Sziasztok!
Hát, eljutottunk ismét, immár második alkalommal a Gili Meno szigetre….
Ez a szép a hivatásomban, munkám ilyen helyre is elhoz. Egy hét, 3 nap munka s 4 nap pihenés volt a terv. Most már jobban tudtuk, mi vár ránk, mik a lehetőségek. N, Daják barátunk segített jó szállást találni, légkondist, jó áron, ott ahol ő is énekelt tavaly meg idén is. N.-nek nagyon szép hangja van. Még a szálláson is hallhattuk előadását, ha nem mentünk el az étkezdébe a szállástól. Finom reggelit is kaptunk, többféle lehetőség volt. Általában toast szendvicset kértem, amihez kaptam gyümölcssalátát is, forró csokit kértem hozzá. Napsi kávét ivott s vagy palacsintát, vagy toast szendvicset kért ő is. Kólát is ittam minden reggel. Kávét ugye nem ihatok… még… pár hónapig.
Sokat úszhattunk, snorkolhattunk a tengerben. Egyik nap a mély vízben azt vettem észre, egy rák úszik pont felém a nyílt tengeren. Nem nagyon értettem, kitértem útjából de irányt váltott ő is, s a vállamba kapaszkodott, de úgy ne fájjon nekem. A tenyerembe vettem, megértettem hogy kimerült nagyon. Kivittem a sekély vízbe, közben Napsi lefotózott vele – sajnos e felvétel sok másikkal együtt megsemmisült, de mégis van egy fotó, mert pár nappal később hazafelé sétálva az úton egy majdnem ugyanolyan rák jött szembe velünk. A rák a sekély vízbe sem akart lenni, a partra vittem s egy faág s levelei mellé tettem, hamar bebújt alá, s több óra múlva is még ott pihegett szegény…
Ilyen volt:
Eső is volt párszor, Napsi mondta szeretné ha esőben mennénk haza – igy tettünk. A tengerpartok közül amit jobban szeretünk, fél óra gyaloglás választott el, igy fél órát mentünk a zuhogó esőben. A másik part a szállásunktól egy percre volt, de ott inkább csak naplementét nézni s N. énekét hallgatni voltunk illetve vele találkozni.
Eső után másnap sok itteni „gyíkkal” találkoztunk, íme…
Van köztük két méteres is, de teljesen ártalmatlanok.
A Snorkok alatt most kifejezetten azt játszottam, egy korall felé úszok – persze a halak szétrebbennek, elbújnak – s ott lebegek. Egy idő után megelevenedik a korall, megjelenik a sok csodás hal, s rálátok kicsit az életükre. Most kifejezetten sok kis szép halat figyeltem. Voltak pár milliméteresek is közöttük. Sok itt a tengeri sün, de olyan kedvesek, hogy a sziklák alá mennek s tüskéik általában lefelé vannak, így nem sok baleset van erre a sünök miatt. S láttam langusztákat is, igaz nagyon nehéz volt, sok türelemre volt szükség, míg előbújtak. A másik amivel próbálkoztam, ráját találni – de csak egyet sikerült, az is egy szikla alá bújt, csak a farka árulta el ottlétét, ami kilátszott a homokból. Nagyon különleges az élővilág erre is, van egy homok színű lopakodó, kicsit rájára hasonlító lény, ami szinte oson a tenger fenéken s annyira hasonlít rá, nem is volt értelme megpróbálnom lefotózni ezzel a kis kínai fényképezővel. S voltak terepszínű halacskák is, volt olyan amiről elsőre azt hittem hogy egy darab moszat, de bizony hal volt… Hihetetlen az élővilág…
Találkoztunk még két ismerőssel, a Szaszak pincérrel akivel tavaly ismerkedtünk meg, s utolsó napokban megérkezett egy másik Szaszak ember, aki a pénztáros volt tavaly itt, ahol N. énekel…Most a szállás tulajdonosa hívta fel, s itt kapott munkát, nagyon örült neki s nekünk is, emlékezett ránk. Kiderült, a tulajdonos felesége japán, lett hát lehetőségem kicsit gyakorolni a japán nyelvet… A gyerekük japánul, angolul, szaszakul s indonézül is beszél, tanulja mind a négy nyelvet.
És végre úszhattunk nagy teknősökkel! Befizettünk egy túrára, s elvittek oda ahol a mély tengerben lehetséges velük találkozni. Mondták, garantálni nem tudják, de már pár perc után találkoztunk a felszínen úszó nagy teknőssel, de hamar lemerült a tenger fenekére. Pár perc múlva egy másik nagyobb teknőst vettünk észre, sokat úsztunk utána tempósan s végre beértük! Kicsit úszkálhattunk vele,
majd ő is lemerült.
Később pedig, egy snork helyen egy kisebb teknőssel találkoztunk kb. 2-3 méteres vízben, őt meg is tudtuk simogatni!
És van egy teknőstojásokat mentő ember a szigeten, aki vigyáz a kistekikre míg elég nagyok nem lesznek a szabad életre – pár centisek – s akkor elengedi őket. Ennek pont tanúja lehettünk egyik nap, ahogy a kis teknősök első szabad útjukat megteszik….
Hát, ilyen élményeink voltak.
Egészségemről is írok – jön hétfőtől két hét intenzívebb nehézfém-kivezetés még, egyszerre lapacho tea s alga s huminiqum – kb.két hétig, mellé multivitamin s c vitamin, meg persze a probiotikum…. S utána ha minden jól megy, csak a lapacho teát folytatom egy ideig a kivezető szerekből. Jobb lábfejem még mindig nagyobb a balnál, szerencsére a bal lábam korallcipője veszett el kb. fél éve, azóta egy számmal kisebbet vettünk, így most egyik lábamon a kicsi van, a másikon a nagyobb, s persze más színűek… egy alacsony őszülő férfi felemás cipőben!
S még visszatér!