Igen, eljött a napsütéses csodás nap, amikor a munkák után adhattunk egy teljes napot kikapcsolódásra. Előző nap bepakoltunk a hátizsákba, azután kora délelőtt irány a strand…
Ismét nagyon örültek nekünk ott, hiszen régen láttak. Amennyi időt csak lehetett Napsival töltöttem, együtt snorkoltunk de nem volt sok látnivaló – szemetes volt a tenger, de jót napoztunk, ettünk főtt kukoricát, ittuk a finom kókuszdiót. Elhatároztuk vacsorázni máshol fogunk.
Apropó, Amedben jártunk úgy egy strandon, direkt ott nem ettünk mert egy másik étterembe vágytunk – s mikor eljöttünk s fizettünk, a fogyasztás hiánya miatt, hogy csak ittunk (nem keveset, kókuszdiót, smoothykat) felszámoltak külön díjat hogy ez az új szabály – ha nem eszel, akkor is kifizettetnek veled 50 000 rúpiát… Azt hiszem ez a hely ennyi volt nekünk, többé nem vágyom oda. Sokat jártunk oda annak ellenére, folyton jönnek ugyanazokat a paneleket alkalmazkodva – hello, hogy vagy, hol élsz, honnan jöttél aztán megpróbálnak eladni hajómodellt, fonott karkötőket, masszázst kínálnak kb 15 percenként jön valaki. Szóval elég volt abból a helyből.
Itt nem baj hogy most nem ettünk, illetve palacsintát ettünk, nagyon kényelmesen pihentünk, úszkáltunk, s megbeszéltük elmegyünk még délután Charlie Csokigyárába. Át is mentünk oda, ahol sajnos nem volt kapható most Napsi kedvenc csokija de volt másik, majd Napsihoz odament August a lúd s felkéredzkedett az ölébe, majd ahogy Napsi felállt vele, boldogan hevert karjaiban s elengedte a nyakát, kinyújtotta lábait. Nagyon boldog volt Napsi karjaiban, sokáig volt benne. Egy balinéz ember mondta, neki is szüksége van barátokra. Utána hozzám is odatotyogott de ügyetlenül vettem fel s kicsit megcsipkedett a csőrével – nem fájt csak jelezte, ez nem jó neki. Még egyszer megpróbáltam, de megint nem esett neki jól, hát feladtam. Meglepően könnyű volt amúgy.
És Napsi elment vadászni a partra kagylókra, csigaházakra, s addig egyszer csak August megint odatotyogott hozzám s akkor fel tudtam venni. Majd Napsi boldogan mutatott visszatérte után egy hatalmas fél tengeri sünit, amit talált. Megvoltak még a tüskéi is!
S ekkor August megint hozzám totyogott s Napsi is láthatta, már ügyesen tartom én is. Nálam is boldogan engedte el magát s sokáig maradt kezemben majd átadtam még Napsinak aminek nagyon örült. Sokan csak úgy felkapják ha meglátják, mi soha, csak ha ő szeretné – s így nagyon boldog velünk. Most először jelezte, jönne a karjainkba.
Nagyon szép nap volt, jó volt látni mennyire boldog Napsi, annyi munka után… Nem csináltunk végre semmi mást, csak amit szeretünk…
Aztán Napsi elment, s pár nappal később egy időben néztük meg a Billions évadzáró részét… igazi évadzáró volt, s mindkét főszereplő bukott. Az államügyész csapdát állított a miniszternek, de az nagyon dörzsölt – s az államügyészt saját hivatalában rúgja ki. A befektetőiroda vezetőjét otthagyja legjobb embere, a csodagyerek – s az orosz milliárdos felajánlja neki, ő elintézi – de ő nemet mond, majd ő visszavág a maga módján, nem akarja megöljék. Az orosz erre átviszi a pénzét a csodagyerek vállalkozásába, s a tőkegyarapítást is megfúrja a csodagyerek. Sőt még megpróbálja az ügyész feleségét is átcsábítani saját induló vállalkozásához – ez már sok neki, s összehozza férjét s a befektetőt, hisz most hogy férje már nem ügyész, nem összeférhetetlen ha találkoznak – és hogy megbeszéljék, ki hogy vág majd vissza…. s megszólal a zene, melynek szövege: jól fogunk mi szórakozni együtt…. Jöhet hát a 4. évada! Persze 2019.ben majd.
Van egy macska, akinek meg szoktuk hagyni a csontokat, stb. Úgy tűnik úgy döntött, jó dolog kapni de adni is kell… A kertet rendezve éreztem meg olyan rohadó föld szagot, majd megtaláltam forrását a balinéz kerti oltár mellett a fűben – egy döglött patkányt, jó nagyot. Úgy látszik a macska ezt áldozta… remélem nem lelkesedik fel hogy eltüntettem a gazosba, egy elhanyagolt részre s nem hoz hetente másikat. Vagy pedig elégedetlen volna s ezzel üzent, több kaját akar? A macskáknál ez a lófej az ágyba? Majd megtudjuk…
Elhatároztam, most amíg Napsi nincs itt, alaposan kitakarítok, ez a meglepetésem számára – ugyanis mióta itt élünk, mindig ő takarított eddig.
Mivel vannak a feladatok is, tanulás is, naponta egy helységet nagy takarítottam, egy hét után már csak az ablakok s a bútorok lemosása maradt. Kész a konyha, az étkező, rend van a polcokon, tiszta a hűtő, kész a nappali kivéve a bútorok lemosását, a fürdő, a wc, a gardrób szoba, a háló, a kert, a terasz s minden ajtó is lemosva. S innentől minden nap egy helységgel mindig foglalkozom majd.
Állati dolgok is vannak még – egyik éjjel felébredtem egy szúnyog nem hagyott békén, villanyt kapcsoltam s megláttam egy nagy centipede-t, ahogy a hálóban a fal mellett grasszál s egy pókot kerülget amelyik mindig félreugrott. Ennek fele se tréfa, ez mérges állat, s veszélyes is a csípése, néha halálos. Ez az az ezerlábú, amitől még a thai emberek is tartanak. Sikerült beterelnem egy papírlappal egy üvegbe és kivittem rögtön akkor éjjel egy természetes részre ahol elengedtem.
Pár nappal később reggel wc-re mentem s ilyenkor félhomály van ott. Épp csak leültem mikor éreztem valami megcsipi a lábfejem, több helyen is. Villanyt kapcsoltam s döbbentem láttam a mini hangyákat rajtam, tele volt velük az egész helység, ezer s ezerszámra… gyorsan lemostam a hangyákat magamról s visszamentem s vödörrel kezdtem őket leönteni – s ekkor vettem észre, vannak bizonyos maszatfélék a padlón, amire mentek. Egyiket mikor leöntöttem, olyan mozdulatokat végzett mint egy pióca vagy féreg. Közelebbről megnézve láttam hogy hangyák hullái veszik körül – egy fiatal centipede volt, amivel a hangyák harcoltak. Bevallom, ebben a helyzetben ez a centipede a wc-ben végezte, még élt s úgy látszott ha összegörnyed, a hangyák nem tudják megölni. Igaz, két másikkal már végeztek… úgy tűnik, a nemrég kitett centipede anyuka volt, s itt hagyta nekünk csemetéit. Csak másnapra tudtam a wc helységet ismét nyugodtan birtokba venni, a hangyák ugyanis sokáig keresték még a centipede-t.
Nagy örömömre ismét láttam a tetőteraszról a Malájziából már ismert nagy fekete sárga lepkét. Reggel s alkonyat előtt van esély észrevenni.
Annyira elég volt az egyhangú csípősre készített indonéz ételekből, hogy thai ételeket készítek. Ó, azoknak milyen változatos az ízük… Elsőnek zöld curryt készítettem, de az egyszerű volt, bolti currypor s a hátoldalán a recept, finom is lett.
Azután a Tom Kha leves jött, de itt nem voltak meg nekem az arányok, igy 4 dl vizzel kevertem el 4 dl kókusztejet – nem volt rossz de utána egy hétig irtottam a candidát napi 20 grapefruitmagcseppel olyan édes lett s kicsit hasmenésem is lett. Utána a Tom Jam leves jött, krumplival. Minden jól sikerült, kiéve hogy a nálam lévő recept 10 evőkanál süritett tejet irt elő s két teáskanál cukrot – nos itt a sűrített tej is nagyon cukros, elég édes lett, s kis hasmenést okozott.
Na de másodjára igyekeztem figyelni, csak 2 kanál sűritett tejet tettem bele, viszont 4 chilit… fél óra múlva az ujjaim elkezdtek szinte égni, egy óra múlva a vérnyomásom 165 -re ment fel de az alsó érték csak 85, szóval ez nem akkora gond, viszont a pulzusom nyugalomban egész nap olyan 110 volt… s kis hasmenésem is lett 🙂
De most először tudtam friss garnélákat venni a piacon, igaz nagyok kicsiket, a thaiok ezeket csak sült riszhez készitik el… de nekem igy is jó volt a levesben.
De most már tudom, melyikbe miből mennyit tegyek, ma curry pasztából készítek zöld curryt. Ugyanis a piacon friss bazsalikomot is tudtam venni!!!!