A címben szereplő ételt sikerült megkóstolnom. Itt Malájziában Laksa néven ismert, már rég szerettem volna megkóstolni, de nem influenzásan. Ahogy rendbe kezdtem jönni, rá is került a sor. Van egy kifejezetten Laksa ételekre specializálódott étterem, itt kértem ki életem első Laksa levesét – tenger gyümölcseivel. És mikor megérkezett, már éreztem, jól választottam!!!
Ez a Laksa!
Napsi egyből mondta, halászlé illata van – valóban az volt. Egy sűrű, erős halászlét kaptam, óriás garnélarákkal és tintahalakkal, zöldségekkel – és ananászkockákkal. Hatalmas meglepetés volt, nem gondoltam eszek még halászlét, főleg nem errefelé… Halászlé ananásszal! És milyen finom volt! Nyilván nem fogom mindennap enni, mert halászlét se tudnék mindennap enni, de az első találkozás már mámorító volt, és elég sokféle laksa leves van, például csirkés is!
Kezdek rászokni a Subwayre, mikor beteg voltam Napsi többször hozott onnan finom csirkés szendvicseket, meg a KFC-ből a csípős csirkét, az is segítette a gyógyulásom.
De szeretem az arab ételeket is, itt azt is ehetünk, eddig a Tesco áruházban találtam egy nagyon jó ilyen éttermet, már kétszer ettem náluk, mindkét alkalommal nagyon finomat. Itt tényleg lehet jókat enni.
Napsi ma kicsit beszélgetett a tulajdonos nővel, kiderült kb. 120 000 ft-ért lehet bérelni 3-4 szobás lakásokat a konduminiumoknak nevezett nagy modern bérlakásos házakban.
Találtunk, helyesebben Napsi talált – libanoni éttermet is! Aki már rég olvassa a blogunkat, tudja hogy Pattayán mennyire megörültünk neki, pár alkalommal ettünk az ottani libanoni étteremben – most meg itt, Penangban! Kértünk egy hidegtálat arab kenyérrel, s megosztoztunk a sok finomságon: Kovászos uborkán, töltött szőlőleveleken, salátán, humuszon, másik kenőanyagon, és a sült padlizsánsalátán….
Utána meg feltettük az i-re a pontot a Starbucksban, finom forró italokkal.
Napsi ismét tudott beszélni a tulajdonosnővel, aki elmondta, két hétig laktak tengerparti lakóparkban, de neki unalmas volt, mindig csak a tengert látta, sose történt semmi… szörnyű lehet, nem?
S akkor utána, másnap fogtuk magunkat és kora reggel elindultunk a Thai nagykövetségre ügyintézni s Georgetown-t megnézni!
Korán keltünk, busszal mentünk Georgetown felé s utána gyalog a követségre, hogy 9 előtt odaérjünk. Sikerült, s mivel Napsi előre mindent kitöltött, negyed óra alatt végeztünk a követségen. Mivel épp egy éve hogy a thai király meghalt, másnap a temetés miatt zárva a követség, így pénteken mentünk vissza az útlevélért.
De szerdán körbenéztünk Georgetownban – megnéztük a híres falfestményeket, ezeket például:
Némelyik falfestmény elé került egy motorkerékpár, illetve kerékpár, most már egységet alkotnak a képpel.
Megnéztük a XIX. században kinaiak által a tengerre épitett cölöpökre épült kis negyedet, és utána ebédeltünk egy vegetáriánus étteremben, egy helyi sült tésztás különlegességet, Napsi pedig Laksat, vegetáriánust tavaszi tekercsekkel. Finom volt, jóllaktunk, majd egy plázában húztuk ki a hőség részt. Találtunk mozit is. Azután hazautaztunk, s a subwayben vacsiztunk, majd lementünk 4 órakor a tengerpartra – s kellemes hűs szél érkezett, nagyon jó idő kerekedett, nem volt hőség, két sört is megihattam. Napsi pedig finom mangó lassit ivott.
Penang élhetőnek tűnik, és nagyon nyugis hely. Legnagyobb békében élnek itt a malájok, angolok, kinaiak, indiaiak, buddhisták, hinduk, iszlám s keresztény vallásúak.
Sajnos szövődmény lépett fel, de nem akadályozott az utazásban – pénteken hát felmentünk siklóval a Penang Hill hegyre, az útlevelünk átvétele után. A Sikló nem olyan mint a budavári, hanem hatalmas, meredek, kanyarog is, s csaknem 900 m magasra repit fel pár perc alatt.
A hegyen pedig, vár a csodálatos kilátás,
és sokféle program lehetőség. Mi egy esőerdei tanösvényt jártunk be, láttunk csodás virágokat, fákat, mindenféle növényt.
És egy körpanorámás kilátó is itt volt, amin ismét gyönyörködhettünk a fantasztikus látványban.
Utána jött a dráma… elmentünk a georgetowni buszállomásra, s egymás után 3 101-es busz vezetője is közölte, nem megy Batu Ferringibe… végül kiderült miért, baleset van a parti úton, már 3 órája, sajnos két nagy teherautó ütközött. Hívjuk a szállásadónkat, közli hogy a férje is 2 órája beragadt a forgalomba ott. Úgy döntünk, keresünk szállást, a telefonunk merül le, veszünk töltőt egy elektronikai áruházban, pénz se sok van nálunk se a bankkártyám de Napsié igen, arról veszünk pénzt fel. Ekkor már szakad az eső, a 2. ing van rajtam, foglalunk a bookingon szállást s taxival odamegyünk… nem találjuk. Kifizetjük a taxit, megkeressük a címet – és szemlátomást hetek óta zárva tart a hotel, ahol foglaltunk! Gyalog megyünk tovább, biztatom Napsit találunk szállást, sok hotel van erre – de mindenhol közlik, telt ház. Megyünk tovább az esőben, Napsi fárad már bele, megállapodunk még egyet megnézünk, s ha az se jó, megyünk haza. Ugyanis irt a szállásadó, a férje hazaérkezett. A következő hotelben sincs szoba, hát taxit fogunk s irány haza… Jó egy órát araszolunk a tengerparton, mert a rendőrök felváltva engedhetik csak a forgalmat át a baleset miatt. Mivel a második ingen is csurom víz lett, megkérjük a taxist, ne menjen a légkondi. Folyamatosan kezelem magam, a tüdőm ilyenkor szokott megbetegedni – elázás s légkondi. Végre hazaérünk, megköszönjük a taxisnak hogy hazahozott, vállalta az utat. Az úton több felé álltak buszok utasokkal, akik ott éjszakáztak szegények.
S még egy hír: Megvan a 3. szint kanjijaiból a 2. 100-as csoport átvétele, most már 200 úgy megy, hogy simán felismerem őket s mindegyikhez 6 összetételt megtanultam. Azaz kanji-összetételből felismert szókincsem jelenleg minimum 3000 szó, összesen 500 kanji 600 összetétellel. S még jön pár száz átismétlése idén…
Indonéz nyelvvel is még haladhatok végre. Hála a kezeléseknek, a szövődmények is csökkennek, orvoshoz nem is mentem velük.
És azóta voltunk még egy csodás helyen, de azt meghagyom Napsinak, megmutassa nektek!