Víz alatti világ

Szuper helyen vagyunk most, közel az óceán, 10 perces robogózás csak az út az egyik barátságos kis tengerpartra, ahová gyakran járunk, szinte minden nap. Amikor először körbenéztünk a kis falunkban, nem gondoltuk, hogy több olyan partszakasz is lesz majd, ahol lehet úszni és snorkelezni, mert mindenhol kis halászbárkák parkoltak a homokon, nem igazán volt köztük hely bemenni a vízbe, és nem is tűnt úgy, hogy járnak oda le emberek úszni. Aztán később kikérdeztük az ittenieket, meg a szomszédainkat is, akik egy héttel előttünk érkeztek, és kiderült, hogy több olyan tengerparti rész is van, ahová érdemes lemenni. Nagyrészt kavicsosak, kövesek, olykor sziklásak a partok, de találtunk már finom homokkal borított részt is. A különlegessége minden partszakasznak errefelé, hogy sötét színű, leginkább fekete. A kövek, kavicsok, még a homok is.

Ez az Agung vulkán kitörése miatt lett így, a kitörő láva és kőzettörmelék elborította a partokat, legutóbb 1963-64-ben, amikor a vulkán 8-10 kilométer magasságba lőtte fel a füstöt és törmeléket. Kapcsolódik ehhez a kitöréshez egy csodás eset is, amit elképzelhető, hogy Gy. már megírt a blogba. A vulkán a balinézek legszentebb hegye, 1000 méter magasságban építettek rá egy templomegyüttest nagyon nagyon rég, pontosan nem tudni mikor, de az építkezési stílusból úgy gondolják, akár 2000 éves is lehet az épületegyüttes alapja. A komplexum 23 templomból áll, és a neve Pura Besakih. Ez Balin a hindu vallás legfontosabb és legszentebb helye. 1963-ban épp egy 100 évente elvégezendő szertartásnak jött el az ideje, amelyet a világ megtisztításáért és megmentéséért végeznek. A vulkán kitörésekor a bent imádkozó emberek nem menekültek, nem mentették az életüket. A hitük mindennél erősebb volt, fontosabbnak tartották, hogy az imádkozási szertartást végigcsinálják. A kitörés lerobbantott a hegy tetejéről 100 méternyit, és a láva 7 km-en át folyt felégetve mindent maga után. A templomot és a benne imádkozó embereket viszont elkerülte, volt, ahol csak méterekkel. A balinézek csodaként tartják számon az esetet.

Visszatérve az óceánhoz.. A partról, ahol a legtöbbet vagyunk, egy sziklás, korallos víz alatti világba lehet beúszni. Amikor apály van, csak nehézkesen, a sziklák szinte felkarcolják az ember hasát, de dagálykor könnyedén át lehet úszni felettük, és ha tiszta az ég, a napfény szépen átvilágítja a kristálytiszta vizet és megmutatja a lenti élővilágot. Rengeteg fajta hal úszkál odalent, kicsik és nagyok, kíváncsiak és félénkek, nagyrészt veszélytelenek, és egy-kettő veszélyes is. Sok képet készítettünk már a még tavaly beszerzett kínai, óccó Go Pro kamera koppintással, ami kb 5000 forintba került és víz alatt szuperül működik, bár a képek csak akkor mondhatók élesnek, ha a hal konkrétan lefejeli a kamerát, mert olyan közel jön. De már annak is nagyon örülünk, hogy egyáltalán van mivel megörökíteni a víz alatti eseményeket, és mindketten ráálltunk erre a természetfotós-életérzésre, így váltott műszakban, bőszen üldözzük a halakat. Na jó, nem, tiszteletben tartjuk a magánszférájukat is. A második ilyen fényképezős alkalom lehetett (amikor már tudtam, hogy jó a halakhoz minél közelebb kerülni a kép minősége érdekében), hogy egy, a tengerfenékről falatozó, ponty-szerű, viszonylag nagy halra lettem figyelmes. Velem szemben eszegetett, felém fordulva, láttam az arcát is, tisztára, mintha valaki festett volna egy bajuszt a szája fölé. Kattintgattam egyet, kettőt, hármat, közelebb és közelebb úszva, az arca elé tartva a gépet. Ki gondolta volna, hogy halunk a Titan Triggerfish névre hallgat, hogy vannak neki nagy fogai és hogy előszeretettel üldözi el és támadja meg a hozzá túl közel merészkedőket? Még beléjük is harap, ha úgy gondolja. Én csak arra eszméltem, hogy úszom el onnan olyan sebesen, ahogy a lábaim és a kamerát épp nem tartó karom bírják. 😀 Meg voltam döbbenve. Még soha nem volt verekedésben részem, de most majdnem lett. A hal ugyanis konkrétan nekem jött volna, ha nem mozdulok meg, felbőszült, és izomból sprintelt felém a nagy testével. Így utólag értem már, persze, hogy én voltam a tudatlan lesifotós, de akkor nagyon meglepő volt, hogy egy hal konkrétan elküld anyámba. 😀 Beteszek ide egy képet, hogy el tudjátok képzelni a szitut. Nem az én fotóm, azok természetesen homályosak, nem sikerült a megfelelő közelségbe kerülnöm. Tehát íme Mr. Titan Triggerfish, a gengszterhal:

Cuki, nem? Emlékszem, az elején még néztem is, hogy jé, de érdekes hal, tök nagy fogai vannak.

A másik ilyen veszélyes szitu egy kőhallal való találkozás volt, mert bár nekünk azt mondták, kőhallal csak a búvárok találkoznak a mélyebb vizekben merüléskor, korallzátonyoknál, itt mégis van egy helyi kis kőhal, amelyik előszeretettel telepszik le az itteni sziklákra vagy egészen a part közelébe, a kavicsos tengerfenékre. Baromi nehéz kiszúrni, mert teljesen beleolvad a környezetébe, még a teste sem sima, hanem olyan, mintha moszatok, algák borítanák. Először akkor láttam, amikor csigaházakat kerestem a partközeli sekély vízben úszva, úszószemüveggel a fejemen lebegtem a vízben, és mivel ráállt a szemem a kereső üzemmódra, egyből feltűnt, hogy ez a hal gyanús. Egyrészt mit keres itt, majdnem a parton, másrészt miért néz ki ilyen veszélyesnek. (Tanultam a fenti esetből, ami gyanús az gyanús. 🙂 ) Mondtam Gy-nak, hogy szerintem ott egy kőhal, de nem engedtem neki megnézni, nehogy belelépjen. 😀 Így egyedül maradtam a dilemmámmal, hogy akkor most ez egy kőhal volt, ami itt elvileg nincs, vagy én vagyok rövidlátó. Aztán hogy, hogy nem, másnap újra láttam őt, megint csak én, és csak azért vettem észre, mert a szemem előtt úszott egy sziklához fürgén, és telepedett le rá, ismét teljesen beleolvadva a környezetbe. Mivel itt már mélyebben voltunk, és simán ellebegtünk felette, megmutattam Gy-nak is, hogy akkor ő lenne az, szerinte kőhal-e. És mivel előző nap utánaolvastunk a dolgoknak, megerősített abban, hogy igen. Kicsi, de határozottan kő. Amit tudni kell róla, hogy nem jó belelépni. Ő nem mozdul, mert nem fél semmitől, hiszen olyan erős a mérge, hogy egy emberrel is elbánik akár. Ha belelépsz, vagy beletenyerelsz, a tüskéjét belemélyeszti a bőrödbe, jó mélyre, és egy jó adag mérget lövell bele. Attól függően, a test melyik részét éri a szúrás, lehet akár halálos is a találkozás. Mindenképp rögtön forró vízbe kell tenni a kezet / lábat, olyan forróba, amilyet az ember csak el tud viselni, és áztatni kell órákon át. A fájdalom elvileg 10-ből 10-es, szinte elviselhetetlen, olvastam róla több helyen is. És két olyan búvár beszámolóját találtam meg, aki túlélte, egyikük sem ment kórházba, hanem a forró vizes kezeléssel megúszta. Szóval figyelünk a kőhalra, és mindig van rajtunk tengerjáró cipő, az azért valamennyi védelmet ad.

Lesz egy másik beszámolóm is a japán hajóroncsról később, elöljáróban csak annyit, hogy életemben először láthattam szabadon úszó delfincsapatot!! A parton voltunk már, amikor az egyik búvár szólt, hogy nézzétek, delfinek! És valóban, nem túl távol a parttól tisztán kivehető volt az elhaladó delfincsapat, ahogyan a parttal párhuzamos irányban, jobbról bal felé sebesen elúsztak előttünk a távolba, itt-ott kibukkanva, ugrálva a vízből annyira, hogy láthassuk a körvonalukat. Óriási élmény volt. Szabadok voltak, szélsebesek, delfinek!!! 🙂

Most pedig bemásolok ide pár képet a víz alatti fotósorozatunkból, remélhetőleg találok kevésbé homályosakat is, de a hangulat azért talán átjön majd.

Sziasztok!

Nóri

tengeri csillag
tömegjelenet
egy újabb halas kép
az én fotóm a triggerfishről
Gy-ra rámosolygott az egyik kis uszonyos 🙂
vitorlás halacska
a kis sárgák mindig közel jönnek
víz alatti szentély

Milyen Amedben két hét után?

Nos, elég jó itt Amedben két hét után. Egyre nagyobb távolságokra megyünk robogóval ketten, tegnap elmentünk a „fehér homokos” partra is snorkolni délután 5-6 között, s utána az Enak warungban ettünk. Még jókor érkeztünk, kemence begyújtás előtt öt perccel, 10 perccel később már telt ház volt. Napsi evett ott egy Nasi Csampurt, ami rizs mindenféle zöldséggel, s egy különleges, tempe nevű kiegészítővel. Én ananászos csirkét, Ayam Nanas-t kértem, amit kókusztejben, csilivel készítettek el, fahéj is volt benne, köretnek főtt rizs s nagyon nagyon finom volt, szinte mint egy thai étel… Szinte minden nap lemegyünk a közelebbi snorkos helyre, a korallzátonyhoz 1-2 órára, néha fél napra, s nézegetjük a gyönyörű halakat. Napsi fog majd részletesebben írni róla, ha utoléri magát időben. Hamarosan elmegyünk a japán hajóroncshoz is, ami 7 km-re van innen. Ha valaki szerint ez nem távolság, tengerparti útkezdetről van szó, hatalmas emelkedőkkel-lejtőkkel s hajtűkanyarokkal, kavicsfelhordásokkal útközben, s mindenféle rejtett csapdákkal. Ráadásul lehet rá számítani,szembejövők épp beláthatatlan kanyarban előznek, vagy egymás mellett megy épp 3 robogó, vagy index nélkül elindul az épp kikerült autó s rád húzza a kissé vaksi sofőr a kormányt, szóval minden út kalandos. Végre jók viszont a snork  felszereléseink is, mert ami Thaiföldön bevált, itt nem sajnos. De vettem egy másik készletet, amelynek a pipája már tökéletes volt, majd egy maszkot amit egy búvár ajánlott, s azzal már nagyon jól érzem magam a víz alatt, nem folyik bele a víz kicsit sem.

Ami rossz, kívülről jön: a magyar bankok, erste s cib ügyfél-ellenessége, butaságai. Szerencsére nekem van már máshol is bankszámlám, s ott megkapom amire szükségem van. Viszont az ő bankkártyájuk meg nem használható sikerrel eddig Amedben…  De azért megvagyunk.

Reggelire 10 000 rúpiáért finom ételeket lehet venni utcai árusoktól, kifőzdéktől, van nasi goreng és nasi champur általában, néha sült csirke is. A robogóval hordom a 20 literes vizesbödönt már én kis, 2-3 naponta. Napsi végre ihat kotyogósból kávét.

Ez egy bolti leves, amit 3 000 rúpiáért lehet venni.
Ezt Napsi ette, zöldségleves
Ez a dadar gulung palacsinta, kókuszos töltelékkel, egyik nagy kedvencünk.

 

Áramszünetek vannak, van amikor fél napig is eltart, van amikor pár perc. Tényleg csodás látvány volt, ahogy a panorámás étteremnél láttuk az egész partot fél percre besötétedni este, majd újra kivilágosodni egy kis áramszünet esetén, amit egy hosszabb, pár perces követett s minden rendben volt ismét.

Nagyon nagy élmény a csillagos égbolt, rengeteg a csillag… fenséges látvány esténként. S itt 12 óra nappal, 12 óra este.

Nehézfém méregtelenítésem a végére ér úgy tűnik, ma végigaludtam az éjszakát, pedig a huminiqum-alga-koriander hármas eddig eléggé megviselt mindig, igaz pár napig mindennap még Napsi készített fokhagymás pirítóst nekem, ami még szintén sokat segített. Kb. 5 hónap óta először aludtam végig egy éjszakát…  Tovább tartott a folyamat, mert egy hétig nem lehetett koriandert venni, de végre van megint, s holnap készítem az utolsó adagot…. sajnos még mindig nem kávézhatok majd, se sör, se bor, mert 6 hetes utókúra jön, ezalatt a huminiqummal ásványi anyagokkal töltöm a szervezetem, sok gyümölcs, zöldség kell ami itt van is, sok vitamin és a candida gomba visszaszorítása, amihez még 2 hétig grapefruitmagcseppeket szedek, majd utána 4 hétig még lapacho teát iszom. Ha nem elég, folytatom tovább utóbbiakat.

Elírtam korábban a vulkán nevét, Agung a helyes neve… Nagyon szép látvány, ma például nagyon tisztán látható, még a tetején lévő tűzhányó is látszik, mert általában felhők veszik körül vagy a tetején takarják el…

Egyik nap mikor egy panorámás vendéglőben ettünk, onnan gyönyörködve a naplementében, szokás szerint Napsi elindult a műútra, ott veszem fel, mert a parkoló sóderes, köves, s még nem vagyok elég gyakorlott ezen körülmények között… egy idős házaspár hölgy tagja is várta, férje kiálljon a robogóval, de ő még szöszmötölt, én kitolattam, s ekkor éreztem valaki felül a robogóra mögém … az idős hölgy!  Mondtam sorry, mire észbe kapott, de percekig nem bírta a nevetését abbahagyni, s leszállni a robogóról. A férje is jót mulatott. Mondtam Napsinak, meglepődött volna, elszáguldok mellette a hölggyel a robogón mögöttem 🙂

Sok a dudálás, ami itt annyit jelent, vigyázz…. dudálnak előzés előtt, dudál aki kiáll beláthatatlan kanyarban, de ezek nem harag dudálások, hanem jelzés – vigyázz, jövök. Vigyáznak egymásra.

A szomszédék állást találtak, a kedves perui származású  amerikai hölgy egy hotelben lesz menedzser, a fiú ugye búvároktató, s eldöntötték, itt maradnak Amedben, itt. így a kismacskát befogadták, már náluk eszik nem a két ház között, már ritkán jár át hozzánk.

 

Tigris már ritkán jön át hozzánk.

Örülök neki hogy boldogulnak, fiatal házasok.

Ismét meggyűlt a bajunk a hangyákkal, vannak ilyen nagy hangyák erre, lassúak, aranyosak, ha nem lépek rájuk nem csipnek meg. A lakásban egyet láttunk először, majd többet, s egyik este mikor hazajöttünk, Napsi ágyrészénél bandáztak. Néhányat véletlenül össze is tapostunk. Elkezdtük kitenni őket, söprűvel, kézzel, papírlapra felvéve… több mint 40 hangyát tettünk ki, sajnos 5 el lett taposva. Másnap még 17 nagy hangyát tettünk ki, harmadik napon csak egyet, s addig örültünk, míg nem sikerült Napsinak végre kihúzni az éjjeliszekrénye fiókját – ekkor egy jézusom hallatszott, majd gyorsan visszatolta a fiókot s közölte – tele van óriáshangyákkal s tojásaikkal. Mondtam, nyisson ajtót, mert futnom kell majd… Kinyitotta, egy hirtelen kirántottam a fiókot s kifutottam vele a kiskertbe, s kiöntöttem a tartalmát ott, majd a fiókot egy nagy kőre tettem.  Másnap már csak pár hangyát kellett kitessékelnünk a lakásból, de megjelentek a fürge rohangálós hangyák is, s a gonosz csípős hangyák is, amiket Thaiföldről már jól ismerünk..

Moszkitók vannak, de az ágy körüli moszkitó háló teljes védelmet ad.

Itt is mosoda van, nincs mosógép a házban. Jó itt lenni, de még nem ez az a hely, ahol hosszabb időn át el tudnám magunk képzelni, keresünk még tovább.

Thaiföld tengerpartjai csodásak, homokosak, simán úszás közben le lehet bukni a viz alá…  de itt sziklás, köves, korallos, úszni lehet felettük, de lebukni víz alá itt nem tanácsos.  Ugyanakkor Thaiföldön egyre több volt a medúza, itt eddig semmi ilyen nincs, de vannak helyette veszélyes víz alatti állatok, nem is kevés – ha Napsi megírja a bejegyzést, kiderül, mifélék ezek, milyen veszélyek vannak.

Az időjárás most csodás, ilyenkor kell kihasználni a tengerparti lehetőségeket, mert esős évszakban reggel 5 órán át esik azt mondják, majd eláll, s később megint esik. Békés, csendes itt, s találtunk egy olyan helyet, ahol élő zene van. Napsinak bejött, én fáradt voltam s majd elaludtam, mert csak lassú számokat játszottak, vacsora alá aláfestő zenét, de este 10 óra után már jöttek gyorsabb számok is.

A balinéz palacsinta szerintem zseniális, nagyon finom, banánnal töltött s egy karamellizált csokiöntetet kapunk hozzá, kókusszal, hát isteni….  De azért egy jó szomtám vagy pad-thai vagy tom jam kung vagy thai sült rizs nagyon jól tudna esni… itt nincsenek thai vagy japán éttermek, s az indonéz-balinéz ételek valahogy nekem nem annyira karakteresek.

Vannak olcsó tengerparti warungok is, ott tényleg az a jó hogy olcsó, mert nem nagyon ízletesek az ételek, kivéve a kedvenc helyünket, ahol a néni nagyon nagyon jól főz…

Már három fős a helyi gyakorló közösségünk, M. barátnőnk becsatlakozott hozzánk, most visszament Ubudba de hamarosan visszatér, s gyakorlunk együtt tovább, a japán gyógymódot.

Meghoztuk a döntést is, itt fogunk megpróbálni letelepedni, de úgy, hogy szeretnénk minden évben visszajutni Thaiföldre is, ott pihennénk, amikor itt esős évszak van, ott csodaszép idő…

Ilyen volt egy naplemente a korallos snork helyen.
Ó, pálmafák…

 

Megismerkedtünk egy balinéz úriemberrel, aki segít nekünk szállást találni olcsón, hosszú távra. Azzal biztat, 20 millió rúpia éves díjért találunk, mutat ő nekünk lehetőségeket innen kb. 15-20 km-re, s  értünk jön, elvisz, megmutat mindent s hazahoz ide Amedbe, egy nap alatt. 20 M rúpia, az havi egymillió hatszázhetvenhét rúpia, azaz kb. 35 000 ft… az már kedvező ár, olyan mint Thaiföldön volt. Ehhez persze jön még a rezsi, ami kb. 450 000 rúpia egy hónapban. Meg a mosodai költségek, internet, de akkor is kedvezőnek tűnik… ráadásul azt ígéri, kertes házakat fog mutatni.

Lehetséges, hogy meg fogjuk találni, amit keresünk? Egy olyan helyet, mely nincs túl messze a tengerparttól, van a közelben piac, bolt, de az utcai árusok is, mosoda, minden ami kell, s van szép kertje, s kellemes otthon lehet csendes környezetben? Álmomban láttam egy sziklán házikót, a tenger felett vagy 40-50 méterrel, s vannak ilyenek is persze, de még annyi minden lehetséges… nyitottan várom, mit mutat majd ismerősünk, mit ajánl… Lehet, még nem ez lesz a tuti-igazi, de lehet megtaláljuk, ahol egy évet már el tudnánk tölteni.

 

Eddig minden csodásan alakul. S végre tudunk aludni is, pihenni is. Jó pihenést mindenkinek…

 

 

 

 

A maszkmúzeum

Ahogy ígértem, most a maszkmúzeumról írok nektek.

Ubudban van, kevesen ismerik. Magángyűjtemény, s a tulajdonos nyilvánossá tette, látogatható napközben a gyűjteménye.

Lássuk, miket lehet itt látni – több száz fotóból válogattam.

 

A Barong

 

A Jó szimbóluma Balin, az erdő védelmező szelleme, istensége.

 

Ő pedig 2x olyan nagy, mint egy ember, az előadó magára veszi, belebújik, s így óriásnak is látszik előadáskor.

 

Rengeteg maszk van a múzeumban, s nincs két egyforma.

 

 

Ilyenekből is sok van:

 

Az Istenségek sokféle formában, arc felöltésével  jelenhetnek meg:

 

 

Ez pedig a híres árnyékszínház, a wayang kellékei. Egyszer írok majd bővebben róla.

 

 

A Wayang előadásokhoz zene is tartozik, íme a hangszerek:

 

 

Igény esetén szívesen bővítem még több fotóval, információval a bejegyzést, most csak annyit említenék meg, hogy a gyűjtemény nem csak Balira s Indonéziára terjed ki, hanem a Dajákokra, Japánra, Kínára, Koreára, Fülöp szigetekre, de dél-amerikai törzsek maszkjai is szerepelnek a hihetetlen gazdag maszkgyűjteményben.

Szilánkok, avagy kis élmények, történések gyűjteménye

Sziasztok!

 

Idő hiányában a maszkmúzeumi beszámoló még tolódik későbbre, de talán nem is baj, mert annyi mindenről tudok irni…

1,  Szegény Napsinak Ubudból költözés idején 3 napos hasmenése lett, de a költözés napján semmi gond nem volt, hála a japán gyógymódnak, pedig hosszú volt ide az út… Hogy mi okozta nem tudjuk, de azt hallottam, néhol hamisítják az ivóvizet, csapvízzel töltik fel a palackokat, talán ilyesmi lehetett.

2, ez pedig még Ubudban történt: életem legjobb kezelése volt e csodálatos szigeten, a magyar segítőnk M.  bérleményének kertjében, természetben, teraszon, japán módra. Tatamin feküdt M, s Napsival kezeltük együtt… Körülöttünk mókusok, madarak, van valami nagyobb piros virág, amiből a madarak imádnak nektárt inni, rájártak, majd egyszercsak előbukkant egy mókus s elvitte magával az egyik virágot.  Hihetetlen béke s nagyszerű élmény volt. E mindössze fél méter széles kertben történt korábban a dráma, hogy egy nagy béka jelent meg menekülve, mögötte a ház hátsó fala s kerítés közötti 20 cm-es résből előkígyózva egy kobra kigyó, s M-től s élettársától, akik a verandán ültek alig 1.5 m-re zajlott a 10 perces küzdelem, mire a Kobra megölte a békát majd otthagyta. Néhány felvételt megmutattak róla. Hát nem semmi lehetett…  A kezelés után nagyon jót ettünk egy M. által ajánlott helyen, mind a hárman, ahol hatalmas adag s nagyon finom ételeket ehettünk. Amúgy az indonéz-balinéz ételek nekem nem jönnek be annyira, mint a japán vagy thai ételek. Nem is túl változatos a konyhájuk, gyakorlatilag szinte mindenhol ugyanaz az 5-7 féle étel van, s grill halak még – viszont egyre több helyen az olasz konyha is teret kap, sok helyen lehet olasz tésztákat és vagy pizzákat is enni.

3, A kertünkből is látható Agur vulkán valóban felséges látvány… szeretjük nézni, szinte mindig felhők borítják a tetejét…

4, élővilág: Találkoztunk tehát itt is már mókusokkal, gekkókkal, egy hatalmas példány, a vezérük pont a mi házunk tetejéből szokott a veranda felett előjönni – vannak gyönyörű gyíkok, nagy és kicsi békák, egy kicsi rákra a fürdőben bukkantam rá, másnap már a mosogatónkon masírozott büszkén, akkor kitettem a kertbe nehogy éhen haljon – a tulajdonos épp itt volt, s mondta, szerinte vissza fog menni a csatornába s újra a fürdőnkbe – de eddig még nem történt meg.

Ez például egy pók…

Egy idős balinéz ember azt mondta, ha balinéz gyerek ekkora pókot lát, lekapja s viszi is BBQ-zni…

 

Ez pedig egy szép itteni lepke.

 

Nagy rákot is láttunk hazafelé egyik nap már sötétben, este… nem volt nagyon félénk, hatalmas ollója is volt.

5, árak, vendéglők: Itt jobban tudunk spórolni, 15 000 rúpia a 19 literes víz, 10 000 rúpiáért reggelit s vacsorát is kapunk út menti árusoktól, s nagyon finomakat. Ez mai árfolyamon 26 baht, illetve 214 ft.  Kedvenc Amedi éttermünkben 25-30 000 rúpiáért eszünk egy-egy adag ételt. S megtaláltuk a híres Enak vendéglőt is, az drágább, csak este nyit ki, de sok a vendég mert nagyon jó a konyhájuk. Kedvenc éttermünkben kértem egy balinéz palacsintát, ami kókuszos csokis karamellízált öntettel érkezett s nagyon nagy adag volt – a tulajdonosnő nevetve mondta, nagy pénz, nagy adag. Alig bírtuk étel után ketten megenni… Napsinak a zöldségestől 15 000 rúpiáért hoztam 1 kg paradicsomot, 10 000-ért veszem a csokor koriandert a méregtelenítéshez.

6, Bérlünk már robogót is,

először egy étteremtől vettem bérbe 50 000 rúpiáért egy napra, az normális ár itt, de havi árat nem akartak adni, 1 500 000 rúpiát akartak egy hónapra, s a robi se volt jó állapotban. Figyelmeztettek – a háziak egy barátja, akitől bérlünk egy Yamaha robogót, hogy itt egy nap bérlés reggeltől estig tart, ha másnap reggel viszem vissza, akkor 2 nap díjat kell fizetnem. Amit a tulaj barátjától bérlünk Yamahát, az sokkal jobb, a lengéscsillapítása is, erősebb, jobb a fékje, s csak 800 000 rúpia, azaz 17 107 ft, illetve 2 082 baht egy hónapra a bérleti díja. Thaiföldön 2 000 baht egy hónapra, szóval lehet alkudni még tanulnunk kell, a benzin, fél tank 15 000 rúpia volt. Szóval a benzin nem drága.

 

Ilyen itt egy benzinkút..

 

 

A robogó bérbe adója nagyon jókedvű ember, 1 perc alatt mindent elmagyarázott a kezelésről. Hozott hozzá másnap reggelre két bukósisakot is. A robogóval első utam egy tengeröbölhöz vezetett, később megtaláltam a korallos öblöt, felette egy csodás panorámájú étteremmel,

 

majd a „fehér homokos”-nak nevezett tengerparti részt, – ez volna –

 

 

ahol úszni is lehet állítólag. Első közös robogózásunk is megvolt, a szemétszedés volt az első utunk, majd együtt mentünk a kedvenc étterembe, majd már elmentünk a korallos helyre egy du. snorkolni – nagyon nagy élmény volt, már 2 lépés után hatalmas halakkal találkoztunk a viz alatt, színesekkel… mert egyből ott van egy kiterjedt korallzátony. Sőt, egy ma már vízalatti szentélyt is találtunk a korallzátony egyik részén…. külön posztot megér, szerintem Napsit rá lehet venni…  mert később M-el együtt is voltak lent, és akkor vitte a víz alatti kamerát s csodás képek készültek…

7, Még mindig tart a fáradt időszakunk, a nehézfém kivezetés nekem a vége felé tart, sajnos a vége bedurvult, erről majd később írok még.

 

8, Van meleg vizünk is, a hűtő is  szuper hogy van. Első napokban itt is megjelentek a hangyák, de mióta külön adok nekik a kertben enni, béke van. Napsi talált a neten egy veszélyes hangyaféle állatot ami itt él, megfogni se szabad, azonnal le kell fújni ha meglátjuk s kisöpörni, mert a nyoma is mérgező…De azt mondják, nem valószínű, találkozik vele az ember. A másik házat egy perui származású amerikai lány s barátja bérli, nagyon kedves emberek, a férfi búvároktató. Van egy kismacskájuk, s mivel ők sokszor későn jönnek haza, átlátogat hozzánk s fárasztják egymást Napsival órákon át. Meghívtak szemétszedésre a tengerpartra, mentünk is de már alig volt szemét, olyan sok önkéntes szedte.

9, Nyelvtanulás elég döcögősen megy, mert sokszor vagyok nem jól a méregtelenités miatt, a vége annak intenzív lett… ugyanis elmentünk a csodás panorámás helyre enni,

 

pont mikor már alig jött ki nehézfém a kúra alatt, jelezve a végén járunk, s én ettem grillezett Mahi-Mahit – delfinhalat, ami nem delfin, hanem egy róla elnevezett hal. Nagyon finom volt s nagyon fokhagymás, ami ugye nehézfém kivezető – a fokhagyma – s csak rosszullétem után jöttem rá, néztem utána, a Mahi Mahi tartalmaz higanyt… szóval felülmérgeztem magam s a májam nem igazán volt elragadtatva, s mivel a japán algalevesek elfogytak s csak egy adag miszó levesem maradt, a higanyt a veséim igyekeztek a fokhagyma hatására kiüríteni… a második éjszaka volt a legkeményebb, szinte semmit nem aludtam, hússzor voltam kint Wc-n, kis hasmenésem is lett  s egész nap kb. 7 l folyadékot megittam, éjjel hármat, főleg vizet meg egy kókuszdió levét. Viszont a jó hír, ha ennek vége, valószínű vége a nehéz fém méregtelenítésnek is, ugyanis már fokhagymás pirítósra se voltak válaszreakciók előtte. Viszont még jön hat hét utókezelés, ásványi anyagokkal a nehézfémek helyetti feltöltése a szervezetnek, a candida gomba háttérbe szoritásában támogatni az immunrendszert, s végül a candida visszavonulása után probiotikumokkal az immunrendszer megerősítése. A máj tisztulását segíteni, például avokádó juice ivásával majd, Aztán már majd lehet kávézni, sörözni megint… kb. júliusra várom. A tanulásban volt egy nagyon jó napom, mielőtt a mahi mahit ettem volna, kitisztult a fejem annyira, elsőre lefordítottam egy cikket az aznapi japán hírekből a narai őzikékkel kapcsolatban, meg egy másikat a francia elnökválasztással kapcsolatban.

Amúgy egy nap tanulás most így néz ki:

Balinéz irásjegyek tanulása, japán kanjiösszetételek, japán olvasás, japán szókincsfejlesztés, olasz nyelvlecke napi 1 ismétlés, olasz nyelvtan napi 1 tanulása, olasz szavak ismétlése, új olasz szavak tanulása, thai szavak ismétlése, egy thai lecke ismétlése, új thai szavak gyakorlása, malgas nyelv mondat összeállitások, eszperantó szókincs ismétlése napi kb 150 szó, s indonéz nyelvlecke napi egy.

S minden nap van egy fő tanulandó nyelv, akkor aznap azon a nyelven nézek meg egy egy fimből negyed órát.

Naponta marad kb. 1.5 óra szabadidő, néha 2.5, akkor ha lehet, megyünk a víz alatti világot felfedezni…  vagy kora reggel, vagy szieszta idő után. A nap itt 6.30 körül kel s nyugszik…

Emellett haladnak az informatikai feladatok is, ami nem az én érdemem főleg, hanem elsősorban G. barátunké USA-ból.

És a naplementék itt is szépek…

Hát, most ennyi egyenlőre, nagyon nagy emlék az Ubudi kezelés s nagy élmény, de a viz alatti világ csodálata is… Végre élőben láthattam tengeri csillagot is, Napsi le is fotózta. Hamarosan itt is látható lesz… más képekkel együtt, a tengeri világból.

Maradjatok hát velünk továbbra is, érdemes lesz!

 

 

Amedban

Sziasztok,

 

Időhiány miatt (informatikai feladatok, nyelvtanulás elmaradás költözés miatt) most csak az új szállásunkat mutatom be Amedben. Természetesen majd bemutatom első napjainkat is itt. Ime tehát a szállás, ahol egy hónapot fogunk eltölteni:

 

La konyha

 

Nagyon örülünk neki, van 20 literes ballonos víznek kiöntő-tároló, s a 20 literes ballon ugyanannyiba kerül itt, mint Ubudban az 5 literes… azaz tudunk a víz árán spórolni, s nem is keveset. Van mosogató, kézmosó, ami itt nem látszik, egy kis gázfőző, s edények, s egy modern, igen jó hűtőszekrény, ami jelentősen könnyebbé teszi itteni életünket.

Fürdő és wc

La zuhany 
It toilett

 

Kádunk sajnos nincs, de van melegvíz a zuhanyzóban, és a wc modern, nyugati változat, külön kis s nagy öblítési lehetőséggel.

 

Ez pedig a

La Gardrób

Van már ruhásszekrény is, nem kell bőröndből élnünk.

És itt van a

La divanya

Egyenlőre csak pakolunk rá.

 

És íme, a

La ágy de la mosquitó háló

 

Védettek vagyunk a moszkitók ellen is, az ágy nagyon kényelmes, hatalmas.

 

Lássuk akkor a

La teraszt,

Ahol sok időt töltünk, most például már dél van, forróság, de kihoztuk a ventíllátort, és így egész kényelmes árnyékban lenni, s szelet élvezni a szélcsendben.

A teraszon van még ami érdekes:

Il bambuszroló

 

Négy ilyen hatalmas bambuszroló véd minket az erős széltől ha van, esőtől esős évszakban ha az lenne, s persze a tűző naptól, ami most igen barátságos tőle.

 

 

Il kilátás

Ami nem sok, mert ez a sövény választ el a szomszéd rizsföldjétől.

Ez pedig a teraszon van szintén, kettő is van belőle:

Il szék

és van ruhaszárító is.

Végül a fő teraszi bútor:

il ágy de la veranda

 

Ilyen, mikor nem vagyunk benne.

 

Hát, mára ennyi, itt a vége el ne fuss véle, maradjatok velünk, mert legközelebb jön a maszkmúzeumi beszámoló, sok sok szép képpel…