Nos, Napsi megkapta a hétfőt szabadnapnak, igy miután szombaton pihenhetett, vasárnap reggel elindultunk Khanomba… s csak szerda délután érkeztünk vissza.
Figyelem, videókat még mindig nem kezeli jól ez az uj wp, igy fapadosan lehet megnézni, a linkekre kattintva.
Másfél óra alatt odaértünk a minibusszal, ahol már lehet lehet robogót bérelni. 150 baht volt egy napra, de kiderült itt teljes napokat számítanak, igy nekünk csak 3 napot kellett fizetni. S 5 perc se volt az út a szállásig onnan…
Napsi által lefoglalt szállásra robogóztunk,
Ime, a szállás:
majd egyből strandoltunk kicsit,
de az nem volt kellemes… elfelejtettem, Thaiföldön a forró évszakban sok a medúza s egyéb csipős dolgok az igen meleg óceánban, meg is csipkedtek – de nem látszott akkor semmi a bőrömön csak kellemetlen volt.
Napsi szép és sokféle csigaházakat talált, megebédeltünk majd meg is vacsoráztunk. Nekem lecsúszott egy kisüveges sör is. Nem volt rossz az étel, de elég drága…
Este sokat tudtunk végre pihenni, pedig nem volt kényelmes az ágy.
Másnap kicsit körbenéztünk a környéken – rengeteg a szabad strand, és más strandok is. Kevés az árnyék sajnos, inkább csak du. lehet strandolni. Ebédre a Le petit saint tropes helyet néztük ki, Napsi evett pizzát, én már nem is tudom mit ettem – nem volt nagy szám s elég borsos árak voltak. Francia ételek nem is voltak sajnos.
Utána több helyen gyűjtöttünk szép csigákat, kagylókat. Itt voltak a Koh Changon megismert kagylók is, amiket máshol még nem láttunk Koh Changon kivül.
És találtunk sok remeterák-óvódát is…
https://sztereokatapult.usuispirituallernejo.org/wp-content/uploads/2019/07/MOV_0047.mp4
Elég húzós volt árban a 4 nap, most 7 000 bahtot követelt… a szállás napi 500 baht volt, az elég jó ár. De az ételek elég drágák, noha vásároltunk a 7-11 boltban is, de ott is magasabbak az árak. A szállás, robogóbérlés, oda s visszaút költsége 2 110 baht volt, a többi elment ételre-italra. Ittunk kávékat kávézókban és ettünk finom sütiket is, szóval megadtuk a módját Napsi szüli s névnapjának – mégis, még egy koktélt se ittunk, csak egyszer egy kis üveges sört. Később találtunk olcsóbb helyi s finom éttermeket is, de most meg akartuk kóstolni a „neves” helyek ételeit – s hát a Tom Jam Kung továbbra is Srirachán s itt Nakhornban a legjobb… a tengerparton vagy nagyon erősek voltak, vagy nagyon savanyúak.
Borzasztóan erős volt a nap, a 3. napon s a negyedik nap délelőttjén nem is csigákat gyűjtöttünk, hanem rákokat mentettünk, mert megfőttek apálykor már de. 11 órára a homokban… a remeterákokat, nagyokat, házukból kifordulva találtuk meg más sokszor, a nagy parti rákokat meg hátukra fodulva vagy teljesen elaléltan… Talán 40-50 rákon tudtunk segiteni… a remeterákok ha még éltek, hamar magukhoz tértek a vizben, de nagy rákok nem… őket kézbe fogva vittük a hidegebb mélyebb vizbe, s ott is negyedóra volt, mire már a vizet kifújták kis szájukon… órákig tarthat mig magukhoz térnek. Kettőt magunk mellé vittünk a hűvösbe, s több órán át éledeztek. Egyik nagyon rosszul volt, előbb csak a kis száját kezdte mozgatni s a tengervizet kifujni, azután megmozdult egyik ollója néha, majd mindkettő, majd végre a szemét is kinyitotta, végül a lábait is tudta mozgatni…
Napsi levideózta:
másik társa szerencsésebb volt, s velünk maradt mig be nem borult, akkor indult el a tengernek.
Ime ő:
Egy harmadikat a 4. napon, mikor már indulnunk kellett vissza, egy nagy szikla árnyékába tettem… hátha túlélte ő is. Csak árnyék kell nekik ilyenkor, hűvös.
A megmentett rákok egyike lehet másnap mondta a többieknek: Már hiszek a Nagy Rákban, mert mikor elaléltam, ollójába kapott s elvitt árnyékba legalább 5000 ráknyi távolságban tett egy sziklára le, s ott tértem magamhoz…
De sokkal több rákot hiába vittünk már vissza a tengerhez. Nagyon meleg, szinte forró volt a viz a part mellett s még sok méternyire… döbbenetes.
Második nap még úsztam, bele egy mini medúza rajba vagy ilyesmibe – nem láttam őket, de csiptek. Másnapra több száz piros pötty boritott s viszkettek-fájt kicsit, egész testemen. Azután már itthon bevettem egy nap 5 000 C vitamint s az nagyon sokat segitett.
Összegezve a hely kellemes, nagy területű, jó, találtunk lelőhelyes és napozhatos strandokat, olyat is ahol nyugodtan úszhattam, nem voltak csipős dögök.
Kb 30 km-t robogoztunk a két irányba, úttalan utakon is… hogy felderitsük, hol mit érdemes, lehet tenni. Van-e árnyék, stb.
Az utak néha olyanok, mint itt:
https://sztereokatapult.usuispirituallernejo.org/wp-content/uploads/2019/07/video-13af707a53394967470b116a27cc5942-V.mp4
Jó volt, kikapcsolódtunk, jókat ettünk s jó lesz még visszamenni!