Elég vegyesek a benyomásaink Penangról. Úgy érzem Napsi itt nagyon jól érzi magát, angolul tud gyakorlatilag bárkivel beszélni, sőt hivatalos nyelv is az angol is. Magyar árakon lehet nagy lakásokat szép kilátással bérelni, itt is vannak csodás helyek ahol jól érezzük magunkat, mint a Pillangópark vagy Penang Hill s van egy olyan hely is a szárazföldi részén Penangnak, amiről csak most szereztünk tudomást, Orangután sziget.
Megnéztük, láttunk pár orangutánt,
de egy órás kb a program, hiszen itt a visszatelepítésről szól a dolog, nem arról, emberekhez szokjanak. Megtudtuk, van a Borneói és a Szumátrai orangután. Utóbbiból már csak kb. 3000 él Szumátrán…Szomorú.
Az ételek itt olyanok mint Thaiföldön, tehát van thai étel, maláj ételek, akár japán is itt is, indonéziai s indiai s olasz is –
Aszaltszilvás csirke
ám az árak is magasak, mint Thaiföld turistás helyein – főleg az döbbentett meg, a thai ételeket milyen drágán adják. ugyanakkor nekem hiányzik a Thaiföld turistás helyein természetes gyönyörű tengerpart, átlátszó víz, közeli korallos helyek. Ez a tengerpart itt úszásra, fürdőzésre alkalmatlan számomra de mások is maximum beleülnek, belesétálnak de nem úsznak benne, s vannak medúzák is. Egy termetesebb, bár nem veszélyes példányba a parton sétálva belebotlottunk:
De vannak kedves kíváncsi rákok is.
Életkorom miatt nekem az úszás hiányzik, futni nem szeretek. Ebbe a tengerbe semmi kedvem belemenni, maximum a lábamat mártom bele s a közelben sincs szép tengerpart, tiszta tenger. Ha az lenne, azt mondanám, jó ez a hely. Ugyanakkor sok más előnye van.
Szép kagylókat, csigákat itt is lehetett gyűjteni például…
De a kórházai jóval gyengébb minőség, mint a thai kórházak. Elég megterhelő a szervezetemnek a nagyon magas páratartalom is, folyton kicsap a víz s aztán jön a 15 fokosra hűtött busz, a folytonos tüdőproblémák – persze ha megedződik a szervezetem, nyilván egy idő után hozzászokna. Egyenlőre folyton visszaesek a túlzott légkondizás miatt a buszokon.
Most kezdődik épp az esős évszak igazán itt, kapunk belőle ízelítőt: reggel óta esik, most délután van. Akinek nem fontos a tenger, a szép tengerpart, nyilván itt jól fogja magát nagyon érezni.
Megérkezett egy tájfun Vietnámba, s még itt is érezhető volt a hatása, hatalmas vihar volt két napig kb.
Egyik este megismerkedtem Johannal. Vacsorázni indultam míg Napsi még dolgozott, s telt ház volt csaknem egy szabad asztal volt két székkel mikor leültem, s hamarosan érkezett Johann, megkérdezte leülhet-e? Aztán beszélgetni kezdtünk. Norvégiából jött, nyugdíjas, 9 éve él itt, Thaiföldet nagyon szereti ott is élt Samuin, járt Magyaroroszágon s Budapest tetszett neki. Mondtam, itt a tenger nem túl szép, erre mutatta a véleményét róla – lefelé fordított hüvelykujjal fejezte ki, mennyire vacaknak tartja az itteni tengerpartot. Egy két erkélyes házat bérel, 3 szobával ha jól értettem. De a nyugati ételeket szereti enni, az ázsiaiakat nem. Nagyon aranyos ember, remélem még találkozunk vele.
És végül utolsó napunkon véletlenül már a reptér közelében vettem észre két embert egy kobra kígyóval, illetve mások is voltak ott, s intettek, menjünk közelebb. Szabad volt fotózni is. Egy kobrát idomítottak éppen, s mintha tetszett is volna neki, hogy foglalkoznak vele.
Azután a kobrát elcsomagolták,
S elővettek egy kisebb óriáskígyót,
s felajánlották hogy a nyakunkba is vehetjük – nem éltünk a lehetőséggel. Mondták, kiskoruk óta velük élnek a kígyók.
És a reptérhez közeli szállodai szállásunkhoz közel ettünk végül nagyon nagyon finomat – ott ettem igazi aszalt szilvás csirkét, s nem 25 meg 15 ringitért, hanem kb. 5 ringitért…ugyanis háromféle csirkét ettem, 3 feltétet a rizshez, egyik volt az aszaltszílvás…. Napsi egyet, tehát 2 adag rizsért s négy feltétért valamint két valódi gyümölcs juicért fizettünk összesen 17 ringitet itt…
Viszont a szállás horror volt, átkértük magunkat másik szobába de hiába-az a légkondi is csupa penész volt, nem is használtuk. Nagyon melegben, igen párásan telt hát utolsó éjszakánk.
Elbúcsúztunk hát egyenlőre Penangtól s Malájziától – ez az egyik lehetséges helyszín, ahol tudnánk azért élni. Vannak előnyei is ugyanis.
Update: Azóta kiderült, itt hatalmas összegbe kerül a letelepedés, valószínű ez a lehetőség kiesik nekünk. Bár – ki tudja, lehet van más megoldás is – azért szemmel tartjuk a lehetőségeket.