Sziasztok, Szhavatdi krap, Konnyicsiva, Bongiorno, Saluton, Selamat Siang!
Következzen egy pótló-vegyes beszámoló egyben!
A lakcimünk errefelé nem semmi…. Körzet neve, Város neve, Terület neve, ország neve s irányítószám.Utcanév, házszám az itt sincs, akárcsak Japánban.
Mivel kellett már feladnunk küldeményt, van gyakorlatunk benne. De hogy ide hogyan fogadhatnánk csomagot, az rejtély…
Igaz, mindenkinek itt van mail címe, s mikor küldeményt akartunk feladni s vártuk a csomagküldő szolgálat futárt, egyszer csak azt kérte telefonon: Osszuk meg vele a Gps kordinátáinkat a WhatsAppon – igy találkoztunk, viszonylag közel a lakáshoz amit bérlünk, egy hotel előtt. Végül is, a helyiek amit csak lehet, elektronikusan intéznek. A gyors net bekötést a tulajdonos, G. úr mobil-applikáción át kérte s intézte számunkra. Van valahol egy lakcím-nyilvántartás a hivatalok számára, nyilván közös adatbázissal, így a hivatali ügyintézés mehet így, de itt Indonéziában simán mobilon küldenek be bármilyen hivatalos iratot lefotózva a hivatalok számára ha kérik. Bizony, így megy errefelé, fejlődő szegény országokban….
A robogózásról s indonéz közlekedésről elég szörnyűeket olvasni. Nos, amit írok erről, az elé bocsátom, Thaiföldről jöttünk át, s mi már ezzel találkoztunk. Igy az Indonéz, vagy Bali szigeteki közlekedés nem szörnyesztett el, nem sokkolt. Hisz ugyanaz mint Thaiföldön: Mennek sokan, amennyivel csak tudnak. Mások lassan, anyuka 3 kisgyerekkel a robogón mondjuk. Más a robogón egyik kezében szállít valamit így egy kézzel vezet, stb. És persze jönnek szembe is, autópályán is esetleg, itt nehezített hogy bármikor megriadt kutya, kakas, tyúk ugorhat eléd… de aki szembejön, az a szélén az útnak teszi ezt és lassan. Figyelni kell, de ők is figyelnek. Mivel itt mindig mindenre fel vannak készülve, nekünk is ezt kell elsajátítani. Nem biztos, belenéz az előttünk menő a visszapillantóba s mégis sávot vált vagy befordul valamerre s nem is indexel. Féktávot tartani fontos. Amúgy bravúrosan tudnak vezetni, hiszen 6-8 éves koruktól vezetnek. A nők közben lehet sminkelnek kicsit, hisz erre is jó a visszapillantó tükör ugye.
A világítás is érdekesen van megoldva a mi kis utcácskánkban, ami egyébként nincs is rajta a Google Mapsen sem. Sötétedés előtt mindenki felkapcsolja a házára szerelt esti lámpákat, azok adnak este fényt a közlekedőknek! Nem rossz, nem igaz? Mindenki felkapcsolja, s ki van világítva az út máris. Reggel meg lekapcsoljuk.
Milyen volt pihenni 10 napot? G- úr volt olyan kedves s felajánlotta, mivel Amedbe jár dolgozni, elvisz minket. Egy óra alatt ott is voltunk, a Pacha Expressz gyorshajó kikötőjében. Asszonyok a fejükön hordták a bőröndöket sorba a hajóra, míg mi vártunk. Kb. egy órás hajóút után
Gili Travangan szigetén voltunk a Pacha Express gyorshajóval,
ahonnan jár komp át Gili Meno szigetére, s van itt rengeteg hajós is, aki ebből él. Átvinni a turistákat drágábban mint a komp, de gyorsabban, s pont oda a szigeten, ahol a szállása lesz. Mi is hamar találtunk üvegfenekű kishajót, motorost, ami átvitt kb. 10 perc alatt a szigetünkre,
Gili Menora,
igy pont oda, ahonnan a leggyorsabban juthatunk el a szállásunkra. A parton paci fogat
várta a leendő utasokat s vitt el minket a szálláshoz. A Gili szigeteken nincs autó, se műút, se benzines közlekedés, csak kerékpár, lovaskocsi s elektromos robogók.
íme a szállásunk:
A szigetnek van egy belső tava is, s nagyon szép a sziget.
A Sasak nép lakik erre s Lombok szigetén, ők is nagyon barátságosak, kedvesek voltak. 10 napra 3 millió rúpia volt a szállásunk, reggelivel. A sziget valóban méltó a nászutasok szigete névre, mert ide kevesen jönnek, este 20 körül már alig van élet, és 22 órára minden, de minden bezár. Szállás bőven van, ide kevés turista érkezik – legalábbis egyenlőre.
Pihenni mentünk, s ez nagyon jól sikerült – sehova nem mentünk szervezett útra, még teknős nézésre se – csak ki naponta a strandra, kagylókat, csigákat gyűjtöttünk, snorkoltunk, csodáltuk a víz alatti világot, esténként a naplementét,
s barnultunk. Napsi is nagyon szépen lebarnult, mondta is, ennyire barna még sosem volt szerinte.
Történelmi dátum következik: 2017. július ötödik napján, 17 órakor Gili Meno szigetén – Napsi BEKAPCSOLTA a légkondit a szobában! Teljesen váratlanul ért! Majd két másik napon is ugyanez a drámai fordulat megismétlődött életében. Thaiföldön ilyen nem történt, a legmagasabb hőmérséklet esetén sem – igaz, ott fél napon át hűvös munkahelyen tartózkodott szegény.
Találtunk egy nagyon jó áron dolgozó tengerparti éttermet, ahol olasz ételeket is nagyszerűen készítettek, barátságos árakon, kedves személyzet s még Illy kávéjuk is volt! Olyan olaszos módra készítették el a tésztát, hogy azt hittük, olasz a szakácsuk, de az utolsó estén evett frissen fogott sült hal is örök emlék – ugyanis Makrélát ajánlottak, s ugyanolyan finom volt, mint amit Japánban ettem…Pedig ez nagyon nagy teljesítmény!
Ja igen, véget ért a nehézfém-méregtelenítési programom nagyjából, Gili szigeten ittam végre kávét, s végre megkóstoltam az indonéz sört, kóstoltunk Balin termesztett szőlőkből borokat, és koktélt is ittunk.
A bali kávé és a lomboki kávé olyan török kávé féleség, nekem annyira nem jön be, de iható. Viszont a fehér bali kávé nekem bejött. Itthon pedig tudunk kotyogósban főzni, illetve velünk van a pneumatikus csodagép is. A sör Heineken licenc alapján készül, márkaneve Bintang, iható. A borokból a vörös bor borzasztó volt, de a Rosé és a fehér bor iható volt, nekünk főleg a Rosé jött be. Ugyanaz a vállalkozás készíti, mint a vörös bort is, egy európai vállalkozó szellemű borász vágott bele, Balin szőlőt s bort termelni… sok sikert kívánok neki!
Egyik este a sziget másik felére mentünk koktélozni, egy nagyon csodás helyről láthattuk a naplementét, s ott énekelt egy idősebb, szürke hajú férfi, számomra indián dalt-mondtam is Napsinak, sziú indiánnak gondolom, de vajon hogy kerül ide? Táncolt a naplementének s énekelt neki, majd egy másik dalt, amit gitáron kísért az egyik felszolgáló. Utóbbi dal a jó-ról szólt. Később is elénekelte, s akkor sok ember, európaiak, gyerekek is, felnőttek is, vele táncoltak már, ügyetlenül, de ő nem bánta. Megismerkedtünk vele, gyönyörű szemei vannak, és a nevét is megmondta, N. Kiderült, hogy Kalimantánról jött, Dayak. És elmondta, élnek indiánok még Kalimantánon – valószínűleg az ősi vallást követő dayákokra gondolt. Bár nem biztos. A dayákokról annyit tudok, hogy rengeteg törzsük van Borneon s Kalimantánon (Kalimantán Borneo indonéziai részének a neve) s minden törzsnek saját nyelve van. Fejvadászok is voltak, híresek a zsugoritott fejtrófeáik is. Ám nagyon szigorú előírások szabályozták a fejvadászatot is. Ahogy szinte egész életüket. Mára sok dayák vagy keresztény lett, vagy muszlim, de vannak még ősi vallást követő csoportjaik, szerintem N. róluk beszélt.
Az Indonéz konyha továbbra se a kedvencem, kóstoltuk a Sasak ételeket is, az Olah-Olah ételük egy kókuszos rizses étel, az bejött. Minden Sasak étel amit láttunk, vegetáriánus, nagyon szegény nép. De nagyon őszinte s kedves emberek. Az egyik pincér elmesélte nekünk, hogy régebben csak ivott, apját küldte hozzon neki piát, feküdt tompa aggyal. Egyik nap apja mondta, keressen munkát mint mások. Elindult, a Fülöp szigeteken kapott nehéz fizikai munkát, egy hídépítésen. Utána jött ide, s sok mindent megtanult: Angolul, főzni, sütni halat, halat fogni, ugyanis a pincérek reggel, délelőtt fogják ki a tengerből estére pecabottal a halakat ám – olasz ételeket készíteni, számolni, számlát írni, stb. Büszke rá, mi mindent megtanult, s a szembe lévő Lombokon élő családjának már ő küld havonta pénzt… szereti a munkáját is, noha nagyon keveset keres. Itt ugyanaz van mint Thaiföldön, sok embert alkalmaznak. Igy nagyon jó a hangulat a munkatársak között, mindig van aki pihenhet épp. Sokan a Sasakok közül már a muszlim vallást követik.
Azért itteni, Amlapurai ételekben is van kedvező változás, például kapható itt egy Bangkok Chili szósz, ami nem más mint az a thai csili szósz, amit ott a rántott csirkékhez adtak s imádtam. Vettem is belőle egy boltban, azt jobban szereti a pocim, mint az indonéz chili mártást. Azután, felfedeztem egy KFC éttermet, majd egy rántott csirke árust az utcán, aki délelőtt készíti az eléggé ízetlen rántott csirkéket, de 9 000 rúpiáért – azaz a csirkét nem ízesiti előtte, de kétféle szószt ad, sima kecsöpöt s egyet ami extra erős csili szósz, s 2 000 rúpiáért kapok még rizst, azaz 11 000 rúpia, kb. 200 ft ez az egész… Vajon Orbanisztánban 200 ft-ért mit reggeliznék? És az extra erős csili nem más, mint a sriracha szósz alapján készülő csiliszósz, ez is nagyon finom, ismerős a pocimnak. És, nem messze tőlünk felfedeztük, hogy egy kebab étterem is van esténként nyitva, iszlám étterem, s nagyon finom kebabokat lehet ott enni asztalnál vagy elvitelre 13-15 000 rúpiáért, de Napsi banános kebabja csak 5 000 rúpia volt… 10 000 rúpiárt valódi gyümölcsből kaptunk smoothyt ott, eprest például… s ezért a pénzért tettek bele egy egy gombóc fagylaltot is, jég helyett az hűtötte… van is forgalmuk! Életemben először ettem itt kecskehúst, abból kértem a kebabot. Szóval egyre több olyan hely van, ahol nem a szokásos sült rizs vagy vegyes rizs (amikor a rizshez 6-8 féle falatokat adnak) vagy sült tészta vagy nyárson sült húsok az étel, mind ugyanazzal az indonéz csilivel, hanem igy már egész változatosan tudunk enni. Persze itt nincs japán étterem mint Sriracsán volt sok vagy Ubudban, de azoknak ára is volt mindig. Úgyhogy, gasztronómiai téren is jobban vagyunk.
Amíg pihentünk a Gili szigeteknél, G. úr felszereltette a fürdőben amiket szerettünk volna,
van fogmosópohár s fogkefe tartónk s más ilyesmik…. s ilyen olvasó lámpáink lettek….
csak ezeket tudnám feledni…Gili szigetén is volt ilyen lámpa, a kertben esti világításra… de legalább külön külön kapcsolhatóak. Sajnos a gyors netet még azóta se kötötték be, se a kábel tv-t. De végre kezeltünk beteget is, G. úr felesége az első balinéz beteg, akit kezelünk, egy éve kb. kezdődtek a fájdalmai. Karja s lába is fáj, s már első kezelést érezte, az energiát is, s jön további kezelésekre. Romeo is fog kérni kezelést, csak most egy kisebb balesete volt szegénynek.
És beszereztünk a tetőteraszra egy kőasztalt s kis kő-ülőkéket hozzá,
3 ember cipelte fel, mert itt ha közel vagy, a házhoz szállítás ingyenes…de adtunk külön pénzt, hisz a cipelés nem volt egyszerű s nehéz is volt.
Sajnos már vissza kellett jönnünk a pihenésből de, ha nem is könnyen, végül már innen Baliról kapcsolatba tudtunk lépni N-el, dayak barátunkkal ismét, emlékezett ránk. S elmondta, már 5 éve nem él ő Kalimantánon, a kínaiak valamit tesznek arra, betelepülnek, földeket vesznek vagy ilyesmi, s sok dayák elhagyja Kalimantánt. Ő már 5 éve elhozta családját, s azóta nem járt otthon, gondolom nincs rá lehetősége. Talán velünk visszatérhet egy időre ha szeretne.
Hát, már van Balinéz barátunk, sőt barátaink, úgy néz ki lett Sasak és dayák barátunk is- mennyire csodás is a világ… ki gondolta volna, hogy egy dayák emberrel fogunk beszélgetni Baliról elutazva pihenni Gili szigeteire, akkor mikor elindultunk Orbanisztánból?
Nagy álmom egy ázsiai kezelő s oktatóhely létrehozása, s G. úr segítségét meg fogjuk kapni hozzá. Itt csak annyit irnék róla, hogy megkérdezte terveinket, s utána elmondta, ő mivel tudna hozzájárulni, s mit tehetnénk szerinte közösen jövőre – nekem is tetszik. Utána azt mondta, megtiszteltetés neki, hogy megismerhetett minket, csodásak a terveink, s reméli megvalósulnak– ugyanaz a terv, amiért Orbanisztánban belénk rúgtak.
Javítok egy korábbi elírást, indonéz nyelven a hogyan nem Bagimana, hanem Bagaimana… bocs.
Tanuljuk az indonéz nyelvet már együtt Napsival, olyanokat mint kérek egy teát cukorral, vagy kérek egy kávét tej nélkül, stb… Az ételek nevét is tanuljuk, meg alapigéket, bemutatkozni, honnan jövünk, hol élünk, meddig maradunk, stb.
Sokkal könnyebb, mint a Thai nyelv volt, de mégis a Thai nyelv nagy kedvencem marad… nehéz, de szép nyelv. Viszont a thai-lao-iszani nyelvcsaládot kb. 80 Millió ember beszéli, mig az Indonéz-Maláj nyelvet akár 4-500 millió, azaz félmilliárd ember érti -Indonéziában, Malayziában s például Szingapúrban…
Az időjárás itt nagyon kellemes, sőt sokszor hűvös. Ma vasárnap lementünk strandolni s hideg szél volt, 16 órakor már kissé fáztunk!!! Hajnalra 19-21 fokra is lehűl a levegő, míg délben 30-31 fok a csúcshőmérséklet, szóval kellemes az embernek.
M. ugyanakkor megírta, Ubudban azóta is esik mindennap, de akkora esők vannak, ami esős évszakban se szokott lenni.
Megtanultunk lakást karbantartani, az új szuper WC-re
én szereltem fel az ülőkét, Napsi kimosta a víztartályt a tetőn. Először azt hittük penészes, de szerencsére csak algás volt. Akkor vettük észre, elkezdtünk egy csőtöréstől beázni, ami elég rég óta tarthatott… G. úr 10 perc alatt itt volt, megszerelte, s már szárad is ki a fal. Én felszereltem a konyhában a csapot
amit G úr megvett, szóval fejlődünk lakáskarbantartás terén is.
Kellett még a nemzetközi Alapítvány ügyében is tenni, pont elutazás előtt kaptunk értesítést, újabb kör lesz, nyomtatni, aláírni, scannelni, feladni – de már indultunk, így ahogy visszatértünk, tettük meg mindezt 24 óra alatt. Szerencsére Kanári szigeteken élő társunk a saját részét már közben elintézte – így várjuk majd ez ügyben is az újabb kört.
Igazából már csak két dolog van, ami könnyítené az életem, munkám: A gyors net beszerelése, a kábeltévé is, nyelvtanulás miatt – s a Gooogle Chrome rendszert androidosítsák, az én kis gépem típusa van soron, de már jó ideje… s a Google azt ígérte, ez év végére minden Chromebook megkapja az Android appok futtatását – de nagyon el vannak maradva szerintem, még csak kb. a Chromebookok 5-10 százaléka kapta meg… persze lehet nem baj a csúszás, mert az appokat is át kell úgy irni, működjenek ezen a hibrid rendszeren…
Szóval jól vagyunk, ám a pihenés ellenére a fáradság maradt. Viszont végre alszom napi 8 órát. A candida gomba sajnos magától nem vonul vissza, megszállta a gyomrom a nehézfémek kiürítése után s megint a tüdeimet, így bevetettem a grapefruit csepp kúrát pár napja, ami egy hónapig tart. Szóval alkohol, kv minimális lehet addig még, de nem baj, az egészség a legfontosabb.
Amíg a szigeteken voltunk, még indonéz nyelvet se tanultam, se kanji összetételeket – most először. S így sokkal teljesebb volt a pihenés. De mióta visszajöttünk, újra s újra ismétlem a legutóbbi 300 kanji 1 800 összetételét, mert ebben a csomagban volt jó sok, kb. 100 nehezen megjegyezhető, s most érzem, felismerem őket, rendben van. Csak augusztusban kezdek neki a következő 280-nak, de napi 10-et akarok megtanulni, naponta 5x átveszem őket, intenzívre veszem, így augusztus végére alaposan begyakorolhatom azokat is. Remélem, sikerül, s utána idén már csak 158, a II. szintű kanji maradna kötelezően idén megtanulni, s utána már ismétlem a teljes japán nyelvtant. Thai nyelv szinten tartáson van egyenlőre, de új szavakat is tanulok. A 105 nyelvleckéből még a 36-70 közöttieket gyakorlom, s egyre jobban megy. Olasz nyelvből is egyrészt ismételek, másrészt szavakat tanulok, harmadrészt nyelvtant is – nagyon szeretem ezt a nyelvet is. Indonézből ugye alapfokért megyek most, kb augusztus végére az meglesz, utána az indonéz nyelvtan már alig van, Napsi talált egy angol nyelvű leírást amit mindennap szorgalmasan lefordított hogy én is értsem, így már a nyelvtant könnyen fogjuk tanulni együtt. Eszperanto, malgas csak ismétlés, de remélem a malgast még tudom majd bővíteni, mert ez a 300-400 szó elég kevés szókincsnek… amúgy az Indonéz nyelvben már visszaköszön a Malgas nyelv kicsit, de egyes dayák nyelvek sokkal jobban hasonlítanak rá. Valaki mondta, aki több mint 40 nyelven beszél, igazából egy idő után már a nyelvtanulás csak ismétlés, pár nap a nyelvtan megtanulása vagy 1-2 hét, a többi szókincs… hisz a névmás vagy a mondat elején van vagy a végén mint a malgasban, vagy a főnév után vannak a jelzők vagy előttük, vagy az állítmány van a végén vagy az alany, stb… S valóban, a malgas után az indonézt sokkal könnyebb tanulni. Ez a nyelvtanulást profi módra fejlesztő ember azt tanácsolná egy fiatalnak, elsőnek tanulja meg a latint, majd az arab, a kínai vagy koreai, s szanszkrit, hindu nyelvet, s utána már bármilyen nyelv, nyelvtana már csak ismétlés. Lehet latin helyett az esperanto is, mert visszanyúlt a latin szótövekhez s nagyon egyszerű nyelvtant fejlesztett ki, s bizony ez olasz nyelvben visszaköszön rendesen.
Hát, csak bepótoltam amiket már egy ideje meg szerettem volna osztani veletek, hogy Napsi mikor fog blogolni, nem tudom, mert még az indonéz nyelvtant fordítja angolból. De biztos meglesznek majd az ő bejegyzései is. Lehet, kellene neki kis biztatás, érezze olvassák is, amit ír, visszajelzések.
Breaking: Blogirás közben megérkezett G. úr egy hölggyel, aki a net bekötés miatt jött s azt mondta utána, két napon belül be fogják kötni… ekkor elment az áram viszont, s a viztartály majdnem üres…. De majd hozzászokunk ezekhez a helyzetekhez is.
Breaking 2: Pár órával később 6 munkás érkezett, előtte visszajött az áram is, fél óra alatt bekötötték a kábeltévét, a netet, majd installálták, kb egy óra alatt mindent elvégeztek. A gyári számokat lefotózták, megkérdezték mi legyen a jelszó a nethez, mobiljukról beállították, és mi máris nézhetünk tv-t, netezhetünk…. Adtunk 100 000 rúpiát nekik ahogy G. úr javasolta, s kaptak üdítőt, édességet. Nagyon meg is köszönték, igazi jókedvű társaság volt, egyikük Romeo földije s barátja, egy másikra a többiek azt mondták ő Pápuáról jött, de nagyon nevetettek ezen mind, főleg az érintett…
Van gyors internetünk hát mostantól!
Akkor már csak arra várok, a Chromebookom megkapja az Android frissitést… És hamarosan megérkezik M. barátnőnk és gyakorlunk, hétvégén pedig G. úr szeretné megtanulni a gyógymódot. Alakulnak a dolgok!