Van nagyon közel hozzánk egy gyönyörű hely, a Tirta Gangga vízipalota. A leírások szerint Karangasem tartomány utolsó királya tervezte és építtette a gyönyörű parkját 1948-ban. Nemcsak felügyelte az építkezést, hanem részt is vett benne, térdig gázolva a mocsaras vízben, ahogy a víztározó medencéket kiásta a munkásaival. Vízi parkok tervezése és építése volt az egyik kedvenc elfoglaltsága.
Hónap: 2017 augusztus
A durian – ronda és finom…?
Szentelnék egy bejegyzést az egyik kedvenc gyümölcsünknek, a duriannak. Nagy szerencsénk van, hogy mindketten szeretjük, mert ha nem így lenne, vagy nem ennénk egyáltalán, vagy különköltöznénk a durianszezon idejére. 😀
A tenger ajándékai: kagylók és csigaházak
Sziasztok!
A hajóroncsos vízalatti beszámoló előtt még erről írnék. Imádom gyűjtögetni a kagylókat és csigaházakat, annyiféle van a tengerben, mindig találok újabb és újabb fajtákat, egyszerűen lenyűgöző, hogy a természet mennyi félére és milyen tökéletesre formálta őket, a színekről és mintákról nem is beszélve. Gyönyörűek egytől egyig, minden kis apró részlet tökéletesen kivitelezve, és olyan, de olyan sokfélék. Imádom rendezgetni őket, megcsodálni a részleteiket, elképzelni, hogyan él bennük a csiga vagy a kagyló, de ami a legjobban lenyűgöz, hogy milyen gyönyörűek, és hogy miért ilyen gyönyörűek, hiszen ha belegondolunk, semmi értelme nincs, hogy szépek is legyenek, ha a funkciójukat betöltik. És mégis. Mintha kis porcelán műtárgyak lennének, amiket nagy gonddal formált meg a természet, a legapróbbtól a legnagyobbig.
Az első cápa, luwak kávé, dayak barátunk, stb.
Sziasztok, gondoltam bemutatok pár érdekességet.
Kihagytam az első cápa élményt…. volt már ugye rája, trigger fish, kőhal, skorpió halat is láttunk már, s tudjuk hogy a kúpcsigák halálosak emberre is, nincs ellenszer…. Szóval, amikor a Gili Meno szigetén pihentünk, a strand egy részén snorkoltunk épp. Itt olyan a korallszirt, hogy pár méterre mögötte, mondjuk kb. 50 m-re, a mély óceán volt. Mikor arra néztem, a korallszirt szélére, három nagyobb halat láttam, megfordultam s mutattam Napsinak, arra nézzen, nagy halak…. arra nézett s jelezte, menjünk onnan. Nem értettem, utána derült ki hogy mikor arra nézett – és most átadom neki a szót: