Amedi tartózkodásunk lassan véget ér, legalábbis egyenlőre. Talán még leszünk erre, búvárkodásra mindenképpen ideális a térség.
Esős napok is voltak, olvastam hogy Thaiföldön is, a természet most visszaadja az aszályos időkben elvett csapadékot a térségnek, úgy látszik.
Korábban irtam, hogy az Indonéz-Balinéz ételek nem igazán csipősek számomra – hát de igen. Ugyanis Ubudban nyilván túristás módra kaptuk őket, de itt Amedben a helyiek által látogatott warungokban eszünk direkt, s bizony igen csipősek az ételek s másképpen csipősek mint Thaiföldön.
De nekem továbbra is a thai ételek jellegzetesebbek, karakteresebbek, változatosabbak. Magyar konyha nem hiányzik, de egy jó szomtán, zöld curry vagy tom jam kung nagyon is, vagy egy jó pad thai…
Eljutottunk a fehér homokos partra, ott is van korallzátony. Voltunk a japán hajóroncsnál, eljutottunk a Tulamben beachre is, ami robogóval már 20 perc ide országúton – ott az amerikai hajó roncsa van, és a korall-gardennél is voltunk ugyanaznap, majd visszatértünk még aznap a Jameluk beachre is.
Hogy milyen volt a japán, amerikai roncsnál s a korall gardenben, azt Napsi fogja majd megirni hamarosan, szép képekkel illusztrálva és a kagyló múzeumról is ő fog irni.
Visszafelé a Tulamben beachről fura volt már a robogó, eléggé elfáradt a jobb kezem mert ellen kellett tartani végig valamiért, azt hittem Napsi ül rosszul… Másnap mikor másfél órára leugrottunk a Jameluk beachre, azaz tegnap, hazafelé már dülöngélt a robi, azt gondoltam lazul a kormánymű. S mikor ma messze mentem vásárolni párátlanitó sprayt egy búvárboltba, hazafelé hirtelen nagyon csálé lett a robi, le kellett állnom – s az első kerékben alig volt már levegő, simán összenyomtam két ujjal a gumit…de mivel dombtetőn voltam, még legurultam vele a Jameluk beach bejáratáig, s ott felhivtam Napsit, még 2 perc beszélgetésre volt pénzem a sim kártyán… Ő hivta a lakás tulaját, ő utána a kölcsönkapott robi tulaját aki 10 percen belül megérkezett saját másik robiján, kért pénzt hogy legyen a javitásra. Adtam neki 100 000 rúpiát és ő odaadta a saját robogóját, ő meg felült s gurult a lapos gumijú robin. Épp csak megvettem a simkártyáinkra a netet, bevásároltam, s amint leraktam a robit a bérelt háznál, 5 perc múlva meghozta a sérültet – javitva. Elmondta hogy durrdefektem lett s nagy szerencsém volt szerinte – az égiek vigyáztak rám – kicseréltette a gumit, 50 000 rúpia volt. A megmaradt 50 000 rúpiát kérdésemre elfogadta örömmel a fáradozásáért.
S végre, 3 hét után, tudok az erste bankkártyával úgy pénzt felvenni, ne tiltsák le. Ugyanakkor Napsinak még mindig képtelenek kiállitani a Cib banknál egy angol nyelvű kivonatot, mindent angolul kér, itt úgy kell, rögzitik kérését majd elküldik magyarul… a reklamálásra azt kérik, telefonáljon megint, ahol megint rögzitik mit szeretne, s teljesen mást kap, ilyen a magyar banki ügyintézés… De mindenhol most érdekes, mert a másik nem magyar bank meg az én címem helyett a bankét irta a kért kivonatra… gyanús nekem, nagy baj lehet a bankoknál, hisz mindegyik bank számlanyitáshoz kér másik banktól bankreferencia levelet s kivonatot, amin a címünk van. De ha ugyanezt tőlük kérjük – heteken át képtelenek helyesen kiállitani… ennyire félnek, elmegy az ügyfél?
Nekem amúgy nagy élmény volt amikor először egyedül robiztam Tulamben beachre hogy az utat megismerjem, mert nagyon jó út vezet oda, kanyargós, meredek, nagyon élvezetes. Mivel nem tudtam hol van a beachre a lejárat, sokszor földutakra is rámentem a tenger közelében, de végül kiderült, szuper út vezet a strandhoz is.
Korábban irtam a Wawa-Wewe warungról, ott heti kétszer jó zene van, elsőre nagyon elalvós volt nekem, de a második remek, arról nemrég irtam.
Tigris ismét sokat van nálunk, egyre többször surran be a lakásba. Egyszer láttam hogy bejön este (szellőztetni szoktunk éjfélig, ne a légkondit használjuk) felkeltem az ágyból, kerestem mindenfelé, aztán úgy gondoltuk már kiment. Visszafeküdtem s a lepedő alatt egy gyanús dudort látok – hát ott volt a macska, ártatlanul nézett ránk, már félálomban… Nagyot nőtt már, Napsi szokta elaltatni esténként, hajnalig nálunk alszik a szofán kint a verandán vagy valamelyikünk bukósisakjában. Sokszor ninját játszik nappal, rejtőzik majd lecsap ránk.
Nyelvtanulásban haladok, főleg az olasz s thai nyelvnél érzem, az indonéz még döcögős, a japán kicsit monoton, de szükséges most a szókincs fejlesztés… sok hónapon át.
A kis rák visszatért valóban a fürdőbe, ahogy a tulajdonos megjósolta, majd a nappaliban zarándokolt egy ideig, aztán egyszercsak eltűnt…
Egy kutya is nálunk feküdt egy ideig a verandán, aranyos volt, de Tigris úgy fújt rá, hogy szegény végül inkább magától elment, jobb a békesség.
És akkor a Napi punika! Napokig elég volt kimondanom, s nem tudtuk abbahagyni a nevetést – ha egyikünk befejezte, a másiknál kitört újra a kacagás. Kicsit tanulok balinéz nyelven is, és a Mi az? kérdés balinézul így hangzik: Napi punika? Napsi megjegyezte, várja kiderüljön, van e Napi kukika is balinéz nyelven…
Hát, igy telnek napjaink most, reménykedünk a bankoknál is képesek a logisztikailag nyilván hihetetlen bonyolult feladatot megoldani, hogy amit ők kértek, most ők is képesek legyenek más bank számára teljesiteni…
Aztán hamarosan ismét Ubudban leszünk, ügyintézések várnak ránk s minden informatikai munkát szeretnék ott elvégezni, hogy mire Amlapurába megyünk, már a berendezkedésre legyen időnk, s már „csak” a forditási feladataim legyenek a nyelvtanulások mellett…
Jó volt itt Amedben, de még sok kaland vár ránk máshol is.
Hamarosan hát Napsi bejegyzése vagy bejegyzései következnek ismét!