Hát ismét itt vagyunk, s már eszünk finom Szomtámot, Kókuszos süteményt, iszunk finom thai kókuszleveket melyek sokkal édesebbek mint a Bali kókuszaiból nyert italok.
Találtam két ételpiacot is, megvan a Pad-Thai beszerző helyünk – igaz egy órát is kell várni míg megkapjuk mert rengetegen járnak hozzájuk annyira finoman készítik el… De megéri várni mert a 2. legfinomabb pad thai, amit valaha ettünk…
Napsi már dolgozik élesben, túl van első munkanapján az óvodásokkal. Most nem annyira megviselten tért haza mint Srirachán annak idején, de persze megint nem úgy vannak a dolgok mint szó volt róla… 30 gyerek van egy csoportban nem 20 körül s azt igérték a thai nevelő segít majd neki de ebből semmi nem lett.
Vártunk egy csomagot orbanistanból, ami DHL-el érkezett… eddig mindig ügyesek voltak. Egyik nap ráírtak Napsira thai nyelven, jön a csomag. Kollégái beszéltek a kiszállítóval, hozza el a suliba. Jó mondta s nem vitte. Este írt, másnap hozza. Legkésőbb 10 órára. 12.00 órakor felhívtuk a DHL-t, mert 10-kor azt mondta a szállító, már itt van a szomszédban de utána kikapcsolt mindent, telefont is. Egy óra múlva kicsengett de nem vette fel. 13 órakor bevittem Napsit dolgozni. 16 órára érte mentem, akkor hivták telefonon a DHL-től, már megint hozzák a csomagot. Valóban végre elhozta egy másik futár… valószinű annyira félt a külföldektől az első futár hogy nem merte elhozni.
Mikor Bangkokból utaztunk ide, a bangkoki reptéren volt egy nő mogöttünk gyerekkocsival. A gyerek bömbölt, ő meg folyton azt mondogatta neki: dzsindzsidzsin, dzsindzsidzsin. 10 perc múlva közeledtek megint felénk és mondtam Napsinak menjünk gyorsan mert jön a dzsindzsidzsin, amit ő nagyon mulatságosnak fogott fel, s még órák múlva is nevetett rajta…
Amikor a robogót megvettük, ugye 5 szerelő ugrott neki helyrehozza. Másnap vettem észre, nem jó még mindig az üzemanyagmérő mutatója. Visszavittem, megszerelték, mondták jó. Ellenőriztem, jó volt. Hazaindultam, s egyszercsak észrevettem, a km/h mutató nem megy most… Másnap megint visszavittem, megjavították. Ingyen mindig.
Pár nap múlva reggelente nem akart elindulni pár percig. Kicsit izgultunk mert másnap indultunk Malájziába Penang szigetére, Georgetown városába s a thai buszvégállomáson kell hagynunk… Kicsit izgultunk mi lesz, de egyből elindult a 4 napos pihenő után!
És akkor Georgetown….
Mikor Penangon voltunk több hetet, bementünk Georgetownba, megkerestünk falfirkákat, sétáltunk de nem voltunk elájulva tőle… irták hogy munkaidő után kezd élni a város, azt sosem láttuk eddig… s valóban!
A szállásunktól nem messze volt egy kis utca, benne étkezdék – de mindenféle népé! Mi egy mexikói étkezdébe tértünk be s jelentem, a japán, a thai és az olasz konyha mellett a mexikói is felkerült a kedvencek listájára. Ettem már tortillát sokszor, de most először igazi mexikói séf által elkészítve… s amit adtak, az annyira finom volt, hogy beleszerettünk a mexikói konyhába, több ételt kipróbáltunk. Hozzá mexikói zene is járt… S igen, rengeteg negyede van a városnak, van az örményeknek is utcája, a kinai, indiai negyed rengeteg szép épület. Együtt élnek békében keresztények, mohamedánok, taoisták, itt egy buddhista központ, ott egy thai templom, nem messze egy kinai, keresztény…. annyiféle nép él itt együtt, egymással szót értve, békében hogy Ákosnak érdemes lenne idelátogatnia szörnyűlködni…vagy tanulnia.
Csuda a hangulat, jó energiák mindenfelé…
Voltunk ismét a pillangóparkban s döbbenten láttuk, mennyire lepusztul már most… nem voltak bemutatók sem. Penészedés van, kevés munkatárs, a vetitőben nem megy a film de senki nem veszi észre régóta… A lepkék gyönyörűek, de a szolgáltatások leépültek. Az étkezdében 1.5 évvel ezelőtt finom ételek voltak s csodás üditők – most drágák a nem finom ételek, s nincs jó üditő… nem is maradtunk ezúttal sokat.
Másfél óra lett volna utunk a pillangóparkba busszal, így inkább Grab autót hívtunk. A fiatal sofőr útközben sokat mesélt. Elmondta, Batu Ferringihez (Georgtowntól kb. egy óra bussszal, ott laktunk mikor itt voltunk csaknem egy hónapot) épül metró s lesz magasvasút is. A metró üvegfalú lesz a tenger alatt, látni lehet majd útközben. Ez nagyon jó hír mert egy út vezet oda, 2×1 sávos s ha baleset van, vége a közlekedésnek akár egy teljes napra is… Azt is mondta, Penang az új Szingapúr akar lenni. Kétkedtem sikerülhet-e, de ő azt mondta, több volt Penang GDP-je akkor mikor még Szingapúr is Malájzia része volt. Szingapúr kivált s önálló lett, Penang bevétele meg eloszlik a többi maláj területével, amelyek jóval szegényebbek. Nem teljesen értem, Penang is le szeretne válni Malájziából? Szerinte most is több a GDP-jük, ezen magamban jót nevettem, jártunk már Szingapúrban, láttuk a különbséget… Persze lesz értelme turizmus miatt fejleszteni, Malájzia is jobban jár ha némi beruházások után még több túrista érkezik…
Két nap múlva egy idősebb Grab sofőr jót mulatott mikor elmeséltük neki ifjú kollégája véleményét. Most messze nem érik el Szingapúr GDP-jét, de vasút s metró tényleg lesz.
Pár dolog, amit Penangon be tudtunk szerezni: Először is, Starbucks kávékat vettem míg Napsi a Komtár egyik plázájában cipőt keresett magának. Ugyanis Thaiföldön 6 000 ft egy csomag arabica kávé, Penangon 2 500 ft volt egy csomaggal. Vettem közös kedvencünket Guatemalai kávét majd kisebb töptengés után lemondtam a Kenyai kávéról mert láttam Etiópiait s azt még sosem kóstoltam.
Előtte ettünk egy jót, én Capitain curryt bengáli kenyérrel… ÉTELKÖLTEMÉNY….. óóóóóó…. de olyan csipős, még este is dolgozott a pocimban! De isteni élmény enni a jó bengáli kenyérrel….
Napsi kapott egy pólót és vett egy fekete cipőt egész olcsón – ami egy nap thai használat után sajnos megadta magát.
És találtunk egy Huawei boltot. Bementünk érdeklődni, Honor okosórájuk nincs-e esetleg, mert hát ugyanaz a cég amúgy… Nincs, de átkisért nem messze a Honor boltba s ott volt Honor 4 Band, csak fekete szinben de volt! Kb. 10 000 ft, olcsóbb mint a neten, lecsaptunk rá. A kék régebbi órát Napsi kapta meg mert az ő telefonjával lett párosítva, nekem még nem volt meg a Sony, s az újat kaptam meg. Napsi letöltött mindent a mobilomra, mindent be is állított. Azóta nagyon jól alszunk mert egy fél órás előre megadott intervallumban akkor ébreszt mikor épp éberen alszunk. Teljesen más igy ébredni, mint fix időpontban. Ráadásul megmutatja mennyit aludtunk mélyen, éberen, álomidőt, hányszor ébredünk fel éjszaka s tanácsokat is ad, hogyan lehetne jobb az alávsunk. Van benne lépésszámláló is, jól számolja őket, ellenőriztem.
A vizumügynökünk egy Jim nevű férfi volt, akit nagyon ajánlottak. Profi ügyintézés s utána személyesen kellett beadnunk az ellenőrzött s előkészített papirokat a nagykövetségen hétfő reggel majd kedd délután mehettünk érte, s utána egyből vissza a thai határra. Mivel hosszú az út, hajnali 4 körül keltünk odafelé s délután négy körül voltunk Jimnél, átadni s átnézetni a papirjainkat. Alapos volt, ért hozzá. Visszafelé Hat Yai városban megaludtunk s másnap kora délután mentünk tovább, már haza.
De addig még történtek dolgok. Odafelé egy óra alatt megjártuk a két határt, sorbaállással, mindennel. Vissszafelé… nagyon csúnya volt.
Miután megérkeztünk a határra, sorba álltunk. A határőr szólt a főnöknek hogy Farangok – fehérek. A főnök egy külön irodába terelt minket, azt hittem azért mert sokan érkeztünk egyszerre s gyorsítani akarják az ügyintézést – de nem. Ilyen aljasságban Thaiföldön még sosem volt részünk. Főleg tanárok voltak a csoportban. Ebből él sok ügynökség akik ezt Thaiföldön szervezik s nyilván fizetnek a határőröknek… de a Thai ügynökségek a városban nagyon drágák, ezért gyakorlatilag mindenki Maláj ügynökséggel dolgozik. Ők viszont nem fizetnek kenőpénzt. Napsi munkavállaláshoz szükséges vizumot kapott, nála volt hozzá minden irat mert kellett a vizumhoz: iskolai szerződés, stb. Én is egy egy éves, nem bevándorlói, nem túrista vízumot kaptam, ezek 3 hónapra érvényesek, mert hosszabbítani kell egy évre ez alatt, de már Thaiföldön hosszabbítható. Napsi iratait félredobta az ügyintéző s közölte, mutassuk a repjegyeinket be visszautazáshoz, hotelfoglalásokat s fejenként 20 000 bahtot! Ezeket mind túrista vizumnál kérhetik de nem szokták tőlük sem. Senkinek nem voltak ilyenek. Mondták akkor menjünk vissza Malájziába. Visszaindultunk, hogy ott nyomtassunk. Nekünk szerencsénk volt mert volt vissza repjegyünk, az kellett az országba érkezéshez, bár nem kérték akkor, de még pár nappal későbbre szólt. Ez is hülyeség mert ezek a repjegyek elvesznek ha valaki Thaiföldön marad… csak pénzkidobás. Szerencsére nem volt drága. Volt szállásfoglalásunk is Hat Yaiba, eleve ott akartunk aludni… De hiába mutatta Napsi a mobilon, nem jó, kinyomtatva kell. A maláj határon visszamentünk, de a határfalu egyetlen printhelye már bezárt. Visszamentünk a thai határra, ahonnan SIMÁN beeengedtek Thaiföldre hogy ott keressünk nyomtatási lehetőséget, persze a határátkelőn nem volt…Ha igazoltatnak, akkor tiltott belépés miatt börtön s végleges kiutasítás jár… Napsi repjegyre félretett pénzét vettük fel hogy meglegyen a 2×20 000 baht mert csak 14 000 volt nálunk. Utána nem sokkal kifogyott a pénz az ATM-ből… Miután bemutattuk a pénzt, már adtuk is tovább másnak aki szintén fel tudta mutatni, igy 3-4 óra alatt összefogva mindenki átjutott, sokan foglaltak neten szállást, vettek repjegyet. A szivatás az ügynökségnek szólt, nem nekünk de mi éltük át. Megbeszéltük hogy ha úgy alakulna, jövőre repülővel jövünk vissza. Ez is a cél, hogy az ügynökségek tevékenységét visszaszoritsák. Egyik tanárnak thai felesége s thai ügyvédje is van, de hiába volt minden. Ő 8 éve tanit itt, de ilyet még nem tapasztalt ő sem.
Nekem egy túrista megoldása vitte el a pálmát. Odadta útlevelét, meg se nézték csak mondták menjen vissza Malájziába – elindult vissza. Rohantak utána, ha felmutat 20 000 bahtot, szállásfoglalást, repjegyet akkor… nem mondta, neki jó Malájziában! S visszament 🙂
Azóta két napot dolgoztunk, most van 3 nap pihenés mert hétfő ünnepnap itt…. kialusszuk magunkat, s majd folytatjuk!