Napsi még nem pihente ki magát, igy megint én…
Hát, megvolt a kiköltözés. C barátunk 10 órára igérte magát, de ezt már nem vettem komolyan, délt mondtam a háziaknak, s ez jött be. Mi 10 órára készen voltunk, s aztán vártunk, de miután megjött a feleségével, hamar berámoltunk s mentünk Bangkokba, ahol a lakásuknál behordtuk a csomagokat, s végre pihenhettünk kicsit. Nagyon meleg volt éjjel is, de 2 ventillátorral ki lehetett birni. Én hajnali 4 órakor már fent voltam, noha éjfél után tudtam csak elaludni. Másnap reggel kimentünk a reptérre, előtte búcsú egy időre a barátainktól… a repülőgépünk egy órás késéssel szállt fel. A gépen kaptunk ebédet, nem volt egy nagy durranás a Nasi Goreng, azaz az indonéz sült rizs, de jóllaktunk, mert szendvicseket is adtak hozzá… Napsinak volt vega étel. A szállásról előző este irtak, hogy kijönnek elénk, elég normális viteldijat ajánlottak, igy elfogadtuk. A repülőtéren azt tervezzük, veszünk sim kártyát, havi pár gigabájt netet majd, s utána megyünk a szállásra. Most a repülőről irok. Teljesen más következik életünkben, új szakasz, s másokra is hatással lesz, ezt tudom. Még 3 óra a repülés, igy kaja után, s alig várom, meglássam majd Balit a repülőről….
És megláttuk, előtte még Borneo félelmetes-gyönyörű hegyei, vulkánjai felett repültünk el. Kellemes energia, friss energia érződött. Leszállás után vizumellenőrzés volt, majd a sok bőröndért mentünk – kicentiztük a 80 hozható kg-ot, de csak úgy hogy az elvileg max. 7 kg-os kézipoggyászom valójában 11 kg volt. Utána bőröndellenőrzés következett. Egy kutyás határőr szaladt végig a kutyájával, s mindenkit megszaglászott, mármint a kutya… s sok embert bőröndvizitre küldtek. Minket nem, mi mehettünk tovább. Kint már várt a hotel kisbusza, kijöttek elénk. De még pénzt vettem fel az Erste kártyával, s utána jött az üzenet a hülye magyar módi szerint – zárolták a kártyámat, hivjam majd fel a bankot – hát persze, hogyne…. majd ha fagy. Alig 5 napja jelentettem a netbankon át, hogy Indonéziában fogom használni a kártyát, ennyi idő alatt nem voltak képesek feldolgozni… Látszólag az Erste is egy bank, minden van a neten mint más banknál, lehet üzenni nekik, csak nem olvassák, nem dolgozzák fel. Szerencsére Napsi ismeri a figurát, aki a bankban ezen a helyen dolgozik, már előre megbeszélték, ha gond van szóljunk. Megtettük, válaszolt, hogy mikor legközelebb dolgozik, utánanéz. Minden magyar hivatal, szolgáltató a f.s szóval irható le kb. De Bali tényleg szép, noha este érkeztünk, igy is látható volt. Már maga a reptér épülete is csodálatos, mint a hotelből elénk jöttek mondják, 3 éve épült, addig kis reptér volt. Egyik ámulatból a másik bámulatba esünk. Csodás alkotások, szép házak, s mindenhol sok zöld. A thai forgalom után nekem nem tűnt félelmetesnek a Balis közlekedés. Kb ugyanaz, csak itt nem 4-6 sávos utak vannak, hanem 2 vagy egy, szembe-forgalommal, de mindenki igyekszik vigyázni a másikra. Ugyanakkor tényleg elénk kanyarodnak mellékútról, lassan kell menni a vezetőnk szerint, s ilyenkor dudál, a másik ne csináljon semmit. Dudál az is, aki előzni fog. Már Thaiföldön is látszott, mennyire más az emberek viszonya egymáshoz. Amikor C felesége vezetett s egy autó mellett nem fért el mert nyitva volt az ajtó s a sofőr sehol, dudált. Azonnal előkerült a sofőr, bocsánatot kért, becsukta az ajtót s kivezényelt integetéssel a szűk helyen. Itt igy megy. A kb egy órás út közben Ubudig a sofőr s felesége halkan beszélgetnek egymással, balinéz tradicionális zene szól az autóban, de szintén halkan. Másnap délelőtt az angol szállásszomszéd nők igen hangos beszéde szöges ellentét a balinézek csendességével szemben. Megérkezésünk után megkapjuk a szobánk, segitenek az emeletre felvinni a bőröndjeinket, majd elmegyünk vacsorázni. Balinéz helyre mennénk, de sok már zárva, mert másnap ünnepség lesz… Ünnepre érkeztünk, Galungan fesztiválra, minden balinéz család saját templomában ünnepli majdholnap. Igy hát egy nyugatias szórakozóhelyen eszünk, ahol egy helyi zenekar játszik, ütött-kopott gitárokon, egy db dobon, de olyan jazzt-bluest nyomnak, hogy ihaj, s egy turista hölgynek, aki idősebb, csodás hangja van s ő is énekel pár számot, fantasztikus a hangja ehhez a zenéhez, nagy tapsot is kap. Napsi eszik egy zöldséges rizst, én meg balinéz kacsát, ropogóst.. nagyon nem jön be a kacsa. De Napsi ételében van karamellizált öntetes szójakocka is, csodás ize van. Gyömbér üditőt iszunk, 146 000 volt a számlánk, az út a szállásig 300 000, de IDR, indonéz rupia. Ma például vettem 8 tekercs Wc papirt, kb 40 000-ért, ami 100 bahtnak felel meg, tegnapi vacsoránk kb. 300 baht volt. Mivel fáradtak vagyunk, visszamegyünk a szállásra s lefekszünk, én hamarosan alszom mint a bunda, másnap negyed tizkor ébredek fel, Napsi is.
Napsi megrendeli a reggelit s már esszük is amiről eddig csak olvastunk, a balinéz banános illetve ananászos palacsintát, gyümölcssalátával… mennyei, s benne van a szállás árában. Már megy az ünnepség, én sétálok később, eszem egy indonéz csirkelevest, s felderitem a környéket, egy szentélybe be is mehetek, fotózhatom is az ünnepséget. Még minden új, de fantasztikus érzés itt lenni. Nincs az a hatalmas hőség mint Thaiföldön volt most, noha itt is meleg van s párás az idő. De a szállás hideg falu, tradicionális épitészet… A Balinézek ma mind népvieletben az utcákon, egy étteremben ahol szerettem volna enni mondták hogy ma csak délután kettő után, mert az ünnepség van… igazuk van, s itt tényleg ünnepek vannak, minden balinéz ünnepel, s a gyerekek részt vesznek benne. S a balinézek tényleg csendes emberek, kedvesek ők is nagyon. Napsival elindulunk ebédelni, majd utána netet intézni… nem olyan egyszerű mint kiderül, ma legalábbis… Megvan a Sim kártya, pénz is kerül rá, de utána mikor netre töltenénk fel, már nem fogadja a rendszer délután, egy órán át próbálkozik az eladó hölgy, de nem sikerül. Este is megpróbáljuk másik helyen,megint nem megy a rendszer, talán holnap…. Erste bank ir, regisztrálták hogy Indonéziában vagyok – süthetem, mert a kártyám letiltották ugye, irtam állitsák helyre amit elrontottak. A másik bank kártyájával veszek fel pénzt, igy ki tudjuk fizetni a dijat majd a szálláson, 5 millió rupiát vettem fel… Még vacsorázunk egyet, ez az étel bejön, rizs, zölsdégek, banánlevélbe tekert hal, finom, Napsi meg olasz ételeket eszik. Ezen a héten úgy tűnik, még mindig ügyekre kell figyelni, s csak jövő héttől lehet hát pihenni kezdeni, mert a net még nem tudni hány napig tart, mig lesz a szálláson kivül is, s a bankokban is vannak függő ügyek…. De erről nem Bali tehet.
Csütörtökön Napsi ismerőse helyreállitotta az Erste kártyát. E nap eddig a legjobb, először is sokat tudtunk aludni, majd jött a gyümölcsös palacsinta reggeli… aztán visszatértünk szundikálni, s ébredés után elmentem egy dobozos levesért hogy a koriandert ehessem valamivel. Utána elindultunk körbenézni, s a mellettünk lévő kis utcában egy ottani kis warungban ebédeltünk, de milyen istenit… S olyan kókusz juice-t kaptam, amibe bele volt reszelve a kókusz húsa is… aztán ettünk még egy balinéz kókusztekercset közösen, ami konkrétan kókuszos palacsinta volt…. Aztán elindultunk, a túrista infohoz, közben megnéztük a helyi piacot, ami árukat jelentett, ruhákat főleg, s utána az információnál elmondták, merre van az elektronikai áruház, s hol tudunk biztosan net megoldáshoz jutni. Igy is lett, előbb a netünk lett meg s telefonszámunk, másik szolgáltatót választottunk, választhattunk vagy 20 telefonszám közül, melyiket szeretnénk. Utána elmentünk az elektronikai áruházba, s vettünk teafőzőt, s mivel ez szupermarket is, vettünk gyümölcssalátát is. Hazafelé Napsi megkapta első Balin vásárolt gyűrűjét, aquamarin kővel… Hazafelé a Bali Buda organikus étteremben ettünk vacsit, én csirkelevest, Napsi szendvicset aszalt paradicsommal. Aztán itt a szállás verandáján elfogyasztottuk a gyümölcssalit. Ez az első nap, hogy megjelent nekünk is az időtlenség, lassan sétáltunk, sehova nem siettünk, mégis sokkal többet intéztünk mint előző nap… Felvettük a Bali tempót! Tegnap is esett eső, mai is, de kellemes trópusi záporok voltak. Itt jobb idő van mint Thaiföldön egyenlőre, igaz párásabb, de nagyon kellemes. Este se kell légkondi, ventillátor van a plafonon, 5 fokozatú, de nagy szükség nincs rá, szellőztetéskor használjuk inkább. Szúnyogok se nagyon támadnak, s bár vannak hangyák, egyenlőre béke van velük is. Itt más az idő, s olyan jó ebben benne lenni… Most este kis jazz zenét hoz a szél távolról, kellemes aláfestése az estének, s már alig várom a holnapi napunkat Balin… Ma terveztük a majomerdőt megnézni, de pont indulásunkkor jött eső, igy holnapra vagy későbbre halasztottuk. Megyünk majd a Bali Zoo-ba is valamikor, Orangutánokkal reggelizni, s lehet lovagolni tanulni is itt… Sok csoda vár még ránk, egyenlőre a nyelvtanulást is halasztom, mig kipihenem magam alaposan.
Pénteken hajnalban ébredek, fontos mail jön, megválaszolom majd visszaalszom. Erste bankkártyám helyrehozták, próbaképp fizetek egy boltban vele, sikerrel. A másik bankban is némi levelezés után most béke van. Kezdenek egyenesbe jönni a dolgok.
Ma csak reggeliztünk, majd ebédeltünk, feltöltöttük a vizkészletünket s máris mentünk találkozóra egy kedves magyar hölggyel, akit személyesen még nem ismertünk, de sokat segitett nekünk. Hoztunk neki kis ajándékot, s ő elmesélte igen spirituális ideútját, amit pár hónapra tervezett – évekkel ezelőtt. S itt találta meg élete párját is, aki szintén érdekes módon került ide. Kapunk hasznos tanácsokat, ez egy hosszú barátság lesz, érezhető máris. Nagy az összhang. Ha minden jól megy, jövő hét vége felé vagy utána elvisz egy itteni szent forráshoz is….
Sokat beszélgetünk, 6 órán át… repül az idő… megbeszéljük mennyire más a nyugati világ s a keleti, s hogy az emberek nem értik nyugaton, amig a biztosra várnak, azt keresik, nem is élnek még… Fejest kell ugrani az ismeretlenbe, elfogadni a sok sok nehézséget, küszködést.. neki is volt benne része bőven, sok sok éven át, s utána jött a célbaérés… ma már nincs semmi amire még vágyna, amit elérnem felajánlotta magát, hátralévő életét a magasabb erők szándékainak, jöjjön aminek jönnie kell. Ez az út…
Mintha rég ismernénk, olyan….
Holnap már kellene mosni, s piacra menni kora reggel…. Böröndöket elrendezni, van mit tenni, de olyan jó hogy semmi nem sürgős most….
A Chromebookra is megérkezett a Chrome 57 system, de az Android alkalmazások elérhetősége még nem, de már közeledik… jó itt lenni, jó itthon lenni.