Óriási munkában van nemzetközivé vált lelkes kis csapatunk… Igaz nem mindenki, de ismét keményen odatesszük magunkat sokan, s ennek eredménye nem maradhat el… A terveink nagyok, a lehetőségek adottak, a feladatok időigényesek, komoly kitartást igényelnek és figyelni kell a sok kis apró részletre… Ráadásul nekem most sokat kell forditani japánról s japánra s a többieknek angolra, amgolról.. De haladunk. Általában év végére mindig sikerült végeznünk, bizom benne most is igy lesz.
Figyelnek rám ahogy öregszem, levesznek a vállamról feladatokat, dolgokat, s még igy is kénytelen voltam egy, napi pár órát igénylő feladatot másnak átadni – mert már nem fért bele napi 12 óra munkába, tevékenységbe se nálam. Ez az én utolsó nagy project indításom, sok éves tervezés után…
Egy nagy feladatrész holnap befejeződik, kezdődik kettő másik egyhetes nagyobb falat, tart egy másik nagy project két hete, s persze mindig történik valami, ami plusz odafigyelést kiván… Orbanisztánban mennek feltűnően lassan a hivatalos ügyintézési ügyek, a 30 napos határidőket már talán egy hivatal se tudja tartani… Pedig év végére még elég sok mindennek ott is be kellene fejeződni s nem a tagjainkon múlik…
Nemrég japán versekkel foglalkoztam, konkrétan egyetlen sorba írt verseket kellett a verselési szótagszám alapján szétszednem egy sorból 5 sorba … s ahogy hallgattam a verset fülhallgatón, máris tagoltam a szerkesztőben, sok sok kanjival is sikerült…eszembe jutott, hány éve vártam azt, ez igy menjen nekem, ránézzek s értsem a szöveget sőt a jelentés is kezdjen öszeállni egyből bennem… de mivel forditó szakon végeztem s lehet közeleg egy fontos japán út, már a társalgásra, szövegértésre kell ismét koncentrálnom s nem középfokon… Januártól napi 2 óra japán szövegértési gyakorlatok, filmnézések jönnek…
A thai emberek sorban gratulálnak, szerintük már egész jól beszélek thai nyelven – szerintem még nem, sokat kell még gyakorolnom a szövegértést is e nyelven is. Napsi nagyszerűen halad, megéri a 3000 bahtot ez a thai nyelvtanár, két lecke után máris nagyon jól hangsúlyoz, mond ki kisebb mondatokat.
A robogóhoz estére kellett vennem sima szemüveget estére – de drágállottam az árát, igy egy munkavédelmi műanyag szemüveget vettem sokkal olcsóbban, abban robogózom esténként. Ugyanis az se jó ha az ember szemébe szállnak mindenféle szárnyas lények, főleg ha kitinbevonattal felvértezve pattannak bele… Aztán kaptam egy elsőkerék defektet, 600 bahtba fájt hogy külső s belső gumit is cserélni kellett újakra. Sajnos Napsit nem tudtam aznap reggel dolgozni vinni, Grab-bel ment, én meg a Yamaha szervízbe gurultam el… Egy óra se telt el s már készen is volt.
Meglepően jól aludtam a sok munka, feladat ellenére első héten még, csak csütörtök este lettem először stresszes, mert akkor volt japán nyelvű feladat elég nagy s PDF-ből a kanjis szöveg konvertálása soha nem lehet tökéletes szerkeszthető formában – s bizony sok klasszikus kanji szerepelt benne. De G. barátunk USA-ban levette a vállamról e terhet egy program segitségével, s addig rajzolgatta bele a kanjikat mig a program ki nem adta másolható nyomtatott formában az adott kanjit, s HIBÁTLANUL végezte el ezt a feladatot G. barátunk! Pedig nem is tanult kanjikat…
Ha már kanjik, akkor dobpergés…. 110 kanji maradt ismételni már csak a 2 100 kanjiból. Jövő héten azzal is végzek, sok sok év után…
Mikor bestresszeltem a sok feladat miatt, készen tudok-e lenni velük mint ifjú s alsóközépkoromban, van-e még annyi erőm… akkor csak két órát aludtam majd megint 5 óra körül alszom napok óta – főleg mert a szomszédban hétvégén is már korán betonoznak, aludni lehetetlen… De a feladatokkal haladtam. S egész jó pontszámokat kapok a kevés alvásra is. Múlt hetet 77 ponttal zártam, ezt a hetet 75 ponttal… jövő héten valószinű még kevesebb pontot kapok, de a december kicsit nyugisabb lehet már, hiszen informatikai eszközökön is most dolgozunk ahhoz, könnyebb legyen a hátralévő munka. Gyakorlatilag 3 földrészről gyűjtöttünk ki adatokat, melyek bekerülnek majd az eszközökbe, s a többi már egyszerűbb lesz… véget érhet a Nagy Előkészülés terveink megvalósítására, s persze nyilván 1-2 évig lesznek még finomhangolások, de pár évig sinen lehetünk. S még az is lehet, amit a következő 5 évre terveztem e térségben, 1-2 év alatt elvégezhetem…
Aztán egyik nap ismét bestresszeltem kb. az előző után egy héttel – tegnap. Finoman értésemre adták hogy már csak rám várnak a japán forditásokkal egy informatikai alkalmazásnál is s ha nem lesz kész a héten (3 nap alatt) akkor bukjuk az idei indulást, tesztelést, élesitést… Azután mikor befejeztük a mobilon a beszélgetést, hatalmas nyugalom szállt meg – hogy akkor most nekilátok s nyomom. Egy hetesnek becsültem a munkát, 3 nap alatt kellene készen lenni vele – de persze nem lettem. Mert egy nap alatt lettem kész vele, hihihi! Ennyit fejlődőtt a japán nyelvtudásom a legutóbbi japán nyelvet is érintő project óta… Azért csak fejlődtem japánból s a netes forditás, kanjiösszetételeket ellenőrző eszközök is. Még a Google forditó is fejlődött, noha japánra még mindig nagyon gyenge. Például semmit nem tud kezdeni még a magyar HA -Akkor feltételes mondatok helyes forditásával, dehát ezért tanultam japán nyelvtant… Az is szórakoztató volt, hogy ami angolban 3 mondat vagy magyarban, japánban össze tudtam hozni egy tömör, rövid mondatban… Igy aztán estére kész is lettem az applikációt illető forditással, a leirásával meg úgy voltam, pár mondat kell majd japánul bele s a többi csak angolul… Aztán este még nekiláttam s éjfél előtt kész lett a teljes leirás fordítása is… Napsi pedig, noha csütörtök este a héten az első szabad délutánja s estéje lehetett volna, segíteni akart. Mivel persze a nagy projecteken kivül vannak közepesek s renhgeteg kisebb. S minddel haladnom kell azért.. Más feladatokból megkértem, ellenőrizzen le kb. 90-100 mail cimet. Éjfélig dolgozott ő is s közölte, elvégezte az összeset a teljes táblázatból… több mint 5x annyit vagy még többet mint kértem. Nagyon jólesett. Amúgy most hónapok óta E. barátunk viszi a hátán a dolgokat, rajta van a legtöbb, s még öten naponta több órán át segitenek nekünk. Hónapok óta ők is… Köszönöm!!!
A kiskobra lehet elment, nem látom napok óta s a macska se lesi már -vagy elkaphatta esetleg a macska…
Meglepő számomra, de a nyelvtanulást is sikerült szinten tartanom, csak egy nap maradt el s csak egy nyelv gyakorlás aznap egy teljes hét alatt…
Az amerikai nő talán megértette, másokat kell keresnie terveihez – a dél afrikai lány is, Napsi is megmondta neki, nem az ő társaságára, programjaira vágynak… de kitartónak kell lenniük. Mondta is Napsi, talán gimiben volt ilyen helyzet hogy valaki nem akarja megérteni, nem az ő társaságára vágynak… Már egyértelmű hogy kemény ivó a nő, s mikor bulizni megy viszi az óvodás lányát éjjelig a partikra. Hát nem csoda mindig nyűgős a kislány, aztán bepiálva vezet haza anyja, vele a robogón. Mikor elkezdték szervezni a suliban a karaoke partit egy sörözőben, ő gyorsan készített egy csoportot rá, rátett minden tanárt – de senki nem válaszolt neki. Így végül most először el se ment erre a rendezvényre. Első olyan hétvége volt, nem bombázta Napsit messenger üzenetekkel kora reggel már, sőt egész hétvégén sem… nagyon nyugis igy. Azután e hét elején újrakezdte, de ismét megmondták neki Napsiék, nem kivánnak a társáságában lenni. Keresnie kell másokat. Egyelőre nem adja fel, naponta küld pár üzenetet, afféle hadviselés hogy én itt vagyok, nem felejtheted, úgyse nyugszom – ahogy a dél-afrikai lány jellemezte a helyzetet. Vele Napsi sokat nevet, nagyon örülök neki.
Az amerikai nő lánya megharapott egy másik kislányt az oviban, többször is, a tanár le is fotózta a sérülést. Bármit művel a lánya, mindig azt kérdi az amerikai nő – és hol volt a tanár? Mintha nem tudná, nem lehet 30 óvodást fegyelmezni, mindet szemmel tartani folyton míg a tanár tanít.
Napsi is elment a Karaoke partira, de megint volt nagy élmény neki a sulis társaság … de legalább kicsit kikapcsolódott. Most hétvégén sokkal több volt a feladata, mert a helyettesités miatt + óraterveket is kell készítenie, ráadásul a nagyfőnök is megnézte egy óráját, arra külön is kellett készülnie.
Viszont egy helyen Belga söröket lehet inni, s megbeszéltük, fizu után leteszteljük azt a helyet.
Egyre többen hordunk okosórát, G. barátunkéknak is van már jó ideje, lehet előbb volt nekik mint nekünk – s most E. is kapott egy Xiaomi újabb típust, szerintem igen hasznos eszközök. Napsi nagyon keveset aludt egyik éjjel, de elég jó pontot kapott, az alvásminőség azért jó volt. De persze fáradtan kezdte ezt a hetet.
Nagyon büszke vagyok kis csapatunkra, hogy már több mint 10 éve s megint odateszi magát… biztos vagyok benne, lesz eredménye is.
A robogó most azzal lepett meg, a sebességmérő ment tönkre… de egy óra alatt ez is megoldódott, új huzalt kapott a mérő. S csak 210 baht volt az egész.
Már sokat esik, nem könnyű a ruháknak megszáradnia… S a helyzet meteorologiailag még fokozódni fog!
Bejött a megérzésem, ma lezárult az okosóra által mért hét – épp hogy 70 pontot adott, rég volt ennyire kevés. Bár volt 68 pontos hét is korábban. De a feladatok el vannak végezve s ez nagyon jó érzés… azért remélem, a jövő hét már jobb lesz kicsivel, még két hét intenziv munka, s remélhetőleg utána jönnek nyugalmasabb hetek, talán hónapok…
Amit annak idején elkezdtünk, pár ezer embernek segített. Ha világszerte ugyanezt meg tudjuk tenni, egyszerre több helyen megkezdve, az sokkal sokkal több embernek fog segiteni – s mindig ez ad erőt.
Szóval szorgalmasan dolgozunk, s készitjük elő a jövő év tavasztól tervezett terveink megvalósitását, akkor megint utazhatunk is, világot láthatunk megint…. S jönnek új kalandok, élmények majd megint!