Ismét véget ért egy év… Talán 2014 óta ez volt a leges leges legfárasztóbb év számunkra… S mivel ebben a suliban thai rend szerint vannak a dolgok, most nem jutott 8-10 nap pihenésre, mint az első években. 3 teljes napunk volt a kikapcsolódásra.
Ezek karácsonyféle képek Nakhornból:
Akkor hát Khanomról:
Első nap leutaztunk Khanomba, fél négyre a parton voltunk s kicsit pihenhettünk. Szeles idő, hatalmas hullámok, fürdőzésről szó sem lehetett. Másnap már mentünk robogóval a kb. 13 km-re lévő kedvenc csendes partra, miután megreggeliztünk. Ott töltöttünk sok időt, ott már lehetett hullámfürdőzni is és kb négy óra körül megebédeltünk, ami egyben vacsora is volt. Vettünk finom gyümölcsöket. A kedvenc thai éttermünkben ettünk, de most nem volt jó a Tom Jam Kung, másnap Napsi kipróbált egy Tom Kha kókuszos levest de sárga curryt kapott helyette szerinte, izre biztosan…. Romlott a színvonal sajnos. Egyszer ittunk egy-egy sört, ettünk jégkrémet, nasikat.
Másnap is ugyanerre a kedvenc strandunkra mentünk, és a szállásunk előtti partra délután. Napsi pár szép csigát talált, s készitett szép fotókat is.
És végre sokat aludtunk… bár utolsó két este arra ébredtünk, reggel hétkor a thai szomszédék a szálláson berregtetik az autót fél órával beszállás előtt hogy a légkondi beinduljon s jó hangosan beszélgettek ablakunk alatt… Indokolt a légkondi, hiszen 23 fok volt… A jómódú thaiok egyik ismertetőjele, hogy mindig megy a légkondi, az autóban, házakban. Igy első reggel vissza se tudtam már aludni, kimentem a függőágyba hogy Napsi alvását ne zavarjam, ő tudott e zajban is aludni… Volt hogy a piacon vettünk ételt hogy takarékoskodjunk, zöld curryt vettünk nekem, de semmi ize nem volt csak lángolt, égetett annyira csipett…. Napsi jobban járt a piaci étellel. Végül utolsó, szilveszter este ettem nagyon finom zöld curryt egy étteremben s finom vörös bort ittam hozzá. Napsi nem vacsizott s csak egy smoothyt ivott, s kis tengerparti üldögélés után 23,00 órakor lefeküdtünk, hogy a petárdákra ébredjünk… már a parton is kezdődött, azért jöttünk el mert thai kisgyerekek mellettünk is robbantgatták már őket… Ez nem Ko Chang, nem volt szilveszteri hangulat s elég fáradtan csomagoltunk ma reggel s fáradtan érkeztünk haza is.
De Napsi ismét épített Homok-hóembert a parton utolsó napunkon:
De hát ugye itt meleg van, s a hóember sorsa…. utolérte:
Nem volt rossz elutazni, a szálláson a tulajdonos nagyon kedves, a szállás jó, csak most szilveszterkor nyüsisebb volt sajnos mint szokott. De lebeszéltük, legközelebb már elmegyünk a rózsaszin delfineket megnézni, ketten ezer bahtért, ami nagyon jó ár Khanomban…
Visszatértünk után két munkanap következett, majd pénteken elmentünk a múlt héten felfedezett, pénteken pizzát is adó thai étterembe vacsizni. Én kókuszdióban szervirozott tenger gyümölcsit ettem, Napsi tonhalas pizzát. Én is kaptam belőle, meg ő is megkóstolta a tenger gyümölcseit, kagylót s grillezett garnélát. Eddig sose ettünk grillezett garnélát de tényleg finom, most már merek majd venni a piacon is.
Ime az ételek:
Szombaton pedig, elutaztunk 45 km-re egy hires kávézóba. Nem a kávéjáról hires, elég ha annyit mondok azoknak akik ismernek rég, ezt a kávét csak cukorral s tejporral tudtam meginni – hanem a kilátásról. Ugyanis a meredek fölé hálók vannak kifeszítve, amik 150 kg-ot birnak el, gyerekek inmádnak ott leheveredni párnákra s nézni a mélységet, illetve a kilátást, a felnőttek is. Van hinta is, több szintes az épület. A bejárattól lefelé szint az étterem, a bejárati rész a legfelső szint, a kávézó… S ilyen a kilátás:
De bemászhattunk ilyen alkalmatosságba is, onnan élvezni a kilátást:
Reméljük jobb év jön, kevésbé kimeritő lelkileg. Én azt kértem, ha lehet jussunk el Kota Kinabaluba, Palawanba és pár napra Georgtownba ha lehet, de úgy legyen ahogy sorsunknak a legjobb.