E bejegyzés most kihagyható, egy filmsorozat 3. évadáról szól.
David Lynch a Twin Peaks 25 évvel később játszódó 3. évadával megint megtette, ami kevés rendezőnek sikerül – rengetegen beszélnek róla s próbálják megfejteni az évadot s vele a teljes sztorit, mert Lynch csak a kulcsokat adja meg a megoldáshoz a 3. évadban, a képet mindenkinek magának kell összeraknia!
Én is beleestem a csapdába, csak vártam, Cooper ügynökből mikor lesz ismét az, aki – nem pedig a félnótás Dougie… A 18 részből így igazán elsőre csak az utolsó, fantasztikus 2 részt élveztem elsőre. S néhány jelenet elsőre kész szenvedés volt… És mégis, miicsoda két rész lett az a kettő a végén! Most, hogy másodjára nézem meg az évadot s úgy ahogy kell, mindenre, minden mondatra, akár másodpercekre megjelenő szereplőre figyelve – mintha teljesen más filmet néznék. Ott vannak valóban az utalások, ott vannak a jelzések – s nem mellesleg rengeteget lehet nevetni is a sorozaton. Valamint mindössze 6 nap története az egész… Lynch mesterien használja ki, hogy amit az agyunk még nem ismer – legyen új eszköz a filmben vagy új szereplő, aki korábban még nem volt s most csak rövid időre tűnik fel – azon átsiklik, jelentéktelennek véli s hamar el is felejtjük. Továbbá, szintén nehezíti a kép összeállását hogy több szereplő akár sírástól elcsukló hangon, sokszor teljesen jelentéktelen percek után mond ki egy egy fontos mozzanatot, emlékszik rá vissza, majd megint máshova viszi a fonalat…
Sokan nem szerették Wachowskiék Felhőatlasz filmjét mert azt is úgy kellett összerakni, nekem is háromszor is meg kellett néznem, míg végre felfogtam remélem már nagyjából. Vagy a Csillagok közt kb. 3 órás filmje is többször megnézős volt… És hát a Matrix 3. részét sem értették már sokan… igy nem csoda, a Twin Peaks 3. évada, amely egyrészt 25 évvel később, másrészt párhuzamos időben s térben illetve a múlt század közepén játszódik, sokaknál kiveri a biztosítékot. Pedig nem is egyszer elhangzik a filmben: „ez már a jövő vagy ez még a múlt?”
Annak ellenére sikerült Lynchnek a bravúr, hogy sok szereplője, fontos szereplője meghalt a forgatás előtt, esetleg közben. S ez nagyon nagyon megnehezíti egy folytatás elkészítését úgy, hogy ha lehet múlja felül a korábbit…
A főszereplők közül Bobot, a gonosz lelket játszó színész meghalt, ahogy a hátrafelé táncoló törpét alakító színész is aki afféle mentora volt Coopernek a korábbi évadokban és a másik, korábban eltűnt FBI ügynököt, Phillip Jeffriest alakító David Bowie sem élt már. Ahogy a 2. évad kulcsszerepét adó Briggs őrnagyot játszó színész sem. A Donnát alakító színésznő már a filmben sem vállalta a szerepet, így most abszolút nem is látjuk, nem is hallunk róla. A James Hurley-t játszó színész alig beszél, elhangzik a sorozatban hogy motor balesete óta ilyen. Az egyik legfontosabb szereplő, Truman seriff sincs itt, mert az őt játszó színész visszavonult a filmezéstől. Nincs itt Hank sem.
Fentiek miatt is, a felfokozott várakozások miatt is, Lynchnek rendkívül nehéz dolga volt. Bob ezért látható csak gömbben, korábbi évadokbeli jelenetekből vett arckifejezésekkel, Philip Jeffriest ezért „játssza” egy nagy teáskanna s lesz belőle testet öltés nélküli lény akinek csak torz hangja hallatszik. Ezért van a Sheriff eddig hírből sem ismert testvére jelen mint Truman seriff, tőle tudjuk meg, a kedvenc sheriffünk rákos, lehet haldoklik, mindenesetre a sorozat végéig nem halljuk a halálhírét. A törpe helyét nagyjából a 2. évadban szerepe szerint elhunyt félkarú ember lelke tölti be, és a Kar, ami egy fán érlelődik. Briggs őrnagyról csak mások beszámolóiból hallunk s kiderül már halott. De fia visszaemlékezéseiből kapunk információkat.
Legalább három színész már betegen játszott – a Tuskó Ladyt játszó hölgyet végig csak telefonálni látjuk, a betegsége jeleivel – a sorozat forgatása alatt elhunyt, nagyon szépen tisztelgett előtte a sorozat, s a filmben fontos információkat ad Sólyom sheriffhelyettesnek, majd el is köszön tőle, közölve vele hogy haldoklik. Az Albert szerepével is igen híressé vált Miguel Ferrer is rákos volt már, így játszotta végig szerepét, a bemutatót már nem láthatta. Az öregembert játszó Harry Dean Stanton pedig nemrég hunyt el több mint 90 évesen.
A korábbi évadok szereplői most a meggyilkolt Laura Palmeren, Cooper ügynökön s Albertnek kívül és az FBI főnököt alakító rendezőn kívül csupán mellékszereplők. De helyettük itt vannak az újak, és sok sok humort hoztak a sorozatba, színeket. Például Tammy a magas s csinos FBI ügynök, aki elképesztően teszi-veszi magát akkor is, ha szerepe szerint csak állnia kell, illetve fantasztikusan játszik gesztusaival, ahogy összenéz néha titokban a főnökével például. De itt van a két Casino tulajdonos testvér, s persze a három rózsaszín ruhás, nem éppen agybajnok tündéreik – Candy jelenetei igen szórakoztatóak például. A gonosz Coopernek, C-nek dolgozó két bérgyilkos: Tarantino 2 remek színésze is nagyot alakít, s igazi Tarantinoi befejezés jut nekik. Végre feltűnik a titokzatos Diane, akinek Cooper az első 2 évadban küldi üzeneteit – és két szerepben is, egyszer a gonosz C-t segítő Tulkuként, majd valódi önmagaként, miután megszabadul túlvilági fogságából. A Truman serfffet pótló testvért játszó színésznek elég mostoha szerep jut, komor, de jól hozza a figurát. Az Audrey Horn férjét játszó színésznek nem jut hálás szerep, de hozza szintén amit kell. Nagyon jó választás volt az egyszervolt sorozat író karakterének színészét a bérgyilkos iroda főnökének szerepére megnyerni – nagyszerűen oldja meg feladatát. És jól játszik a Pöttöm Ike-ot alakító színész is.
A korábbi szereplők közül a rendező, Lynch nagyokat alakít a félsüket FBI igazgató szerepében, s visszatér a transszexuálissá vált ügynök is, Denis azaz Denise, akit az X akták főszereplője alakít ismét s most mint vezérkari főnök tér vissza, igen szórakoztatóan. Miguel Ferrer kevésbé beszólós már, de néha most is vannak emlékezetesek – például mikor sorolják nekik egy kisvárosban, mi minden történt: X valószínű megölte a szeretőjét, másnap holtan találják a feleségét, mellette X ügyvédjének a pisztolya – mire Albert: És mi lesz a következő évadban?
Kyle-nak három szerep jut ebben az évadban: A 25 éve Bobbal a testében visszatért gonosz C, az általa megalkotott Tulku, Dougie Jones aki épp Tulku léte miatt néha félalvó állapotba kerül s pont ilyen szakaszában lép a helyére Cooper ügynök s éli Dougie ezen félhalott életét míg végre fel nem ébred s öntudatra nem tér mint Cooper ügynök. És persze az utolsó két részben Cooper ügynök szerepét is eljátssza.
És itt az Óriás, akinek univerzális lényére is fény derül.
És mint mindig, a mellékszereplők is fantasztikusan kidolgozottak: akár a játékszenvedélyes öregasszony, akár bármelyik nyomozó a sorozatban s persze a Horne unokaöccsét alakító narkóst játszó fiatal színész. És itt van Benjamin Horne s öccse Jerry aki betépve tölti e 6 nap nagy részét… amikor például az erdőben saját maga alól rántja ki a támaszkodó lábát, eléggé feledhetetlen jelenet volt.
És persze a rengeteg humor… Candie kábasága, elmélázásai bármikor szólnak hozzá, Tammy ügynök járása s gesztusai, Albert beszólásai, Lynch félsüketsége miatti félrehallásai mind gazdag poén forrás. De nekem az egyik legjobban megmaradt poén a vidéki FBI irodában volt, mikor megérkezik a feladat: keressék meg Dougie Jonest és kiderül Las Vegasban van vagy 37 ilyen nevű lehetséges alany. Ekkor gondterhelten kérdi az egyik ügynök a főnökétől: de hogy találjuk meg ennyi közül azt, akit kell? Mire a főnök kiabál: Hányszor mondjam már magának, ez az iroda ezért van!!! És ott van Dougie Jones – Cooper mulatságos szexjelenete is.
Lucynek s párjának, Andynek is jut feladat, szerep. Ahogy a megőszült Sólyom helyettes sheriffnek is. Már az első részekben robban Lucy humorbombája, mikor nem tudja felfogni mi az a mobiltelefon s hogy került elő telefonbeszélgetés közben az általa távoli helyen lévőnek gondolt sheriff és felborul a székével együtt mikor meglátja – el is ájul mire Andy csak annyit kérdez a sherifftől – megint mobilon beszélt vele? Itt van újra Shelly és Norma, utóbbi nem is olyan titkos szerelme Ed ismét és végre egymáséi lehetnek mert a félszemű Nadine az erdőbe vonult pszichiáter rádióadásainak hatására engedi hogy végre egymáséi legyenek.
A 8. részben Lynch megmutatja szinte némafilmszerűen az egész történet keretét, megtudjuk hogy Laura anyjában is Gonosz lélek van régóta, később a Tuskó Ladytől azt is hogy Laura Palmer a fény képviselője s ő a kiválasztott s Coopernek vissza kell nyilván őt hoznia, megváltoztatni az idővonalat. És ugye, ha az idővonal megváltozik, belépnek egy szingularitásba, más is megváltozik…
Sejthető az is, Audrey sorsa azért lett olyan amilyen, mert a gonosz C megerőszakolhatta 25 éve, ahogy Diane-t is. Vannak még rejtélyek, például hogy ki a vérző orrú férfi a Twin Peaks-i börtönben aki minden hangot elismétel – de még csak a 9. rész ismétlésénél tartok.
És az utolsó két rész tényleg mindent de mindent visz…. Most hogy másodjára nézem a sorozatot, igenis össze lehet állítani a mozaikokból a történetet, az utolsó két rész történéseinek értelmét is. A sorozat első részében elhangzó számoknak és a kék rózsának is feltárul az értelme.
Nagyon jól játszik a Briggs őrnagy fiát, a volt rossz fiút, jelenleg rendőr Bobby Briggs-t játszó színész is.
És persze továbbra is szól a zene….
Szóval Lynch 25 év után ismét megtette, filmtörténetet írt. Végre hagyta a stúdió hogy úgy dolgozzon ahogy szeretne, a rejtélyek megfejtését a nézőre bízva, alkotói filmet létrehozva, a stúdió által nem beleszólva. Meg is lett az eredménye!
Az én tippem, Cooper sikerrel jár – Laura Palmer élve tér vissza a jelenbe – de legalábbis nem hal meg úgy mint korábban, Cooper viszont ott ragad a másik univerzumban, ahonnan Laurát vissza tudja hozni a film végén feltett kérdésével.
Laura Palmer szerepét játszó színésznő is nagyon jól játszik, fontos a szerepe, sok minden kerül más megvilágításba a 3. évaddal, s mégis kerek marad a történet, csak kitágul, messze-messze Twin Peaks határain kívülre, s nagyon fontos kérdéseket feszeget a lét-nemlét együtt létét, a tér időt, az idősíkokat, párhuzamos univerzumok létét… Talán olyanok is elgondolkodnak e kérdésekről, akik eddig még soha nem tették.
Kössz, David!