Tirta Gangga

Van nagyon közel hozzánk egy gyönyörű hely, a Tirta Gangga vízipalota. A leírások szerint Karangasem tartomány utolsó királya tervezte és építtette a gyönyörű parkját 1948-ban. Nemcsak felügyelte az építkezést, hanem részt is vett benne, térdig gázolva a mocsaras vízben, ahogy a víztározó medencéket kiásta a munkásaival. Vízi parkok tervezése és építése volt az egyik kedvenc elfoglaltsága.

Három részre osztható a terület, ezek különböző szinteken helyezkednek el. Az első kettőn a tavak, szökőkutak, hidacskák, szobrok, úszómedencék találhatók, míg a harmadik, magasabb szinten most egy étterem és a hozzá tartozó apartmanok vannak. Ezen a magasabb részen helyezkedett el korábban a királyi lak.

Több forrás is található itt, ezek egyikének vizét szentként tartják számon. Vannak olyan ünnepnapok, amikor a környékbeli falvakból a helyiek ellátogatnak ide a falubeli papokkal, és e forrás körül vallási szertartásokat tartanak.

A palotakert alatt végig csatornarendszer húzódik. A forrásokból érkező friss, tiszta víz egy gyűjtőbe kerül, ahonnan kétfelé áramlik. Egy része Amlapura város (ahol mi is lakunk) ivóvízrendszerét táplálja, a másik rész pedig a parkban lévő úszómedencéket tölti fel. Innen később lefolyik a lentebb található medencékbe, onnan a halastavakba, és végül a rizsmezőket öntözi.

A király egyik unokájának leírásában az olvasható, hogy a király nagy örömmel építtette a kertet és vett részt az építésében. Célja az volt, hogy megtisztelje a hely szentségét, valamint hogy egy olyan helyet biztosítson a balinéz lakosság és a külföldi látogatók számára, ahol az emberek nyugodtan elmélkedhetnek, pihenhetnek, és amely örömet okoz nekik.

1963-ban, az Agung vulkán kitörésekor csaknem a teljes park elpusztult, de nagy szeretettel és odaadással újjáépítették.

Írok egy kicsit a látogatásunk alatt szerzett élményeinkről, és töltök fel képeket, hogy láthassátok, valóban milyen gyönyörű helyről van szó. Nem nagy a terület, könnyen bejárható és átlátható. Ahogy belépünk a kapun, egyből a kis tavak és medencék látványa tárul elénk, sok-sok gyönyörű kőszoborral, kis hidakkal, csodás és változatos növényzettel.

A bejárat a park belső részéből, visszanézve:

Ilyen aranyos páva szobor van az lépcsősor egyik oldalán:

A parkban a jobb kéz felől található medence úgy van kialakítva, hogy lehessen lépegetni a köveken, ez nagyon nagy élmény volt mindkettőnknek, még sohasem volt ilyenben részünk.

Kisebb és óriási halak is úsznak a vízben, ez itt épp egy közepes méretű:

Gyönyörű szobrok vannak a medencében:

És körülötte is:

A medencéből kilépdelve a központi szökőkúthoz érünk, mely nagyon jellegzetes része a parknak, minden részéről jól látható. Egy magas, 11 szintes oszlop van a szökőkút közepén. A 11-es a kedvenc számom, már több helyen találkoztam Balin tizenegy szintű oszlopokkal, tetőkkel, mindig nagyon megörülök neki, bár nem tudom pontosan megmagyarázni, miért. 🙂

A „köveken lépkedős” medencétől balra egy nagyobb tó található,

aminek a közepén egy sétány húzódik:

És ilyen kis hidakat is találhatunk rajta:

Kicsit továbbsétálva találtuk meg az úszómedencét, ahová az egyáltalán nem drága belépődíjat megfizetve (ha jól emlékszem, kb 100-200 forint) bárki bemehet fürdőzni. Voltak többen is a látogatók közül, akik ott pancsoltak, úszógumit is lehet kölcsönözni, a medencének pedig van egy sekélyebb és mélyebb része is, úszni is lehet benne kényelmesen.

Ezután megtaláltunk egy lépcsősort, ami elvezetett egy felsőbb szintre, ahol van egy viszonylag zárt, szobrokkal körbevett terület. A közepén egy pódium áll, a kövezetén jin-jang jelek, dharma kerekek, lótusz szimbólumok láthatóak.

  

A körülötte lévő szobrok közül vannak barátságosabb,

többarcú,

,

és kevésbé barátságosabb kinézetűek is:

Ez a rész volt az utolsó, amit felfedeztünk, innen már visszajutottunk a tavakhoz. A park bejárása közben elsétáltunk az étterem mellett, ahová most visszamentünk és ettünk nem túl olcsón, de legalább az adagok… is kicsik voltak. 😀 GY. evett egy királyi kacsalevest, amiben a lén és némi zöldön kívül két kis batyucska volt, abban volt a kacsahús. Az a része nagyon ízlett neki, a két kis batyu. Én meg kikértem egy pizzát, ami ízre nagyon felejthető volt (nem volt neki egyáltalán), és kistányérnyi méretűre sikerült. De a meleg miatt elég volt végülis. A turmixom viszont nagyon jó volt, gyömbéres narancs-mangó, ha jól emlékszem. A gyömbér és a narancs tuti, a mangóban nem vagyok biztos. De baromi finom volt.

Ebéd után még üldögéltünk egy padon az árnyékban, sétáltunk a tó körül és megnézegettük a kisebb szökőkutakat is. Többféle lótuszfajta is él a szökőkutakban, vannak egész hatalmas levelűek is. Még így a végére teszek be képeket róluk, meg a növényzetről, vagy bármiről, ami még érdekes lehet.

Tervezünk még visszamenni a közeljövőben, mert nagyon jól éreztük magunkat és gyönyörű a környezet. Az sem volt baj, hogy sokan voltunk turisták, valahogy kellemesen eloszlott a létszám a területen.

Remélem át tudtam adni valamennyit az élményekből így a blogon keresztül. Legyen szép napotok, sziasztok!