Sriracha… benne maradnak a szivünkben az itteni emberek.
Mennyi kedves embert ismertünk itt meg… A háziak, akik bármikor segitettek, a szomszéd fiú aki amig itt lakott, rendszeresen elvitt a robogóján… A Szomtámot készitő néni, s bizony sokan mondták már, a legjobb szomtámot nála lehet enni… A varrógépes bácsi s családja… Mellettük árul Nóri egyik thai barátnője, aki az utolsó napokban sokat segitett nekünk. A sarkon a vegyes boltot vezető család, velük szinte szemben a kis étterem ahol egy másik család finomakat főz, a sült rizsük isteni… a fiatal fiu aki egy kis számitógépes boltot vezet s nála nyomtattam sokat, sokáig… a vidám japán ujdonsült ismerősöm, aki szintén egy fénymásoló-nyomtató szalont nyitott az aeon plázával szemben… a kolbászárus, akivel először tudtam thaiul beszélgetni… a motorszerelő aki szabadidejében angolul tanul s focizik a városi csapatban, akárcsak a szomtámos néni férje… a Durian árus fiatalasszony, akinél már kapható ismét mától durian…kezdődik a durian szezon…
Durva, de 2.5 év alatt több kedves ismerősöm lett itt, mint mikor 7 évig laktam Magyarországon egy kisvárosban…
Nagyjából már összerámoltunk, utolsó esténk következik ebben a városban, ahol gyönyörűek voltak a Naplementék, akárcsak máshol Thaiföldön… Vajon Balin hasonló lesz?
Nem jutottunk már el együtt a kis szigetre, se a Tom Jum Kungot enni, nem maradt rá idő… Holnap reggel érkezik C, thai barátunk a feleségével és a kis teherautójukkal, s irány Bangkok… Ott kezdődött, s egyenlőre ott fejeződik be thai kalandunk.
3 bőrönddel megyünk, s két kistáskával meg a számitógépekkel. Ahogy ide jöttünk. C.-nek tudunk adni hálából a sok segitségért egy kis sütőt, a wokot, a vizforralót, ventillátorokat, kisszekrényeket, alvó tatamikat, párologtatót s ezt a HP nagyképernyős androidos számitógépet, amin most irok, szintén utoljára.
S visszük magunkkal a kis Ko-Sichang szigeti hétvégék, pihenések emlékét, a Koh-Changi karácsonyokat s ujévet, a Koh-Lantai pihenés emlékeit, élményeit, a finom thai, japán s olasz ételek izeit, a lédús mézédes gyümölcsökét, s egyben véget ér Napsi sivár, pár ételes vegetáriánus vegetálása – mert Balin rengeteg vegetáriánus étel vár rá…
Még persze vár ránk egy nagytakaritás ma este s holnap reggel befejezés, most még csomagolás, egy kis indonéz nyelv gyakorlás – ja igen, ma egyenlőre befejeztem a 105 éeckés thai nyelvlecke sorozatot, de bizony a 71-105 körüli leckéket még egyszer vagy kétszer át fogom ismételni, gyakorolni – jót fog tenni.
Csodálatos 2.5 év volt ez, köszönjök Thaiföld, thaiföldi emberek, s ide mindig szivesen jövünk vissza.
Napsi szép búcsúajándékot kapott kollégáitól, egy igazán szép ezüstgyűrűt – s kiderült, csak 2 tanár marad még idén a nyári szünet (most van itt a nyári szünet) után, a többiek szintén elmennek.
Mi is indulunk hát holnap, egyenlőre Bangkokba, ott még vár ránk egy meleg itteni nyári nap, de au utolsó… igy könnyebben elviselhető. Hálisten az időjárás kegyes volt, nagy esők voltak a száraz évszakban s lehült több nap is a levegő, ami kellemes volt nagyon.
Szia, Sriracha! És kösz mindent!