Ős-Bali fővárosában az első napok felejthetetlenek, örök emlékek, ahogy az lett minden japán út, s a Thaiföldön töltött idők, s persze ott is az első napok nagy csodái…
Itt végre normális helyi áron vannak ételek, 7000-15 000 rúpia, azaz 17 – 37 baht, vagyis 136 – 300 ft körül. Kólával, vizzel egy személyre 20 000 rúpiáért lehet jóllakni, s inni is, kb. 400 ft. És itt elég napi 2x enni, akkora adagokat kapunk…Ettünk valami iszlám édességet is, nagyon finom volt.
Találtunk már néhány jó warungot is a környékünkön, azok drágábbak, de finom ételeik vannak. Ám továbbra is igaz, az indonéz-balinéz konyha nem túl változatos, eléggé egyhangú nekem. Néha lehet parmezános csirkét kifogni vagy fekete borsost, de minden ételük szinte csipős, egyhangú csipős, nem olyan változatosak az ételek, mint Thaiföldön. Bár, nemrég egy étteremben kaptam thai csiliszószt, s egy boltban aztán én is vettem, szóval lehet majd változatosabb az étel számomra…
Ahogy megérkeztünk, Romeo felesége hozott egy jó Honda Vario robogót, amit egyenlőre 800 000 rúpiáért bérlünk…Egyből mivel nyikorgott, fékbetétet is cserélt nekünk Romeo, igy már nagyon jó a féke is. Egy liter benzin 10 000 rúpia, egy tele tank 20 000, mert 2 liter fér bele. 50 baht, azaz 400 ft két liter benzin. Egy hétre nekünk elég kb 5000 ft/hó, ha nem utazunk messzire vele, csak a szokásos bevásárlási utakra használjuk és heti 1-2 strand útra. Ha strandra sokat járunk majd, akkor nyilván ez több lesz, lehet havi 10 000 ft-ra is felmegy, kibirható.
Nagyon szép a vallási gyakorlatuk, a balinézek még nem üres szertartásokat végeznek, hanem teljes szívből imádkoznak, imájuk nem kérések, hanem hálaadás azért, amijük van…Szarongot öltenek, szép ünnepi ruhákban vannak a nők, a férfiak általában fehér, sárga szint viselnek, a papok teljesen fehérben vannak.
Mindennap akár többször is adnak felajánlást, kis mini kosárkát virágokkal tele az Isteneknek, az Örökkévalónak s minden megnyilvánult formájának. Itt békében elfér Buddha, Krsna, Ganésa, közben máshonnan a müezzin éneke szólal meg, hisz iszlám vallásúak is vannak itt is, s mindez teljesen rendben van. Minden ételből, mielőtt esznek, felajánlanak pár falatot az isteneknek, az oltárra teszik, s lehet hogy a macska eszi majd meg ott vagy galambok, madarak, adnak felajánlást a rossz szellemeknek is a ház előtt, hogy azok ne bántsák a bent élőket, lehet azt hangyák vagy tyúkok eszik meg, nem probléma. Az imádság során először megkérik az Isteneket, figyeljenek rájuk, majd az Örökkévalónak, utána a helyi isteneknek, őseiknek áldoznak 1-1 szép virágot, végül a világ minden templomának, szentjének, vallásának, mert a Balinézek mindet tisztelik.
Nekünk is van már balinéz ünnepi ruhánk, Romeo jött egyik nap hozzánk, hogy vegyünk ilyen öltözetet. Nekem fehér szárongot vettünk, rá egy sárgát is, amit a fehérre kell megkötni, kaptam fehér inget és egy balinéz fejfedőt is. Napsi szines szarongot kapott, fehér inget s sárga övet a szaronghoz. Nagyon jól is áll neki. Amikor robogón szarongban megyünk a templomba, akkor nem kell bukósisakot felvenni, akkor elnézi a rendőr. Voltunk az egy hétig tartó egyik helyi vallási ünnepen, részt vehettünk rajta s sok embernek bemutattak. Van, aki japán tolmács, más a szállásadónk rokona volt, stb. Erre az ünnepségre a nők felajánlásokat készítenek, ilyeneket:
Amiket azután a fejükön visznek haza, így:
Első nagyobb Amlapurai kalandunk az volt, hogy robogóval elindultunk megkeresni a Hardys áruházat, anélkül, eltároltuk volna itteni GPS pozíciónkat – itt ugyanis nincsenek utcanevek, házszámok… de akkor ezt még nem tudtuk, bátran elindultunk, s kisebb kóválygás után sok bal-jobb, jobb, jobb kanyargás után megtaláltuk, vásároltunk ágyneműt például, műanyag tányérokat, apróságokat, és találgattuk, hogy találunk majd haza..Hoppá…. nos, óriási szerencsénkre a Hardys kis utcája pont az ismerős főútra vitt minket, onnan már csak egyenesen kellett menni addig, míg a kis utcácskánkig el nem értünk, amit elég nehéz észrevenni, olyan keskeny. Egyetlen autó épp hogy elfér lassan haladva, mellette bicikli sem… Szerencsére az árusok az út mellett nevetve mutatják ha kell, itt lakom, itt kanyarodjak be!
Romeo állta igéretét, elkisért minket a nagy piacra, sőt alkudott is nekünk zöldésgekre, gyümölcsökre. Egyik árusnál nagy nevetések voltak alku közben. Kiderült, Romeo azt állitotta, hogy én az unokaöccse vagyok, Napsi az unokahúga, igy nekünk adhatna árengedményt – de az árus hölgy azt mondta Romeonak, hogy az én arcom szép, Romeoé viszont csúnya, igy biztosan nem lehetünk rokonok.
Voltunk szállásadónk, G. úr falujának templomában is, több alkalommal is. Nagy megtiszteltetés volt számunkra, hogy részt vehettünk az egyik legnagyobb templomi ünnepségükön, s a helyiek nagyon örültek is neki, hogy felöltöztünk mi is helyi viseletbe, s részt vettünk a közös imán is. Nagyon szépek a szertartásaik, s a táncosnők tánca is csodálatos volt. A táncosok amúgy iskolás lányok, hajadonok.
Ilyen szépek:
Eljutottunk a szűz strandra is, mely valóban fehér homokos strand, nem nagy, s elég nagy hullámok voltak mind a 3 alkalommal, mikor pár órára le tudtunk szaladni,és tényleg nincs tőlünk messze.
íme a strand… A Virgin beach.
Valóban fehér homokos, korallos, de úszni is lehet, a korallzátony beljebb van.
Napsi persze talált gyönyörű csigaházakat itt is, nem is keveset, máris. Sőt egyszer mikor arra gondolt, most mit kap a tengertől s búvár-szemüveggel lenézett – igen ritka látványban lehetett része. Egy fekete tollú, döglött csirke várta, ami akkor mégsem dobta fel hangulatát… de utána az óceán elhalmozta kincseivel.
Itt jóval hűvösebb van, amit nem bánok, ám egyik nap tényleg igen hideg volt, meg is lepődtünk… Fáztunk!
És ilyen, mikor esik:
Velünk él Csöpi, a ház tenyérnyi nagyságú vadászpókja, korábban lakik itt, mint mi. Először megpróbáltuk kitessékelni, de jelezte hogy maradna. Időnként megmutatja magát, hol rejtőzik ha túl közel megyünk hozzá, de sose ugrik ránk – ugyanis ő nagyon gyors, nagyokat tud ugrani, de minket nem bánt, elvagyunk egymással. Napsi még tart tőle, sajnos nem sikerült lefotóznom amikor a mosogató környékén, ami Csöpi kedvenc helye, igen érdekes fél lábon állásos jóga pózt vett fel, minden végtagját maximálisan kinyújtva, hogy teste a lehető legmesszebb legyen a mosogatótól úgy, hogy azért kezet tudjon mosni. Csöpinek is biztos nagyon tetszett.
A városnak épp születésnapi ünnepsége volt mikor megérkeztünk, sok programmal, mi is elmentünk oda, Romeo lánya is táncolt.
Amúgy Romeonak kijut a rosszból s jóból is. Miután Amedből mi elmentünk Ubudba, hirtelen meghalt a bátyja. Ugyanakkor a lánya lett a legjobb tanuló az iskolában, amire méltán nagyon büszke, mert szegények, s a gazdagok sok különórára járatják a gyerekeiket- nekik erre nincs pénzük, s most először nem gazdag család gyermeke lett a legjobb tanuló az iskolában!!!
Akik ismerik Napsit, tudják mekkora szerepe van életében a környezet védelemnek, a szelektiv hulladékgyűjtésnek… Thaiföld sem volt épp a csúcs e szempontból, de itt Indonéziában… Egyik nap megkérdeztük G. urat, szállásadónkat, hogy a szemetet itt hogy gyűjtik? Mondta, mikor most megyünk a templomba, vihetjük azt is. Egy nejlonszatyorba betette a szemetet, s robogóval mentünk épp a templomukhoz, s eljutottunk egy hidra, ahol G. úr megállt, igy mi is. Ekkor egy lendülettel lehajitotta a robogóról a hid korlátján át a kis patakba a szemetünket, mosolyogva mondta, ez most a halaknak megy… Napsi hihetetlen önuralomról tett tanúbizonyságot, egy gesztusa nem látszódott, noha teljesen ledöbbent az eseten. Utána beszéltünk G. úrral a szeméttel kapcsolatos problémákról, s kiderült itt elégetik, nem jár ide szemetesautó, minden család elégetni szokta, s hát a műanyag palackok mikor égnek… thaiföldről e szagot már jól ismertük. Most az a megoldás, a főúton azért jár szemetesautó, s egy árus megengedte, hogy az ő gyűjtőládájukba helyezzük a mienket. Mi szelektiv visszük oda, s remélhetőleg vannak akik itt is elviszik a műanyagpalackokat, szegény emberek s beváltják nekik valahol.
Napsit egyik nap G. úr felkérte, tanitson az árvaházukban angolt az árva gyerekeknek, amire ő boldogan mondott igent.
A ház körül vannak békák, lomhák, egyik délután egyiket a vizes vödörben találtam meg, nem tudott kijutni belőle. Eldöntöttem oldalra, de amig nem tudott kényelmesen kimászni a földre, meg se próbált kijutni, majd az oltár sarkában elhelyezkedett s órákig ott lustizott. Vannak persze gekkok, a lakásban is, hangyák itt is vannak s egyik nap döbbentem láttam reggel több ezer hangyát, hangyatojásokkal az ajtó körül. Elkezdtem kiseperni őket, erre Napsi is felébredt s csatlakozott mikor engem már össze vissza csiptek s pantominnal nem birtam tovább s ő fedezte fel, nem hangyatojások, hanem kirágták a G. úrtól kapott rizs zacskóját s rizst vitték. Ja igen, G. úr megajándékozott minket saját rizstermésükből több kilónyival, s abból vittek a hangyák épp, amennyit csak tudtak. Életünkben először ehetünk olyan rizst, ami földről érkezik egyből…
Csöpiről már irtam, s van egy kis rokona is, a wc-helységben ben lakik. Egyszer beleesett a wc-de, de egy papirral kimentettem, nem fulladt meg, s hamar helyrejött.
Tanulással haladok, nem rozsdásodik a thai nyelvtudásom, sőt elmélyül, már az olvasással is haladok. Olasz nyelvtant szeretem, élvezem, haladok. Megtanultam a japán 3. szint 580 kanjijából 300-at, mindegyikhez 6 összetételt más kanjikkal, szóval 1800 jaoán szót – most ezeket ismétlem, mig tökéletesen nem mennek. Esperanto, malgas csak ismétlés. Napsi hősiesen gyűjti az indonéz nyelvtant ki, naponta sok sok oldalnyi anyagot fordit angolból magyarra le nekem, én is értsem s ki is jegyzeteli, táblázatosan. Ez nagy segitség lesz nekem. G. úr is tanit mindig, most például az indonéz kérdőszavakat:
Apa? – Mi?
Khapan? – Mikor?
Siapa? – Ki?
Bagimana? – Hogyan?
Berapa? – Mennyibe kerül?
Dimana? – Hol?
Müngapa? – Miért?
Egyik nap a mosásért mentem, s hazaérkezve mutattam Napsinak, hogy adtak tételes listát is, mit adtunk be mosásra. A mosás hetente kb. 65 000 rúpia ágyneművel, havi 260 000 rúpia, ami kb. 5 000 ft. Nos, a cetlin egy tétel igy hangzott: Kaki Khaos. Napsi arra tippelt, ezek az alsóneműk lehettek, a szótár viszont megmutatta az igazságot: Zoknik.
A Virgin Beachen vannak érdekes dolgok, például a belépéshez 2x kell fizetni, egyszer még jóval a strand előtt egy úton, utána jön ugyanis a parkoló. Ám általában 1 000 rúpia a parkolás, itt 10 000. Majd a robogót a parkolóban hagyva, még hosszabb gyaloglás vár ránk, de itt fiatal balinéz fiúk, kb.8-10 évesek felajánlják persze kis dijért cserébe, hogy a kavicsos sziklás meredek úton le, majd felhozzák a túristákat. Robogóval. Bizony, 8 éves gyerekek visznek felnőtteket teljes odafigyeléssel ezen igen nehéz terepen! S ha leértünk a strandra, ott is kell 10 000 rúpiát fizetni, persze fejenként mindkét alkalommal, összesen 40 000 rupia, kevesebb mint 1000 ft, amig a strandra érünk. Ott viszont nem mindenhol vannak elszállt árak, eszünk kb. 25 000 rúpiáért finom ételt, a palacsinta a strandon egyszerűen mennyei, s a kókusz leve is.
Van egy másik út kis, hosszabb, s robogót megviselős, meredek, de ha azt bevállalja valaki, akkor csak 20 000 rúpia, amit fizetni kell.
Itt történt, egyik nap mikor a strandra ballagtunk az ösvényen, előttünk ment egy fiatal nő, mögöttünk is többen, mikor egyikük a hátunk mögött hatalmasat böfögött, mire a hölgy előttünk megállt s bevárta a hang gazdáját… Mondtam Napsinak, látod létezik a szavak nélküli kommunikáció, ez azt jelentette, várj meg! Napsi tovább szőtte, még milyen hasonló kommunikáció lehetne, például ha elereszti magát a férfi, a nő lehet mondja másoknak – kedvesem hiv, mennem kell! Majd átváltott arra: kedvesem szólit, mig megtalálta a tökéletes forditást: Hallom kedvesem szerelmes hivó szavát…
Remélhetőleg hamarosan könnyebb lesz a dolgom, a béta csatornán pár hete már megjelent a Chromebookomra a frissités, Android appok használhatóságával, így nagyon reménykedem, hamarosan élesben is használható lesz…
Jövő héten nem lesz poszt mert végeztünk a nemzetközi szervezet munkáival, még 4 nap hajtás nekem – rendszertervek, specifikációk, japán versek kiejtés szerinti leírása – s megyünk 10 napra pihenni olyan helyre, ahol egyetlen ATM van, nincs benzin, nincs autó se robogó csak lovaskocsival lehet járni, gyalog vagy kerékpárral, internet se nagyon van s térerő se, viszont van sok más, ami miatt megyünk – majd jön később a beszámoló, sok sok fotóval nyilván!