Ahogy Gy. ígérte, most én vagyok a soros egy bejegyzéssel. Hazalátogatásom után Szingapúrban találkoztunk, ő Baliról repült oda, én pedig otthonról. A Balira szóló vízumunk újítását intéztük itt, mindig el kell hagyni ugyanis Indonéziát, ha az ember új vízumot szeretne. Ugyanez volt Thaiföldön is, amikor ott éltünk, mindig ki kellett lépni az országból és egy külföldi thai nagykövetségen lehetett új vízumot igényelni Thaiföldre.
Szóval július végén Szingapúrban találkoztunk, sikerült olyan repülőjáratokra jegyet foglalni, amik 20 perc eltéréssel tettek le minket a reptéren, és ráadásul ugyanabba a terminálba is érkeztünk (nagy reptér, 4 terminál van). Ügyeltem arra, hogy megszabaduljak a csomag rágómtól még a landolás előtt, ugyanis Szingapúrban illegális a rágózás.. 😀 Komolyan. Gondolom a szemetelés miatt, mert nagyon odafigyelnek a tisztaságra. Enni és inni sem lehet a tömegközlekedési eszközökön.
Visszatérve az érkezéshez: Gy. már várt rám a csomagkiadásnál, ő hamarabb landolt. Én közben szereztem wifit is, megláttam egy kis állványt, ahol az útlevelem bescannelésével kaptam egy kódot, ami 3 óra netezésre jogosít. Begyűjtöttük a bőröndjeinket, aztán kerestünk 3 napos bérletet a helyi metró- és buszjáratokra, majd beszereztük a Gy. meglepetéséhez szükséges jegyeket is, amikkel a szülinapomra készült (ami július elején van egyébként, de a hazautam miatt csak július végén találkoztunk, így itt ünnepeltünk). Szólt előre, hogy ő szeretné megszervezni a programjainkat, de nem árulta el, merre fogunk menni. Aztán amikor megvettük a jegyeket az állatkertekbe, akkor a meglepi egyik részére fény derült, 4 állatpark van ugyanis Szingapúrban, és lehet venni kombinált bérletet, amivel mind a 4 látogatható. A 3. napunkon meg is néztünk a négyből hármat, erről írok később.
Megtöltöttük a kulacsainkat vízzel még a reptéri ivókutakból, aztán mondjuk már simán a fürdőszobai csapból töltögettük a szálláson, mert kiderült, hogy a szingapúri csapvíz iható, ami tök jó hír így D-K Ázsiában. 🙂 Nem vagyunk ehhez hozzászokva, ivóvízért mindig menni kellett eddig mindenhol. Szóval kulacstöltés után becéloztuk a reptéri shuttle buszt, ami elvitt egy másik terminálba, ahol megtaláltuk a metró csatlakozást és elrobogtunk a szállásunkhoz közeli állomásig. Még kb 10 perc séta lett volna onnan a szállásunk, de 3 perc után feladtuk, épp túrtak-fúrtak arra, útfelújítás volt mindenhol, lezárások, stb, így nem jutottunk túl messze a 2 nagy bőrönddel (az enyém tele volt pakolva, az összes cuccom nálam volt, amivel Magyarországra utaztam). Fogtunk inkább egy taxit, szerencsére becsületesek a taxisok és mindig használnak órát, nem kell külön figyelni rá, hogy bekapcsolják.
A szállást már hónapokkal hamarabb lefoglaltuk, nehéz volt elfogadható áron normális nagyságú szobát találni, de hosszas keresés után a Chinatown részen sikerült. Volt nyitható ablak és működő légkondi is, jó kis zuhany két zuhanyrózsával, amiből az egyik mindig meglepett minket, mert valamiért alapértelmezésben a fentről fejünkre zúduló (hideg) víz indult el hamarabb, csak aztán lehetett átállítani a vezetékes zuhanyra a kart. Az első két nap még felváltva hallgattuk a másik rémült sikolyát a zuhanyzások elején, de aztán belejöttünk a manőverezésbe, elhúztuk időben a fejünket. 😀
Kipakolás után kerestünk térképen egy közeli helyet, ahol tudunk enni, találtunk is egy görög éttermet közvetlenül a szállás mellett. Nagyon-nagyon finom töltött szőlőlevelet ettünk, picike üveg (2,5 dl) bort is kértünk, Gy. valami rakott paradicsomos tésztát kapott, én pedig egy gyros-szerűséget, minden finom volt.
2. nap
A vízum újítását minél hamarabb el akartuk intézni, így másnap ezzel kezdtünk. Kinéztük az útvonalat a vízumügynökséghez, a szállást direkt közel foglaltuk, így fél órán belül ott is voltunk. Olyan 10 perc séta lehetett a metró, de jól megizzasztott minket, nagyon párás a levegő, hozzá kell szokni. Viszont gyönyörű zöld minden, rengeteg növény van, zöldellő fák, virágok, az épületek teraszán burjánzó növényzet, engem nagyon meglepett, hogy ennyire jelen van a természet mindenhol.
Sokszor hallottuk és olvastuk is, pl állatkerti vetítéseken és a parkokat járva, hogy milyen fontos ez nekik, tudatosan arra törekszenek, hogy egyensúlyt találjanak a modern épületek és a természet között, hogy élhető, természetközeli életteret alakítsanak ki. Nem gondoltam, hogy ez ilyen szinten lehetséges, mert mindenhol építkezésbe botlottunk, mennek a fejlesztések, de közben tényleg annyi zöld veszi körül az embert, hogy nem zavaró a sok épület.
Szóval elindultunk az ügynökséghez, a metró kijáratánál kicsit bajban voltunk, hogy merre induljunk, de egy kedves helyi bácsi a tanácstalanságunkat látva odajött, és útba igazított minket. Aztán végül el is kísért nemcsak az épületig, hanem az iroda ajtajáig, és sok szerencsét kívánt. Ismerte Magyarországot, járt Budapesten és még sok helyen Európában, nagy utazó, mutatta az útlevelét is a pecsétekkel.
Az épületben, ahol az iroda volt, találtunk egy kis galériát érdekes képekkel, egyet muszáj volt megörökítenem, a leány gyöngy fülbevalóval – mondjuk 50 évvel későbbi változatát. 😀
Az útleveleinket beadtuk, délutánra kellett visszamennünk, addigra el is készültek az új vízumokkal, nagyon profi az iroda, amit M. barátnőnk ajánlott. Ebédeltünk aztán egyet egy kinti kínai önkiszolgáló kifőzdében, szerencsére több zöldséges kaja is volt, így még én is kompromisszumok nélkül jól laktam. 🙂 (Nem kellett kiszednem a húst semmiből, hogy odaadjam Gy-nak, mert bele sem főzték, ami kellemes meglepetés volt, ehhez sem vagyok hozzászokva. 😀 ) Visszamentünk a szállásra, pihentünk egyet, majd összeszedtük az útleveleket és elindultunk a Gardens by the Bay parkba, ami egy gyönyörű hely, teszek is ide jó pár képet.
Egy óriási, zöld park, amiben különböző épületek is vannak, gyakorlatilag üvegházak, belül gazdag növényparkkal. Egy ilyen épületbe mentünk be, körbejártuk, több szintje is volt, tele volt virágokkal, növényekkel, volt vízesés is, függőhidak, szép volt nagyon. Íme a képek:
Aztán az épületből kilépve elsétáltunk a szabadtéri óriás fákig, látjátok majd a fotókon, ezek fémből készült tornyok gyakorlatilag, amiket befuttatnak zöld növényekkel. Nappal is nagyon szépek,
este pedig kivilágítják őket, és sötétedés után (fél 7 körül) egy zenére komponált fényshowt is láthattunk. Sok-sok látogató volt, mindannyian leültünk a földre és úgy vártuk meg a műsor kezdetét. Klasszikus zenére vibráltak, villogtak, futottak a fák oldalán a színes fények, nagyon szép látvány volt:
Késő volt már, éhesek lettünk, mire véget ért a műsor, így a park mellett, a Szingapúr születésnapjának alkalmából felállított rendezvénysátrakban keresünk kaját. Aztán hazametróztunk és eltettük magunkat másnapra, amikorra az állatkertek látogatását terveztük be.
3. nap
Reggel esett az eső, és a sötét fellegek nem akartak odébb menni, így csak dél körül indultunk útnak. Reggeliztük, vagyis ebédeltünk egy kis kávézóban, és úgy döntöttünk, hogy a négy állatpark helyett csak hármat látogatunk meg, amik közvetlenül egymás mellett vannak. A 4. hely, egy madárpark nagyon kiesett volna, kb 2 órás utazás lett volna csak az oda-vissza út megtétele, ez már nem fért volna bele a napba. Kaja után útnak indultunk, egy buszállomásig metróztunk el, ahol meg is találtuk a buszunkat kiírva, és már az állomás épületén belül szépen sorba álltunk, korlátokkal voltak elválasztva az egyes buszok sorban állási zónái, így amikor megérkezett a jármű az épület elé, bentről, az üvegen keresztül láttuk, és elindultunk sorban kifelé. Tök jó rendszer ez, nincs tolakodás, minden egyértelmű. Jó fél órát buszozhattunk az állatkertig, és a legnagyobbal, a Singapore Zoo-val kezdtünk. Nem tudtunk mindent megnézni, először sétáltunk egy órát, majd felültünk a helyi kisvonatra (vagyis egy olyan kerekes járműre, ami aszfalt úton megy, csak vontat maga után több kocsit, én kisvonatnak hívtam, de azért síneket ne képzeljetek hozzá 🙂 ), ami körbevitt az egész területen. Kinéztük, hogy melyik részek érdekelnek még, és ott a következő körben leszálltunk. Jöjjenek a képek:
Délután 5 körül átszaladtunk a River Safari parkba, ami ha jól emlékszem, 7-kor zárt, így még volt 2 óránk körbejárni és fel tudtunk ülni a kis „vízi vonatra” is, ami ezúttal tényleg síneken ment és egy mesterséges kis csatornán vitt körbe. Volt egy nagyobb hajó is, ami egy tavon vitte körbe a vendégeket, de arra már nem jutott időnk.
A Night Safari volt a következő, ide foglalni kellett időpontot, mert nagyon sok ember jön egyszerre ide az esti nyitáskor. Ahogy 7-kor bezár a másik két park, elözönlik ezt a látogatók. Időpont foglalással is sorba álltunk úgy háromnegyed órát, de szerencsénk volt, mert pont felfértünk egy kisvonatra, ahol még 2 hely volt. Majdnem teljesen besötétedett már, így innen nem lesznek képek, de nagy élmény volt, hogy éjjel aktív állatokat láthattunk. Egy részük szabadon volt, és mi mentünk be a járművünkkel a területükre, de a veszélyesebb állatok itt is elkerítve voltak. A vonatozás után gyalogosan is körbe lehetett járni bizonyos területeket, el is indultunk, de olyan fél óra múlva visszafordultunk, mert már nem bírtunk többet sétálni. Összességében nagyon jó volt ez a nap, sok állatot láttunk, annyiban voltunk csak kicsit csalódottak, hogy azt hittük, szabadabban élnek, a Safari elnevezésből ezt gondoltuk.
Jaj, ki ne felejtsem, hogy Gy. életében először találkozhatott a kedvenc állatával! Egy hatalmas akvárium mellett mentünk el, amikor felragyogott az arca, és örömében felkiáltott, hogy „Tengeri tehén! A kedvenc állatom!!!” Nem is tudtam, hogy ilyen közel állnak a szívéhez a tengeri tehenek, de mondta, hogy gyerekkorában sokat olvasott róluk. Itt manátuszok voltak, akik nagyon hasonlítanak a dugongokra, ez a két fajta állat a tengeri tehenek rendjébe tartozik. Sziréneknek is hívják őket. 🙂 Csináltunk sok képet róluk, és le lehetett menni a föld alá, az akvárium oldalához, ahol üdvözölte is az egyikük Gy-t, odaúszott hozzá közel és megszemlélte, majd elúszott. 🙂
A Night Safari után hazafelé vettük az irányt, útközben találtunk még nyitva egy kis kínai kifőzdét, ott falatoztunk, majd a szálláson álomra hajtottuk a fejünket.
4. nap
Utolsó napunkra már nem terveztünk programot, már csak a pakolás volt hátra, és dél körül el is hagytuk a szállást. A metróig taxiztunk csak a csomagok miatt, szegény taxisofőr nagyon restellte, de nem tudott részt venni a bőröndök emelésében, mert 2 napja műtötték és előző nap jött ki a kórházból, de már dolgozott. Mondtuk, hogy semmi baj, és csendben elámultunk, hogy milyen hamar visszament dolgozni egy műtét után. A metróról csak egyszer kellett átszállni, a végállomás pedig a reptér egyik terminálja volt, nagyon könnyű a kijutás. Találtunk itt egy kávézót, ahol voltak péksütik és szendvicsek, úgyhogy megebédeltünk és utána becsekkoltunk, feladtuk a csomagjainkat. Nagyon modern a reptér, az országból kilépésnél teljesen automatizált rendszeren mehettünk keresztül, nem kaptunk kiléptető pecsétet sem az útlevelünkbe, mi scanneltük be a kapuknál a repjegyet és az útlevelet, majd rögzített a gép a rendszerben, és annyi. Automatizált már az egész csomagfeladás is az Air Asiánál (a fapados légitársaság, amivel repültünk), voltak sokan az utasok közül, akik láthatóan küzdöttek a folyamat útvesztőivel, szerintem nekünk is időbe telt volna megérteni a dolgokat (csomagazonosító cetli kinyomtatása, a vonalkód bescannelése, becsekkolás, a bőröndre az azonosító cetli felrakása, futószalagra pakolás, mindezt egyedül, úgy, hogy tuti minden klappoljon – szerintem ez mindenkit megizzasztana kicsit, láttam is a tanácstalan tekinteteket), de szerencsére járt nekünk bónuszként emberi segítség, mert olyan jegyet foglaltunk, amin módosítható volt az utazási dátum, és ezzel a jeggyel már igényelhettünk segítséget. A reptér 4-es terminálja, ahová érkeztünk és ahonnan indultunk, szuperül néz ki egyébként, sajnos nincs róla képem, de színes fotelek vannak a váróban, különféle formájúak és stílusúak, hogy feldobják a hangulatot, padlószőnyeg, és nem utolsósorban… fák! Igazi fák a terminál épületén belül, még madarak is repkedtek!
Ezek voltak tehát a kalandjaink Szingapúrban, nagy élmény volt, köszönöm Gy-nak, hogy megtervezte-szervezte az utat, és a sok meglepetést!
U.I.: Gy. szólt, hogy kihagytam valamit. 😀 Balira visszatérve várt még egy meglepi program, elindultunk robogóval, de nem tudtam, hol kötünk majd ki. Kiderült, hogy Gy. talált egy Jamie Oliver olasz éttermet a sziget déli részén. Még egyikünk sem volt Jamie étteremben azelőtt, tök finom volt minden. Megosztoztunk egy kétszemélyes előételes tálon, amin kis különleges falatok voltak (pl csicseriborsókrém pirítóson, meg mozzarella paradicsommal, keménysajt vmi öntettel), és egy vegetáriánus pizzán. Alkoholt nem ittunk, én most, a visszatérésünktől számítva kb másfél évig nem iszom semmit, sört, bort sem (nem mintha azelőtt annyit ittam volna 😀 – de ez most egy ilyen tisztulási program), Gyuri meg vezetett, de ő is ritkán iszik még sört is mostanában, a méregtelenítése alatt, ami már kb 2 éve tart. De a kaják szuperek voltak, és tényleg meglepett, hogy itt Balin van Jamie étterem. 🙂