Na, leugrottunk Bali déli részére. Az út kb. 2 órás robival, de nem kényelmes, így kétszer megálltunk s mivel időre mentünk, még ebédelni is volt lehetőségünk egy Mekiben. Bár lehet, Napsinak más a véleménye egy ebédről…Vegetáriánusoknak nem ajánlott…
Az úton egy jó óra út után autópályaszerűség jött, amin Ubudba is szoktunk menni, de most továbbmentünk rajta s van egy része ami a tengerre épült…
fantasztikus volt! Napsi előre szólt, külön sáv van a motorosoknak. Ám arra nem számítottam máshol is kell felmenni, így először az autópályára mentem de szerencsére rám dudáltak, s gyanús lett más motor nem megy arra… így visszafordultam. Napsi nézett utána a fizetésnek, így indulás előtt még Amlapúrában váltottunk E-kártyát, mert a pályán azzal kell fizetni. Aztán jött a motoros sáv, teljesen elkülönítve, a tenger felett…imádtam.
Sajnos a robogót nem hosszabb utakra tervezték. Egy óra után az ember sejhaját kell pihentetni kb. 10 percet, ilyenkor valahol a tengerpart mellett megiszunk egy kókuszdió levet…
Aztán megérkeztünk a vízumügynökhöz az Immigration hivatalban, már várt. Korábban érkeztünk fél órával – a robiból sikerült 2 fővel 90 km/h-t kihoznom egyes szakaszokon… Vettek tőlünk ujjlenyomatokat, fotóztak, kb. egy óra alatt megvoltunk. Azután elmentünk a Napsi által lefoglalt szállásra ami szuper volt, egy új szálláshely, gyakorlatilag csak mi voltunk s volt tetőterasz is ami igen romantikus hely volt.
Másnap aludtunk egy jót végre a szálláson, délután pedig strandoltunk egy nagyot, a Pandawa beachen. Ez a látvány várt…
Beleszerettünk…
Találtunk sziklák alatti árnyékos helyet. Napsi talált itt hatalmas tengeri sünöket, már nem élőket – sajnos hamar törtek, de azért volt amelyik a hazautat is megúszta…
Találtunk olasz vendéglőt is a szállástól nem messze, így jókat ehettünk is.
Közben keresett Napsi leendő szálláshelyeket… s megbeszéltük, visszaindulásunk napján, a 3. napon megnézünk kettőt. Azután az egyiket lemondták, a másikat meg tudtuk nézni, tetszett is, árban is jó lenne, de 3 évre akarják kiadni s előre fizetni kellene… azt nem tudjuk megoldani. Légkondi nincs benne de nem volt túl meleg meglepetésünkre. 3 kis szobás, szerintem félszoba mind, egy nagy nappali s konyha, ami világos, kertecske is van hozzá. S egy akvárium, ami marad, meg bútorok is maradnak. Sajnos kicsi az esély rá, összejön. De júliusi költözésről volt szó, hát majd meglátjuk, hogy alakul. Ugyanakkor a környék útjai borzalmasak a ház körül.
A visszaút kalandos lett, trópusi nagy eső kapott el, kétszer félre is kellett állnunk kis időre, egyszer míg magunkra kaptuk az esőkabátot s vártuk kicsit csillapodjon, majd hatalmas zuhogásban ismét, s mikor kicsit épp csendesedett, ismét nekivágtunk, csuromvizesen érkeztünk haza, én kicsit át is fagytam.
Rákövetkező napot ki kellett venni pihenőnapnak, olyan fáradt voltam… s végre itt is aludtam, délen vettünk füldugót jó minőségűt.
Íme, így nézi meg Napsi egy tükör segítségével, hogy vajon Csöpi van-e az oszlop tetején a nappaliban, vagy egy Gekko esetleg? Így derült ki, hogy az oszlop teteje üreges, ezúttal egy nagyobb Gekko rejtőzött benne..
Elhagytam egyik nap mikor a piacra mentem robival, az irattárcámat s benne minden – pénz, bankkártyák stb… Egyből hazaérve észrevettem s visszafordultam az útvonalamon, de már nem találtam meg. Hazaérve csörgött Napsi mobilja, s egyből tudtam megtalálták… így is volt, ugyanis benne volt a telefonszámunk is. 10 perc múlva találkoztunk is a megtalálóval, semmi jutalmat nem fogadott el s persze minden megvolt. Ugyanúgy, mint Thaiföldön történt… Épp előző nap gondoltam arra, vajon ha itt veszteném el, itt is minden megkerülne? Megkaptam a választ.
Meghoztuk a döntést, 3-5 évig itt maradunk hát, délen próbálunk szállást keresni, havonta fogunk lejárni, keresni szállást s ismerkedni a környékkel.
Meg kellett szakítanom a nehézfém kivezetést az út miatt, most jön 3 intenzív nap… nagyon fáradt már a szervezetem, a májam, a szívem, a veséim, de ez a 3 nap még kell… nem tudom most mi ürül ki, de nagyon fáj tőle a hasam, ugyanakkor valahol messze lehet a forrása a szervezetemben ahonnan ez ürül most. Eddig ha ettem koriandert, fokhagymát, egy órán belül ürültek folyamatosan a nehézfémek szinte 24 órán át. Most ha 11 órakor beveszem, éjjel éjfél körül kezdődik s fél négyig nem alszom legalább. Szóval nagy utat tesz meg a koriander, mire ezeket megtalálja. Intuícióm szerint 3 nap kell még, azután már nem kell több intenzív kivezetést beiktatnom. Utána már „csak” méregtelenítenek az algák még hónapokon át.
E hosszú út után már ideje volt a kerekeket lecserélni, Romeo barátunk jött, s 400 000 rúpiáért egy óra múlva visszahozta a robit két vadonatúj gumival…. Sokkal jobban bírja hát a köves utakat is a tengerpartra, az utóbbi időben már 3x megcsúsztunk ugyanis ott.
És hamarosan ismét teszünk egy utat, szóval érdemes továbbra is velünk maradni!