el, mint az övé… Többször is ellenőrizte, de ez van… lehet ha hagyják a gyerekeket játszani, ők is szivesebben tanulnak? Bár az is igaz, Napsi kifejezetten a követelményekre készítette fel őket, a lengyel nő meg ugye folyamatos csendet, fegyelmet akar.
Az indiai kollégával elbeszélgettek mert nagyon hanyag – hát nem tetszett neki. Hamarosan ismét elbeszélgettek vele, s átmegy jövőre inkább iskolai tanárnak. Kiszúrták hogy nem készül az órákra rendesen, amit Napsi kitalál, elkészít azokat veszi „kölcsön” majd elfelejti visszaadni – igy bukott le, mert ismét nem tette vissza a helyére s a lengyel főnöknő ellenőrizte. Igy tehát a 9 tanárból 4 személye változik a következő tanévre.
A szembe szomszéd elég rég elköltözött s helyére aki jött, kissé barátságtalan figura. Pár napja családja egyik nőtagja idejött hozzám s thaiul beszélgettünk kicsit, azóta megenyhült a szomszéd is, már nem bújkál előlem ha kilépek a házból.
Bővül a reggelim repertoárja, találtunk tortilla lapokat és fajitast is. Ezeket tölteni fogom mondjuk majonézes kukoricával, borsóval vagy épp thai chiliszósszal, baconnal, s vettünk műzliket is, kakaót is. Ebédre vagy rizslevest vagy vmilyen rizses ételt eszem. Vacsorát már vagy Napsi sulija melletti kisvendéglőkben veszünk 50-60 bahtért fejenként vagy a piacon vásárolunk kész ételt, vagy padthait veszünk. Balatonnál is lehetett finom csülköt venni, kb. aranyárban, de a thaiok ehhez is jobban értenek. Olyan omlós főtt csülköt kapok hogy életemben ilyen finomat korábban nem ettem, s 50 bahtért egy egész csülköt… Kinai gyógynövényes szósszal és zöldségekkel, annyira isteni, hogy a mártásból Napsi is szokott kérni. Nem igazán tudom mihez hasonlitani az ízét, nem csíp és nagyon jó, kacsahússal is ettem már, de az itt most nincs hozzá. S akkora adag hogy 2 étkezésre elég… De ugyanilyen nagy adag massaman csirkét adnak ugyanott, az is elég két napra, 40 bahtért. Rizst főzők 2 naponta a rízsfőzőben. 5 kg rizst vettem hó elején 170 bahtért, a piacon egy adag 10-20 baht lenne. Legutóbb októberben vettem szintén 5 kg-os rizst, eddig kitartott.
Hétvégeken marad a Tom Jam Kung és algalapok, vagy 30 algalap van most s egyszerre egy hétvégén 5-6 fogy el, persze maki tekercsként. Hálisten a Big C-ben voltak algalapok, nem csak Bangkokban tudnánk venni.
Szóval azért jókat eszünk, Napsi megszerette az egyik fajta sült halat is amit árulnak a piacon.
A kora délutáni hőségben meg jól esik a hűtőből kivett kókuszdió, amit felvágok a bárddal.
Amikor este nem tudok aludni, mint pl. most, akkor dolgozom s nappal alszom jó nagyot! Már nem érdekel hogy éjjelente csak 2-4 órát alszom, nappal sokszor behozom mint a thaiok.
Sajnos a feladatoknak nem látni a végét s egy távoli országban akik segítenek nekünk, most nagyon nagy akadályba ütköztek, nagy szükségük lenne a segítségünkre s persze ott is határidő van… Erősen indult ez az év.
Ezúttal csapatunk leeresztett, a sürgős feladatok sincsenek elvégezve, s az energia mindig nekem jelzi ezt, s én leszek levertebb egyrészt, másrészt alváshiányos, nekem kell még többet dolgoznom. Mindig érzem ha elakadás van s most sokaknál van. Az energia akkor marad egyensúlyban, ha akik leeresztenek, helyettük mások még jobban odateszik magukat.
Továbbá nagyon sok minden van folyamatban, sok project, s sokfelé kell figyelnem. Összesen 28 nagy projectem van most, mindegyiknek részletei, részfeladatai. Vannak amelyek évekig tartanak, vannak amelyek egy évig kb, s vannak rövidek, egy hónaposak, pár hónaposak, pár naposak, s persze jönnek hirtelen azonnali sürgősek. Amig ilyen a helyzet, állapotom nem fog javulni, sajnos ezt is tudom. Március közepéig most erősen koncentrálnunk kellene: mindenkinek hogy ha jön egy feladat, akkor azonnal vagy aznap fontos lenne elvégezni. Főleg ha csak pár percet vagy 1 órát vesz igénybe, ne halogassuk alibi magyar módra. Le kell vetkőzni a magyarban ránkragadt halogatást, ejráérünkarramég rétegeit hogy jól tudjuk e feladatokat ellátni. Mert ilyen lehetőség, amit most kaptunk, csak száz életben egyszer adatik, kollektíven. S támogató energia is csak márciusig van, utána sokáig nem lesz.
Thai orvos jött rá, hogy a legújabb koronavirust egy eddigi gyógyszerekből készitett erős gyógyszerkoktéllal lehet kezelni, s felajánlotta a világnak amit kitalált, s már több betegen működik, köztük 71 éves, a legrosszabb állapotban volt nénin is.
Voltam az immigrationben is a 90 napos hosszabbításon, nagyon hamar megvolt. Itt nem stressz hivatalba menni, segítenek akár, s el van intézve az ügy. Orbanisztánban már úgy voltam vele, ha ott be kellett menni akár egy otp-be vagy önkormányzathoz vagy okmányirodába, aznap már semmit nem vállaltam mert lemeritett mindig. Arról nem beszélve, akkor derül ki, kell okmánybélyeg, de csak a postán lehet venni, stb, stb… Azt hiszem, egy magyar hivatal sose fog olyan pontos, preciz, gyors munkát végezni, mint egy thai vagy indonéz, s itt nem az ügyfél rohangál mindenért, pl. biztos ami biztos, van rögtön mellette fénymásoló, nyomtató lehetőség olcsón, a dijakat kp-ban be lehet fizetni a helyszínen.
Megtaláltam Bede újságiró régi blogját, benne igen szórakoztató irásokat amerikai földrészen, antarktisztól Kanadáig tett 19 hónapos útjáról.
Pár napja mikor hazaértünk, Napsi levedlett Kobrabőrt talált az udvarunkon, egy kamaszkobra méretűt. Azonnal alaposan körbenéztem a kertben, de nem volt Kobra… Azután láttuk, nem friss a kigyóbőr, a szél fújta ide máshonnan. De azért figyelünk, sose hagyunk nyitva ajtókat, az ablakokon szúnyogháló is van, vagy zárva vannak teljesen.
Épp a napokban mondtam Napsinak, ha sikerül kialudnom magam (mióta itt élünk, 2 nap sikerült) akkor elég jól érzem magam itt is.