Sziasztok!
Ismét itt vagyunk hát Thaiföldön. Kicsit elszoktunk már a Bangkoki nyüzsitől. Nagyok a távolságok, sokat esik az eső – hiszen épp esős évszak van – és a tervezett programok így elég nehezen megvalósíthatóak.
C barátunknál alszunk többnyire. Nagyon jó viszontlátni őket! Ők is nagyon örültek nekünk, C barátunk elénk is jött a reptérre.
Vettem egy hőmérőt, lássam mikor hány fok van. Reggel: 29 fok. Délben: 29 fok. Éjjel: 29 fok. C barátunknál a hőszigetelés így működik. Egyik nap viszont kicsit fáztam. Megnéztem a hőmérőt – 28 fokot mutatott… Érthető, nem? Pár napja pedig – egész nap 30 fok… Tegnapelőtt nagyon párás meleg lett, kérdeztük C-t, ő is érzi? Igen felelte, sokkal nehezebb munkát végezni, jön a tájfun ugyanis.
Az időjárás erősen befolyásolja a lehetőségeinket. Sok a fix időpontú program, például egyik nagykövetségen csak 16-17 óra között lehet átvenni az útlevelet, szóval időben oda kell érni…
Elindulunk például és tudjuk hogy el kell intézni az ügyeket: foglalunk szállást is előre Bangkokban, hogy ki tudjuk magunkat pihenni ügyintézés után: Repjegyeket venni, vízumokat beszerezni, bevásárolni kell, fénymásolni, nyomtatni stb. Keveset aludtunk az utóbbi időben, mert C. barátunknál elég nagy a meleg és a zaj, főleg Bali után nagyon harsánynak tűnik a környék. Nem sokat tudunk aludni. És amikor leesik az eső, akkor sokszor órákig áll a forgalom, volt hogy 3 óra volt csak amíg hozzá eljutottunk… így hát foglalunk szállást általában az ügyintézések napjára, napjaira bent Bangkokban, mondván de jó lesz du. már ott pihenni…. Aha…. fáradtan felutazunk hogy elintézzünk mindent – és akkor mikor mindennel végeztünk, leesik az eső. Nem lehet mozdulni. Ugyanis olyan nagy eső esik, hogy percek alatt bokáig vagy akár térdig járhatunk a vízben, ami igen mocskos…. S nem is veszélytelen ha a legkisebb seb is van a lábadon. Így hiába van a foglalt szállásunk ahol nagyon jól tudnánk pihenni, ha nem jutunk el oda. Maradunk benn egy plázában, az időtöltés lehetőségeit keresve. Thaiföldön most maximum egy hónapot maradhatunk, mert nem készültünk arra, nem tudunk visszamenni Indonéziába. 90 napot kell eltölteni Indonézián kívül. Szóval nem unalmas az itt töltött idő most sem. Bali kellemes időjárása elkényeztetett minket. Thaiföldön ismét nagyon finom ételeket eszünk! És C. barátunk és felesége megtanított minket Zöld Curryt készíteni, valamint Tom Kha Gai-t és Tom Yam Kungot és a szomtám készítését is meg fogjuk tanulni. C. barátunk felesége nagyon jól főz, egy kis éttermük van, a Tom Yam Kung is fantasztikus, a Tom Kha Gai is és a Zöld Curry is, no meg persze a pad-thai… Három chilivel kapom a Tom Yam Kungot, egész büszke vagyok magamra míg Napsi meg nem kérdi, a thai emberek hány chilivel eszik? Nyolccal…
Sajnos most nagyon nehéz volt minket elérni, hivatalos ügyben is napokig tartott míg el tudtak érni minket a bankból is, és hiába terveztünk már csaknem egy éve itt egy találkozót egy jó ismerősünkkel, nem jön össze a találkozó, arra sincs időnk, egyeztessünk időpontot, de majd év végén hátha összejön…. Igy itt is bocsánat kérek mindenkitől, hogy szinte elérhetetlenek voltunk az utóbbi hetekben, ám nem lazsáltunk. Beszerzésre került egy új bőrönd is nekem, a mostanit eléggé megviselte hogy dobálják a reptereken, kellett egy masszívabbat keresni. Vettünk egy mikrofont is mert lesz vele feladatom, Napsi kapott szép gyűrűt, vettünk meleg időkre való férfi rövidnadrágokat, úszóruhákat, mert mind Balin maradt, strandolni viszont majd jó lenne… Szép pólót találtunk Napsinak, és egyéb beszerzésekre is sort kerítettünk.
Fura dolog történt: folytatódott a nehézfémek távozása a szervezetemből annak ellenére is, hogy már semmit nem szedtem e célból. Meglepődtem. Még heteken át távoztak a nehézfémek. De örülök is neki. Könnyebben megy a tanulás. Mivel Thaiföldön vagyunk így a Thai nyelvet gyakorlom itt és thaiul olvasok. Ezen kívül néha olasz nyelvet gyakorlok.
Voltak kikapcsolódási lehetőségek is, többször eljutottunk a kedvenc Jazz-blues bárunkba a Saxophone bárba. Nagyon nagyon jól érezzük ott magunkat mindig.
És voltunk Srirachán is, Napsi bulizhatott exkollégáival, nekem is jó volt látni ismét azt a várost, ahol annyi évet eltöltöttünk.
Mivel tönkrement a pneumatikus kávéfőzőnk, vettünk másikat és reméljük hogy kitart. Épp kávé kiállítás is volt C. barátunk környékén lévő plázában és így sikerült afrikai kávét is venni – konkrétan kenyai arabika kávét, ami az egyik kedvencem. Általában nem szeretjük a plázákat, de van egy Bangkokban, ahol jól el vagyunk, olcsón lehet nagyon finomakat enni – például ott ettem brazil csirkét és a japán gyoza kedvencemet is. S nagyon finom smothy-k is vannak. Ez a Terminal 21 áruház, minden emeletén egy nagyváros jellegét is próbálják megragadni, pld. a London szinten londoni emeletes busz látható, s van Tokyo, Isztambul, Paris stb. szintek… és jó kávézók.
Napsinak szegénynek jutottak főleg az ügyintézések.
Romeo komoly bajba került Balin hiszen el kellett költöznie a családjával (amit jól tettek mert most már kötelező a kilakoltatás azon a területen). Azonban Ubudba költöztek ami sokkal drágább hely de ott élnek rokonok… És most már kellett hogy saját helyet béreljenek. Pénzük viszont nem nagyon van. Hála Isten tudtunk segíteni. Előre mondta Romeo, hogy hosszú idő lesz, mire ezt a pénzt vissza tudja adni. De ez most nem fontos. Azt mondtam neki majd ledolgozza. Segít nekünk majd tolmácsolni ha visszatértünk vagy ilyesmi amit úgy is szokott és azzal le tudottnak tekintjük ezt az összeget. Nagyon jó érzés, hogy tudtunk segíteni. Ugyanis találtak egy lakást. De több hónapi előleget kell kifizetni ahhoz, beköltözhessenek, s a Balin élőket nem nagyon fizetik meg…. Munkája még nincs, de nagyon remélem hogy sikerülni fog munkát is találnia és boldogulnak. Ha már lelkileg könnyebb, van hol lakni, az segítséget jelenthet. Nagyon nehéz idők ezek a balinéz emberek számára. Főleg azoknak, akik a hegy környékén laknak. Még mindig nem lehet tudni, kitör a vulkán vagy sem. És egy két évig is tarthat ez az állapot. Tele bizonytalansággal. Talán most egy kicsit könnyebb lesz nekik.
Körülbelül ennyi történt velünk most, üdv hát Thaiföldről, Bangkokból, már a reptérről – mert utazunk, új ország, új kalandok!