A B terv az volt, hogy elmegyünk korábban Baliról mint terveztük eredetileg. Az A terv szerint átváltottunk volna Business Vizumra, ám a probléma hogy két havonta kellene elutazni Baliról – de nem biztos pont két havonta lennének képzések más országokban.
Mivel a nemzetközi szervezet kezdeti költségei tetemesek számunkra, Napsi tervét választottuk. Más országba megyünk s ott éves vízumaink lesznek de úgy, szabadon bármikor mehetünk más országokba s vissza.
Igy megbeszéltük, legyen akkor Napsi terve, mert még nem vagyok készen két másik képzés előkészítésével, anyagaival s nem lenne baj akadna még nyugodtan időm fordítani is más nyelvekre az anyagokat, honlapjainkat. Meg persze folytatni a nyelvtanulásokat. Köszönöm hogy Napsi meghozza ezt az áldozatot, egy évre állást vállal. Így amit a képzésekkel keresünk közben, félre is tudjuk tenni későbbi terveink megvalósítására.
Tudtuk, utolsó útjaink következnek Balin, eljutottunk még delfinlesre, jártunk Amedben s Sanurban még utoljára, tudtuk hogy utolsó finom ebédeinket esszük Ubudban a Kakiang hotel éttermében, s G. úrral is lehet évekig nem találkozunk.
Sanurban most nagyon meleg volt, de azért a függőágyban tudtam kicsit most is jót aludni, strandoltunk is, Napsi talált szép csigákat itt is. Az étlap más volt már, nem volt a maláj Laksa, de azért jókat ettünk – sajnos drágább is lett a hely. Nem volt rossz de semmi olyan érzésünk nincs, de kár lenne ha többet nem jöhetnénk ide.
Bali csodálatosan búcsúzott tőlünk… Napsi különleges csigákat, eddig sosem látottakat talált Amedben, mindenki kedves volt velünk. A robogókölcsönzős, Santi aki a kertet segített gondozni, a lakás tulajdonosa s férje, stb. A lakás tulajdonosnője többször elmondta, mi voltunk a legjobb bérlői s nagyon ritka az ilyen jó bérlő. Ő és svéd párja pár nappal előttünk már elindultak haza Svédország felé, de előbb megállnak 2 hétre Thaiföldön, szeretik nagyon. Nem volt gond hogy lemondjuk a lakást, ami eddig a legjobb szállásunk volt 2014 augusztus óta. Második eddigi legjobb szállásunk is Balihoz kötődik, Amedben volt, szintén kertes ház. Sőt ami engem illet, soha még ilyen kellemes helyen, jó házban nem éltem még.
Santinak hagytunk sok élelmiszert, illatszert, nagyon boldog volt. Otthagytuk a rizsfőzőt, a vízforralót, a szendvicssütőt, a wokokat amiket vettünk s még több apróságot. Máris lettek új bérlők, aranyosak, egy ukrán pár. Nekik is tetszett a lakás, Napsi mutatta meg nekik az utolsó napunkon, de ők csak egy hónapra maradnak.
A Chili bokrot sikerült megmentenem, több mint 10 új chili kezdett nőni rajta.
Vegyes érzésekkel búcsúzom Balitól: fiatal koromban olvastam róla, s a mai Bali már nem az a Bali. De még él sok helyen a Tradíció, szertartásaik még nem üresek, hanem spirituálisak. Fura a kontraszt hogy egy Balinéz üzletember aki 2 éttermet, két pénzváltót s egy kisebb hotelt is vezet, ott van mindig a szertartásokon, reggel a spirituális teendőkkel ébred, este azzal fekszik, napközben is folyton érzi a szent erők jelenlétét s mindig belenyugszik a magasabb erők akaratába – ezzel szemben magyarországon napi fél órába próbálják a spiritualitást begyömöszülni – s még az sem szokott menni. S a magyarok jaj annyira elfoglaltak mindig egy munkahellyel de akkor is ha az sincs… ég s föld a kelet s a kelet europa.
Bali nagyon jó hely volt arra, megtervezzük a jövőt, készen legyünk az elinduláshoz a sok feladattal, ehhez itt nagyon jó energiák vannak.
De a működéshez nem ez az ideális hely. Ellustulhatnék itt. Hivatásomhoz kapcsolódóan ugyan sok oktató van itt, de a színvonal nagyon gyenge. Itt nem nehéz a legjobbnak lenni, s nem igazán találtam olyan kollégákat akikkel jó lenne együtt dolgozni. Ide azok jönnek főleg akik arra építenek, sok a túrista igy nekik is vannak itt lehetőségeik. Szóval nem a szakma krémje, elitje jön Balira. Nyugdijasként, visszavonultként lehet paradicsomi e hely, de aktívként nem itt van a számunkra ideális élet lehetősége. Ennek ellenére lesz itt központunk nagyon valószínű kb. 10 év múlva, de nem a fő központ.
Csak Lembongan szigete maradt el amit még megnéznék, lehet azért még egyszer visszatérünk utazási céllal is.
Elbúcsúztunk még a Pandava beachtől is, s mikor utoljára voltunk ott, nagyon gazdag tengeri csiga-kagyló lelőhelyet adott… Napsi visszavitt sok mindent a gyűjteményéből, s erre talált még itt is különlegességeket… Szép volt a búcsú az óceán e részétől…
Utolsó nap ettünk egy nemrég felfedezett helyen ugyanolyan hamburgert csak Napsi vega verzióban, eljött a robogó kölcsönzős a robiért, lelkünkre kötötte ha vissza jövünk keressük meg, kedvezményt ad. Neki adtuk a bukósisakjainkat s egy nemrég vett hátizsákot.
Csak 80 kg súlyt vihetünk a repülőn, 90 kg-al érkeztünk annak idején, de ideje volt ruhák selejtezésének is és jó pár japán nyelvű könyvet is már elolvastam, amiket nem vittem tovább. Szerszámokat is itt hagytuk, a könyveket postán adtuk fel új címünkre ami 13 kg lett, igy végül belefértünk a 80 kg-ba, pontosan 79.7 kg volt a 3 bőröndünk. S még volt vagy 20 kg a két kézitáskánkban is, számitógépek, elektronika meg dokumentumok.
A reptérre mikor indultunk, Bali könnyezet, így köszönt el – esett az eső, de nem vészesen. Jó volt itt lenni s elég is volt ennyi.
A következő héten megtudhatjátok hova érkeztünk s előzetesen annyit mondok, egy bőröndünk szétesett még Bali repterén!
Folytatás a jövő héten!