Hétfő este a wawawewe warungba mentem, Napsinak nem volt kedve, de nekem nagyon… Már voltunk ott s éreztem, ebben a zenekarban akik hétfőn, csütörtökön játszanak, több van, mint amit a műsor első felében láttunk eddig kb. 8.30-10 között korábban. S igazam lett!
Most eleve sok volt a nyugati ember, nem voltak a helyi halászok, s ismerős arcokat láttam a strandról, a búvárok közül is.
Már ment a zene, s igen – AC/DC ami épp kezdődik, egy dal, amit én még Bon Scottal hallottam. Hihetetlen, hogy a balinéz gitáros énekes mennyire tudja szinte bármely előadó hangját utánozni – legyen Bon Scott, Bob Marley, Mick Jagger vagy Mark Knopfler…
A szünet után Bob Marley Rebel dalával inditanak, nagy a siker – s máris következik s Sultan Swing a Dire Straitstől. Nagy kedvencem, s a gitárszóló is tökéletes, azt a másik gitáros játssza, nem az énekes, de nem baj. Majd a Pink Floydtól az another bricket in the wall hangzik el, ekkor már sokan énekelnek a zenekarral.
S ismét AC/DC, majd Rolling Stones: paint in black, majd olyan dalok amiket nem ismerek, Oasis együttestől meg Nirvánától. Végül ismét Bob Marley s még két dal – rengetegen már táncoltak a szinpad előtt, remek estét varázsolt a zenekar, s többet tudtak, mint eddig láttunk tőlük.
Néha kell ilyen este is, jó látni a sok fiatalt, akik már ifjú korukban eljuthattak Balira, sok embernek valósulnak meg itt a búvároktató álmai is például, s biztos hogy azoknak akik ide gyerekként, fiatalként eljutottak, örök élmény lesz az itt töltött idő…