Igen, eljött a napsütéses csodás nap, amikor a munkák után adhattunk egy teljes napot kikapcsolódásra. Előző nap bepakoltunk a hátizsákba, azután kora délelőtt irány a strand…
Ismét nagyon örültek nekünk ott, hiszen régen láttak. Amennyi időt csak lehetett Napsival töltöttem, együtt snorkoltunk de nem volt sok látnivaló – szemetes volt a tenger, de jót napoztunk, ettünk főtt kukoricát, ittuk a finom kókuszdiót. Elhatároztuk vacsorázni máshol fogunk.
Hétfő éjjel már épp aludni készültem mikor azt éreztem, be kellene kapcsolni a tv-t… És ment a megszakított adás, mutatták az Agung nem sokkal korábbi kitörését.
Most ez a poszt előbb jelenik meg, mint a csodás napunké…
Hirtelen, bár tervezett, csak előrehozott változás történt. A terv ugye az volt, eltanulgatok, eldolgozgatok míg Napsi visszajön. Csakhogy olyan érzésem lett, az Agung ki fog törni ismét. Felhívtam Napsit és elmondtam neki, összerámolnám a holmijainkat s kb. 3. napon elindulnék délre. Sok mindent végig kellett gondolni, nagytakarítottam már előtte hálisten, de kellett fuvar, a tulajt értesíteni, szállást nézni, foglalni, stb. Ezeket Napsi levette nagyrészt a vállamról.
Napsi másnap küldött fotókat, elkezdett kitörni az Agung, le is zárták a repteret, majd másnap újranyitották. Füstölt rendesen a vulkán, de földrengések még nem voltak, én pont erős földrengést éreztem hogy az lehet majd.