Sokat dolgozunk, sok nyelvre kell fordítani jegyzeteket, a waka versek fordítását feladtam, szégyenkezve kissé – ami akkor múlt el, mikor kiderült rengeteg pénzbe, csaknem 1 millióba kerül fordítóirodánál, profi fordítónál aki japán anyanyelvű és elmondása szerint nagyon megszenvedi a klasszikus japán szövegeket… Ez az utolsó nagy kiadása közösségünknek fordításra, már eddig is sok millió ft ment el ilyen célra – de a meggyógyult betegek s jó tanítványok miatt megérte, megéri, illetve a forrás tisztaságának megőrzéséért.
Szerettem volna megspórolni e pénzt a közösségnek, de nem lehet, kellenek már a fordítások. Sajnos informatika terén egyre nagyobb az elmaradásunk, lehet nem leszünk kész a tizedik évfordulóra 🙁
Floridai barátainkért izgultunk, a hurrikán pont arra tartott a hírek szerint… de rendben vannak hálisten.
Nos, miután Napsi is még éjjel egykor is fordított, azt mondtam szerdán: mi megtettük a magunkét, holnap egész nap strand, amin mi dolgozunk az kész lesz időre, már látszik.
így tehát azt mondtam, szabadnapunk lesz, akármilyen az idő…. És másnap….
Reggel 9-re már kész voltunk, és reggeli s összerámolás után elindultunk. Verőfényes napsütés, felhőtlen kék ég fogadott már a lakásból kilépve – itt Amlapurában eddig ilyen napunk még soha nem volt!
A strandon hatalmas hullámok fogadtak, de nem voltak veszélyesek, s a kókuszdióból a kókuszvíz elfogyasztása után megmártóztunk először, majd ebédeltünk, s három óra után, mikor már nem tűzött olyan erősen a nap, csigakeresésbe fogtunk… jó ideig semmi, majd gazdag lelőhelyre bukkantunk, csupa nagy kúp s egyéb csiga… Napsi két nagyon különlegeset is talált!
A tenger teljesen átlátszó volt, nem volt szemetes, nagyon-nagyon boldogok voltunk és jól éreztük magunkat. Én egy keveset azért tanultam, nyelvtanulást ott is folytattam, aztán hazajöttünk és másnap én délután egyig aludtam! S utána 2 óra alatt annyit tanultam, mint máskor egész nap sikerül, száguldottam a thai nyelv feladataiban, s a teszt is elsőre sikerült.
Mivel a tempót sikerült tartani, ma is lemehettünk pár órára – eredetileg úgy volt, az útlevelek délután érkeznek meg a vízumhosszabbítással, de még délelőtt megkaptuk őket, azután érkezett G. úr hogy ma este 18 óra után tud jönni gyakorlásra – így addig voltunk strandon ismét. Ebéd után nem esett nekem jól a tengerben úszás, így tanultam míg Napsi ismét gyönyörű csigákat talált. Utána én is bementem a vízbe már 16 óra után, és gondoltam megnézem a halakat. Egy ideig néztem őket, majd a homokos tengerfeneket látva eszembe jutott, Koh Lantán ilyen helyen találtam egy nagy langusztát, ami ott szorgoskodott a tengerfenéken hatalmas ollójával… hátha itt is lesz – s lett! De nem languszta, hanem egy kedves kis rája volt aki ott szorgoskodott, mellette egy hal is tüsténkedett, a rája által felkavart homokból csipegette ami falat jutott neki. A tenyeremnél alig kétszer volt nagyobb ez a kis rája. Sokáig elnézegettem felette lebegve, majd a parti sziklákhoz mentem, ahol ott volt a mérges tengeri kígyó. Cseppet sem féltem tőle, fölé úsztam s néztem ahogy kúszik a sziklákon, korallokon, be-benéz az üregekbe. Gyönyörű volt, sajnos kamera nem volt velem, de most már le fogom vinni, hisz vannak itt látnivalók!
A strandon nagyon kedvesek voltak, ismét kaptunk ajándékba palacsintát, alig tudtuk megenni, s büszkén mutatták az új étlapot is. Lesz néhány új étel, egyet meg is kóstoltam, finom volt csak nagyon szilánkosra vágják a csirkecsontokat és így kapom a sült csirke falatkákat, ami azért komoly odafigyelést kíván evés közben.
G. úrral ismét gyakoroltunk, nagyon tetszett neki. Jövő héten is jön gyakorolni. Már a feleségét kezeli, s sikerrel, nagyon boldog.
S mi is!