Ime, igy telik itt a karácsony!
Ideje szerveznünk a munkánkat is. Az „A” terv hogy más országokba fogunk járni tanítani. Ezért leszerveztünk egy Szingapúri s két Thaiföldi megbeszélést, találkozót.
Szingapúr tényleg bámulatos. Jó volt ismét ott lenni, Napsi talált egy jó áras szállást is. És persze ismét vizumügyintézés is volt, amiatt amúgyis ide kellett volna jönnünk. De azon kívül volt egy megbeszélésünk is, majd meglátjuk később, milyen eredménnyel.
Ez pedig itt a Szingapuri csodakártya, műanyag vékony kis lap az utazásokhoz, pénzzel feltölthető és máris lehet vele utazni, kiszálláskor levonja az összeget az automata jegykezelő…
Thaiföldön csaknem egy hetet töltöttünk el… Imádjuk nagyon! Találkoztunk barátainkkal s örömmel láttuk, C. felesége jobban van, bár még gyenge szegény. Nagy műtét volt, de sikeres.
Thaiföldön ismét nagyon jókat ettünk – ittunk is…
Volt egy hely ahol rengeteg ember állt sorba egy utcai árus előtt mikor mentünk a szállásunk felé. Kiderült, egy thai miniszter azt mondta, szerinte ott a legjobb a pad thai Thaiföldön – s ez elég volt hozzá, hosszú sorban kígyózzanak az emberek az utcán. Vele szemben volt egy másik hely, s ott nagyon finom ételeket ettünk, nagyszerű Tom Jam Kungot például… Gyakorlatilag minden szállásunk közelében nagyon finom s olcsó étkezdék voltak. Összesen három helyen volt a szállásunk most, mert a megbeszéléseink Bangkok eléggé távoli pontjainál voltak, illetve a reptérnél 2x szálltunk meg összesen, érkezéskor hajnalban s indulás előtti éjjelen. Igy nagyon rohanós volt a thai tartózkodásunk, de csak egy bőröndöt kellett vinnünk. A megbeszéléseknek itt is a jövőben dől el az eredménye.
Napsi mindent ügyesen sok munkával előre leszervezett, találkozók időpontjait, repjegyeket, szállásokat, útvonalakat.
Pet Band koncertre is elmentünk a Saxofon bárba, de nagy meglepetés ért… Nem volt Pet, kivált a bandából s helyette egy női s egy férfi énekes próbálta pótolni… bár jó hangjuk van, a férfi egész testéből énekel, de Pet mégis más… ő most Pet Bluesman néven próbál új csapatokkal. Azt hiszem, a Blues világa szegényebb lett a különválással.
Végre végre ihattam kávékat, söröket egy ideig, jól is esett. Egyenlőre a Guatemalai kávénál számomra finomabbat még nem ittam sehol… S pizzát is ehettem, többször is. Pár éve egy szelet pizza után nem tudtam fél éjszakán át aludni, úgy fájt a hasam, a candida imádja a kelt tésztát… most 3x is ettem nagy pizzákat gond nélkül s csak a negyedik után jelezte a hasam, visszatér már a gomba… erre voltam kiváncsi. Szóval sok nehézfém távozott már, de még van sajnos.
A svéd szomszédunk szerint csak sörrel kellene magunkat mérgezni, kávéval nem. Ő naponta jó pár üveggel megiszik most hogy szabin van hónapokig…azután megy vissza Svédországba az éttermeit menedzselni, meg ő maga séf is.
Visszaérve Balira, megfogadtuk a svéd szomszédok útmutatását s hátat fordítottunk a sok hiéna-taxisnak s odamentünk az indulási oldalra felvivő lifthez. Egyből tudták ismerjük a dörgést s egy sofőr végül egész tisztességes áron hozott el. Ő is tudta, ha felmegyünk az indulási oldalra, az oda utast hozó taxisok normális áron fognak vinni minket… igy az egymillás – 500 000 rúpiás ajánlatokból 150 000 rúpia lett. Hiszen alig vagyunk a reptértől talán 15 km-re…
Megérkeztek a Transferwise bankkártyáink, szuper!!!
A lakásban kellemetlen meglepetés fogadott – Csótányok! Első nap kb. 12-őt dobtunk ki a lakásból, másnap nyolcat, mig végül mindtől megszabadultunk pár nap alatt. Napsi ugyanis rájött, hol jönnek be s betömte a nyilást. Csodásan beállitotta a szivattyút is, teljesen jól működik mióta visszatértünk s beállította.
A Centipedék még pár napig voltak, de a kis hangyák elbántak velük a kertben már, a fürdőbe talán 3 jutott be 2 hét alatt… esőben kénytelenek előbújni a repedésekből s ezek a kis hangyák rájuk vetik magukat s megölik őket.
Most másfajta rovar él a kertben sok, százlábú féle de ártalmatlan s nem is nagyon akarnak a lakásba bejönni, igy elvagyunk békében.
A szembe szomszéd családnak van egy fehér kutyusa, kis aranyos – bejött hozzánk a kertbe egy nap, adtunk neki vizet – egyszercsak felkapta a tálat s elvitte villámgyorsan! Másnap egy virágcserepet próbált igy elragadni, az a szokása, hirtelen felkap valamit s elviszi, lehet nincs játéka… gondoltam veszek neki egy kislabdát majd.
Ja, és van egy skorpiónk is, illetve volt… elment. Egyik nap vittem ki a szemetet, nyitottam a kaput mikor a kézfejemtől kb. 10 cm-re valami megmozdult s odébbment. Először gekkónak hittem de furcsa volt hátul a tartása – belémhasitott a felismerés hogy skorpió! Sikerült lefotóznom a rejtekhelyén, lehet ezért ment el? Vakuval… és megláttam a levedlett „bőrét” is. Ha akart volna megszúr, de nem tette. Utánanéztünk s kiderült, ausztráliából származik, invaziv s vándorló faj. Volt szép nagyobb ollója, igy a mérge nem halálos emberre. minél kisebb olló, annál erősebb a mérgük.
Sajnos a fotó nem tul jól sikerült, egyenlőre nem teszem hát itt ki.
Eszembe jutott az a nagy béka, amit odújában Napsi fotózott le évekkel ezelőtt Ko Sichangon… Vakuval… Aztán szegény hiába mesélte a többi békának: ” S elvonulásom 30. napján, amit egy üregben töltöttem egyedül, elvonulva a világtól, egyszercsak megláttam a fényt! Hatalmas s erős volt nagyon…” De nem hisz neki a többi béka.
Hát, ennyit most, hamarosan folytatom.