Nos, Napsi még mindig igen fáradt a magyar útja s előtte való hetek sűrű programjai miatt, igy megint én – aztán ha kipihente magát, tényleg ő jön.
Először is, a balinézeknek eredetileg nincs vezetékneve, csak a magas kasztbelieknek. Az első gyerek minden családban ugyanazt a nevet kapja, akár fiú, akár lány, a második is, a negyedikig. Az ötödik gyerek ha van, ismét az első nevét kapja… s igy tovább.
A balinézek nem szivesen mennek innen sehova, jól érzik magukat saját szigetükön. A tengert nem nagyon szeretik, onnan mindig a veszély jön, a támadók, a cunamik, a nagy hullámok s viharok… Nekik a sziget belseje s hegyei a szentek.
Nagyon kedvesek, barátságosak. A megszállók túlereje ellen öngyilkos kollektiv, nyilt szemtől szembeni ellentámadással válaszoltak mindig, elszántan menve a halálba, igy legyőzőjük meg is rettent tőlük, s inkább hagyta őket egyfajta önkormányzatként működni – s az iszlám Indonéziában is mai napig igy van.
Egész életük szakrális, hajnaltól lefekvésig. A szertartásokat nem mereven végzik, hanem kecsesen, elegánsan, teljes átszellemültséggel. Az ő isteneik tényleg itt élnek velük, érezhető.
Az egész sziget kb. Békés megye nagyságú, 4.2 millió ember él rajta jelenleg.
Az ételeik nem annyira csipősek mint a thai ételek, nagyon különlegesek, változatosak. Sok a vegetáriánus étel, találtunk egy warungot a mellettünk lévő kis utcában, s minden étel hihetetlen finom náluk… s a reszelt kókuszt is búven tartalmazó kókuszjuiceuk számomra verhetetlen… Ettem náluk a vegetáriánus ételeket, a csirkéseket, a disznóból készültet, s minden húst fantasztikusan készitenek el, a mogyoró szószuk nagyon különleges.
Hétvégére is maradt az időtlenség… s tart azóta is, amit csak az szakit meg, ha magyar hivatali ügyintézés kell – Napsinek se egyszerű a saját magyar bankjával.
Pár napja beadtuk a ruháinkat a szomszéd mosodába szombat kora délután, vasárnap visszakaptuk őket, nemcsak tisztán, hanem hihetetlen illatosan… Mind összehajtva, tiszta, fantasztikus munkát végeztek.
Napsi megkapta második gyűrűjét is vasárnap, találtunk egy csodálatos s olcsó ezüstékszerboltot. Sokáig csodálta, próbálgatta a csodás gyűrűket s egy nagyon szépet választott ki.
Még pár napig fél kettő – három körül megjött a trópusi eső, én nagyon szeretem, elviszi a hőséget… De már 4 napja nem esik. Még mindig szomszéd utcai warungban ebédelünk ha nyitva van, ma disznóhúst kértem, ami olyan volt mint nálunk a lecsós szelet, s nagyon izletes, s utána kókuszos palacsintát ettem… a reggelink továbbra is a banános illetve ananászos palacsinta gyümölcssalival, egyenlőre nem tudjuk megunni…
Még mindig nem pihentük ki magunkat, pedig ma is 10.30-ig aludtunk, akkor muszáj volt kelni mert csak 11 óráig van reggeli…
Hogyan lehetne elmondani, valóban Bali egy másik világ? Archaikus, szakrális, teljes szöges ellentéte az Orbanisztáni képmutató kereszténységnek, ahol csak a látszódás a fontos, a hazudozás, lopás természetes sőt megbecsülik a tolvaj hazug árulókat, talpnyalókat? Vastag rinocéroszbőrű orcák ott, itt sima, szép arcok.
Japánból származó szellemi utunknak is a gyakorlása itt teljesen más… még Thaiföldön se sikerült olyan könnyedén, mint itt. Láttam, a balinézek milyen keecsesen végzik el napi szertartásaikat, teljes átéléssel, átszellemülten… az ékszerbolt tulajdonosnője is. Én is, mikor reggel a lakás számára kérek áldást, teljesen más állapotban tudom megtenni, mint Orbanisztánban… Itt élnek a szertartások, élnek még itt Istenek, magas szellemiségek. Ahogy japánban is. Magamtól térek vissza az ételek, italok megáldásához, s a gyakorláshoz, minden nap legalább egyet elvégzek. S hatalmas öröm végezni itt, nagyobb mint eddig bárhol, bármikor – kivéve a japán szent hegyet.
Mások itt a madárhangok is, mint Thaiföldön. S itt is vannak fecskék. A napi többszöri ételáldozat a madaraké, kóbor kutyáké, stb. Tart az ünnepség sorozat, a Barong felvonulások amikben sokszor csak gyerekek vesznek részt… még milyen kicsik s már milyen pontosan játsszák a tradicionális balinéz zenéket… jó hallani,látni. S mindezt teszik lazán, könnyeden, de nem felületesen. Balinéz lánykák az utcán is a tánclépéseket gyakorolják sokszor. A Balinéz nők a fejük tetején viszik a nehéz árukat is.
Itt is van mókus, a kertben egy aranyos példányt szeretek elnézegetni, estefelé itt is megjelennek a denevérek mint Thaiföldön, s nappal vannak fecskék is, de más fajta mint otthon.
Itt most nem eszek annyi gyümölcsöt mint Thaiföldön, de élvezem a sokféle zöldséget. Voltam már reggel 7 órakor a piacon is, ott vettem koriandert a kúrámhoz… a tanulást elkezdtem, egyenlőre a japánt, indonézt de jön a thai, olasz, malgas, esperanto gyakorlása is természetesen.
Mellettünk a hangos angol lányok után thai családok váltották egymást, egyik igen hangos volt éjfélig, de az utánuk érkezett thai család halk volt, tudtunk aludni. Most valami északi szőke lányok vannak a szomszédban, ők se hangosak.
Egyik nap egy balinéz férfi jött fel az emeletre ahol a szállásunk van, elmondta angolul hogy a háziak barátja, művész, s szeretné megmutatni amitke készitett. Nagyon szép vallásos rajzok voltak, a Mahabharata, Ramayana hires jelenetei, a tudás istennője, a hold istennője, stb. Mondta, lehet alkudni, nem sértjük meg, elsőnek egy kép árának ő 400 000 rúpiát mond. Napsi kérésemre 100 000 rúpiát mondott, amire barátságosan fejet rázott, összetette kezét tisztelettel s mondta, az túl kevés. Igy kezdődött első balinéziai alkunk… végül két képet vettünk meg, 500 000 rúpiáért, amivel láthatóan elégedett volt a művész is, megtanitott nekünk 3 balinéz kifejezést is. Remélem, még látjuk majd…
Én mindössze 3 pólóval érkeztem, mert itt nem éreztem volna megfelelőnek a thai pólókat. Így vettünk a piacon pólókat, összesen hármat. Első árus 190 000 rúpiáról inditott, végül ennyiért kettő pólót vettünk nála, majd egy másik árus máshol 350 000 rúpiáról inditott, s mikor már elmentünk volna, akkor szólt hogy ok, 100 000 rúpiáért adja a pólót… igy lett három pólóm. 100 000 rúpia kb. 2 200 ft, szóval még fejlődhet az alkutechnikánk… Itt csak akkor szabad alkuba bocsátkozni, ha valóban akarunk vásárolni, nagy tiszteletlenség alkudni keményen majd nem vásárolni.
Két napja nagyon sok nehézfém kezdett ürülni a szervezetemből, leálltam kb. egy hónapra a korianderről, sőt elhagytam a grapefruitmag kivonat szedését is – maradt a lapacho tea és a huminiqum, meg az immunrendszerre az emoció. Lehet igy tovább tart, mig a nehézfémek kiürülnek a szervezetemből, de nem lesz megterhelő. S persze algalapokat eszem még…
Az indonéz nyelv nem túl bonyolult eddig, nincs névmás annyi mint a thai nyelvben, s akárcsak a thai nyelvben, a múlt idő, jövő idő egy szó, itt egyszerűbb mert mindig az ige elé helyezve használják az igeidő jelét. Láthatóan nincs igeragozás sem.
Végre ismét nézzük a kedvenc sorozatainkat. Meglepetésként ért, a Fekete Vitorlák utolsó évada pár napja teljesen lement… eddig 2 nap alatt három részt néztünk meg, most nem tetszett hogy nem történeti hűséggel mentek tovább. Feketeszakáll a valóságban nem adta meg magát, kisebb hajóhad keritette be, s hajójával együtt pusztult, azt választotta, egy hősi küzdelem után. Most a filmben Jack Rackham is vele van s Ann Bonnie is, csapdába esik az üldözött hajón, s Jack megadja magát, mentse Feketeszakállt, de a kormányzó aki csapdát állitott, egyenként akarja kivégezni őket, elsőnek Feketeszakállt akit áthuzat a hajó alatt, s mivel túléli, újra s újra… majd agyonlövi, mert még a harmadik után is él s kineveti… de addigra saját emberei rosszul vannak kegyetlenségétől. Vajon Rackham s Bonnie története valósághűen ér majd véget? Szeretném remélni… Eddig a sorozat nagy erénye számomra a valósághoz hű bemutatása volt a kalózoknak, életeseményeiknek.
Napsival tegnap beszéltünk róla, ideje foglalkozni vele, hova menjünk majd tovább, mert főszezon van… Megbeszéltük, mely városok lehetnek az érdekesek, s Napsi a tradicionális területhez közel, ahová nagyon szeretnénk eljutni ha majd meghivnak, talált szállást, s az se semmi, ki adja ki… de arról majd később, ha már megtörtént. Hát vezetve vagyunk az biztos, nyitottak a kapuk számunkra itt egyenlőre… Holnap véget ér a balinéz ünnepségsorozat, ma már nem volt nyitva a mosoda, holnap se lesz, mert az ünnep lezárása nagy esemény, mi is láthatjuk majd… s vasárnap s hétfőn M. magyar barátnőnk lehet csoportjával együtt, akik ma este érkeznek hozzá tanulni, elvisz minket pár különleges helyre… Kedden pedig megnézzük lehetséges új szállásunkat, amit akár több időre mint egy hónap. vennénk ki. Napsi mindent lelevelezett, letelefonált, még autót kell bérelnünk majd sofőrrel a fél napra, vagy egyre… Örömmel látom, Napsi egyre jobban kinyilik itt, ahogy piheni ki az elmúlt évek fáradalmait.
Szeretem a levegő frissességét, s a csendet, ami itt van, hogy alhatok tényleg reggelente, nincs kis hülye kutya, se hangos kakas, se kukásautó hajnalban, se fűnyirás reggel 5 órakor, a reggeli gyümölcsös palacsintákat, a balinéz emberek mosolyát, csendességét. Szeretem hogy végre ismét sokat vagyunk együtt Napsival… Finomak a fagyik is, Napsinak bejön az a hely, ahol helyben sütik a tölcséreket is. De Ubud nekünk túl drága, itt tényleg max. egy hónapot lehetünk.
Vettünk s ettünk kigyógyümölcsöt is, hasonlitott egy thai gyümölcsre, de kissé más, s finom…
Találtunk egy fantasztikus kemencés pizzériát is Napsi nagy örömére, s még csak nem is drága…
Szeretem Balit, itt máris otthon vagyok.