Nagyszerű érzés ismét Thaiföldön lenni. Mivel Vietnámból estére érkezünk meg, taxival megyünk Thai barátunkhoz, C.-hez, sajnos a repülő több mint egy órás késéssel indult. Vár minket a finom Tom Kha Gai leves már, és C is fent van még.
Vacsora után hamar lefekszünk.
Most csak 3 éjszakát töltünk barátainknál, s másnap délelőtt C kopog, mikor Napsi még alszik. Mutatom neki, csendesen, Napsi még alszik, de nem jön össze, Napsi felébred. C ebédelni hív minket egy folyópartra, mert ma szabadnapja van. Boldogan velük tartunk, vele s feleségével. Felesége olyan édes ananászt vesz a folyóparti piacon, amilyet még eddig nem ettünk… Eszünk Tom Yam stílusú levest is, s más finomságokat is, mindent C rendel, s nem hagyja fizessünk. Megköszönjük, mást nem tehetünk.
Utána megyünk a plázába, befizetni a bankszámlára pénzt s befizetjük a Krabi körüli szállásfoglalás díját, előfizetünk netre s kellemes meglepetés ér – van korlátlan net, nem is drága, arra fizetünk elő.
C. elmesélte még, míg elvitt a Plázához, hogy idén először 500 000 friss thai diplomás nem talált állást… s a nagyvállalatok építik le a thai munkaerő foglalkoztatást, már drágának találják s mennek Laoszba, Vietnamba az olcsóbb munkaerő miatt. Szóval itt lenne a lehetőség, hogy Thai vállalatok lépjenek a multik helyére, van elég sok gazdag thai ember – vajon élnek-e lehetőséggel, folytatódik-e a thai gazdasági fejlődés?
Általában a 7-11 áruházban reggelizünk, Napsi ott iszik kávét is. Sokfelé nem megyünk, utolsó napunkon berámoljuk a bőröndöket, s kedden a reptérre mennénk taxival, de C. fia, aki éjszaka jött haza Hongkongból, nem engedi, kivisz minket ő. Azt mondja, úgyis be akar menni Bangkokba, igy elfogadjuk, hálásan megköszönjük.
Krabira is este érkezünk meg, a szállásadóval megbeszéltük, egy Hotelnél találkozunk, addig minibusszal mentünk a reptérről. Nagyon jól szervezik ezt a thaiok, mindig összedolgoznak a kis cégek, s minden minibusz tele lesz utasokkal s mindenkit a helyére fuvaroznak el, úgy osztják az utasokat el, hogy különböző útvonalakon tudjanak menni a minibuszok, a legkevesebb üzemanyag felhasználással.
Míg a hotelnál várunk, a hotel személyzete székeket hoz nekünk, s mivel esni kezd, felhívnak a hotel teraszán lévő asztalokhoz! Lehet így is…
Megjön a szállásadó hölgy, hozott nekünk 2 adag sült rízst, nem fogad el érte pénzt. Megmutatja a szállást, ami nagyszerű, kényelmes, jól felszerelt. Én nagyon fáradt vagyok a méregtelenítéstől, így az első napokban nem sokat mozgunk. Hoztak egy nagyon jó állapotú Honda Scoopy robogót, amit már egy ideje szívesen használnék, nekünk ideális, könnyen fordul, Napsinak is kényelmes hely jut hátul – illetve – lehet nem sokáig, mert másnap kipróbálta a robogót s tetszik neki, szóval lehet hamarosan én ülök majd hátul!
Lementünk a beachre is egy ebéd s látogatás erejéig másnap, hatalmas eső érkezett, nálunk volt esőkabát, így nem viselt meg. A zöld curry finom volt, Napsi pad thai étele is. A strandon az eső után még kicsit sétáltunk, Napsi talált rögtön szép kagylókat. Sajnos első éjszaka elromlott a légkondi, másnap először a szállásadó ismerőse próbálta javítani, de nem találta meg a hibát. A tulajdonos hívott technikust, aki hamarosan egy áramütött halott gekkoval tért vissza – s utána még fél óráig alkatrészeket cseréltek. Van újra légkondi hát. A szállás díja 10 000 baht amúgy. Hiába, ez már nyaraló övezet….
Most akkor kb egy hónap nyugink van, csak a munka s a tanulás, nem utazunk… Nagyon szép környezetben, zöldben vagyunk, sok szép pillangó, gekkók, békák s kabócák hada … jó hallani esténként.
Olyan békés, nyugis, de most itt is nagy a páratartalom. Mégis jó itt… Az otthon ott van, ahol jól érzed magad. Otthon vagyok Thaiföldön is, Balin is.