Nos, úgy néz ki, földrajzilag célba érünk – beengedtek Karangaszem királyi család tartományának fővárosába, ahol nem sok külföldi van.
Ez a hely Amlapura, s egy vizen lebegőnek tűnő palota is van benne. A királyi család volt székhelye.
Még Amedben ismertünk meg egy embert, akinek Romeo a felvett neve, és ő kérdezte ki, mit szeretnénk, miért jöttünk, s őszintén elmondtuk neki. Felajánlotta, segít lakást keresni a Tradicionális részen nekünk, mert szimpatikusak vagyunk. Itt is úgy működik, mint Japánban – természetesen nem azt nézte, amit mi szerettünk volna: kertes kis házat, hanem a baráti, családi körében mi van kiadó, s azokat mutatta meg.
Értünk jött autóval reggel, korábban érkezett mint mondta, s már mentünk is Amlapurába… Megmutatott három házat, egyiknek sem volt sajnos kertje. Az első ház (ilyen volt)
hamar ki is esett. A másik a családjának egyik tagjának építménye, elég fura volt. Rengeteg, 5 szoba, 3 db. tusolós fürdőszoba, modern kapcsolók – és még kissé penészes volt több szoba, mondták azt rendbe hozzák természetesen. íme erről van szó:
Teljesen új építésű, a felső szinten 3 szoba, egy kis helység a személyzet számára is van a földsztinten0, ha egy szakember valamin épp ott dolgozik…30 millió lett volna az éves díja ami nagyon olcsó ekkora háznál, de akkor jó ilyen nagy, ha már vannak tanítványok, ha beindult nagyon a dojo amit szeretnénk itt létesíteni.
A harmadik lakás az első percekben lenyűgözött, mert egyből az emeletre mentünk, ami egy nagy terasz,
fedett résszel, szép kilátással a környék kertjeire,
abba beleszerettünk… de a lakás sötét. Van egy kis sötét hálószoba, ahol az ágy fér el,
egy még kisebb sötét kisszoba, egy hatalmas tér ami egyben konyha és még talán társalgó
és egy világos kis szoba, a nappali mondjuk…
Az ágyon kívül semmi bútor, minden még csupasz… Később ráeszméltem, persze hogy sötét hiszen nagyon meleg van, a balinézek nem használnak légkondit általában, kell a hűvős a lakásban. Felemás érzéseinket látva, Romeo beszélt telefonon a tulajdonossal. Aki azt üzente, ha egy hónapra kipróbálnánk, akkor elkérne 5 millió rúpiát, amit beszámít az éves 25 millió bérleti díjba, s azt teljesen ránk költi, berendezze nekünk. Igen nagylelkű ajánlat, ebéd közben megbeszéltük hogy belevágunk akkor így, a tulajdonos azt szeretné, 4 évre béreljük legalább…. Meglátjuk. Ebéd közben Romeo felajánlotta, lesz a szponzorunk a vízumhoz, ami azt jelenti, hogy egyrészt olcsóbban kapjuk meg, másrészt nem kell Ubudba járkálnunk, mert Amlapurában is van hivatal… mindenben segítenek mondta, megmutatja a piacot, van éjszakai piac, megnézzük majd a lebegő palotát, elvisz kávéültetvényre ahol megmutatják hogy készül a kávé, van a közelben csokiüzem is, amit egy külföldi hozott létre. Van kórház is Amlapurában, és segít robogó bérlésben is. A piacon majd alkudni kell, de a felesége elkísér hogy megismerjenek minket, s utána már nem kell majd alkudni. De nem olyan mint Ubud hogy harmad, negyed ár a reális, hanem mondjuk 20 % -al olcsóbb a reális ár, de az elején kell alkudni, a helyi kultúra ismerkedési része.
Tehát úgy néz ki, újabb barátra leltünk. Itt ez a legfontosabb, hogy számíthassunk egymásra. Romeo is olyan étterembe vitt minket Candi Dasába, amit volt iskolatársnője vezet, aki nagyon kedvesen fogadott minket s ő is elmondta, itt a barátság a legfontosabb, anélkül nincs üzlet – azaz senki nem fog hozzánk jönni például csak úgy betegkezelésre, csak a barátokon át. S ez így normális is.
A meglepetéseknek még nem volt vége, miután Romeo hazahozott Amedbe, fél óra múlva telefonált, a ház tulajdonosa Amedben van épp, ugyanis itt egy kis panziót fog nyitni – és vár minket. így hát személyesen megismerkedtünk vele is még aznap. Megkérdezte, miért nem turistás helyen keresünk lehetőséget, neki is elmondtam, gyógyítani szeretnénk, s érdekel a balinéz tradíció és nyelv és kultúra is. Tetszettünk neki, megállapodtunk hogy akkor másnap fizetünk s lesz hűtőnk, főzőlapunk kettő, megoldja a zuhanyzót,
Most ugyanis ilyen a fürdőszoba:
később ha maradunk bekötteti a gyors netet, lesz a ruháinknak akasztós rész, stb egyenlőre… Szerettem volna moszkitó hálót az ágy köré, de nevettek, hogy a balinéz lakásokba nem megy be a moszkitó, valahogy olyan a szellőzők kialakitása. Javasolta nézzük meg, s ha nem jó, majd utána, de szerinte arra nem lesz szükség. Hát, úgy legyen…
Pár nap múlva vittük az első hónap diját Amedben a tulajdonoshoz, s ismét beszélgettünk. Apja, nagyapja gyógyitó volt, semmit nem fogadtak el a gyógyszereikért. Ő már üzletember lett, hogy segithessen az embereken. Láthatóan nagyon tisztelik. Örült mikor elmondtuk, ha lehetséges mi is felajánlást tennénk naponta-meg fog rá tanítani.
Mindennap adnak felajánlást sz isteneknek, ősöknek s 15 naponta a gonosz szellemeknek is. Igaz, itt Amedben s Balin azt láttuk, naponta akár 2-3 alkalommal is kapnak a gonosz szellemek, hogy békén hagyják a házat, s a benne lakókat. Nekik a földre kerül az áldozati ajándék, az isteneknek, ősöknek az oltárra, de sokszor kapnak a tárgyak kis, mert azok is energiák. Az autó, a robogó, a számitógép, stb. mind kap felajánlást. Sokat fogunk még tanulni. Búcsúzáskor kezei közé fogja a miénket.. Elmondta, itt úgy van, beköltözés után a ház s szerkezete kivételével a kisebb javitások a mi költségünk, a tető, beázás stb. az ő dolga ha van ilyen. Kobrával szerinte nem fogunk találkozni, maximum esetleg haragos kutyával… meg fogunk ismerkedni a pappal is, akitől vesszük majd a felajánláshoz a szenteltvizet, stb.
Sokat fogunk még itt tanulni…