Napsi meghozta a jó időt, egész nap esett az eső, s ő 2 napon át aludt jó sokat. Hozott könyvet nekem, megszerezte a Bali, az Istenek szigete cimű könyvet, amit ifjúkoromban olvastam utoljára. S igen, oda fogunk utazni – Indonézia egyik gyöngyszemére…
Jelenleg csomagolunk, készülődünk. Már csak 3 estét alszunk itt, egyet Bangkokban s utána már, ha minden jól megy, Balin hajtjuk álomra fejünket… Valószinű, ez az utolsó Thaiföldön irt bejegyzésünk egy ideig. Viszlát, kis hülye kutya, többet nem akadályozod az alvásom, pihenésem meg!
Napsi a kollégáitól búcsúzik ma este, ez az ő búcsúestje.
A bankokkal a helyzet: Az e-pénztárcát nem nyitották meg, rosszul vitték fel az adataim, thai állampolgárnak, s automata üzenezek kérik, küldjem a thai személyimet, ami nincs. Mivel ember nem ir nekem, én se nekik, csá. Az Erste végül ügyesebb volt, miután átvettem a bankkártyát, már jött is a pin kód boriték, s telefonos beazonositás után élesitették is. Ez legalább rendben. Viszont most a karibi bankkal lett vitám, mert elcseszték az egyik utalás feldolgozását, időben kétszer anyi ideig tartott, s emiatt erre a cimre már késve jön a kártya, de levelezési cimre nem akarják kiküldeni. Szegény Napsi levelezett velük angolul, végül az lett a megoldás, ideküldik s egy thai barátja Napsinak utánunk fogja küldeni. Hát ez se az a bank, amit keresek…
A postai csomagot végre felvehettem, az volt a baj, V. barátnőm aki feladta, nem irt cimzettet.. csak cimet. Itt meg sokan lakunk. Végül az lett a megoldás, a ház tulajdonosa irt egy meghatalmazást, hogy bármely, e cimre érkező küldeményt átvehetek. Aztán mehettünk robogótaxival s minibusszal a kikötői vámhivatalba. Azért sikerült igy, mert Napsi egyik kulönórás diákjának anyukája ott dolgozik, ő segitett rengeteget, hogy megkapjuk a csomagot. Már vártak minket mikor odaértünk, a csomag is elő volt készitve. Nem vámot kellett fizetni, hanem a csomag raktározásáért gijat, de a lényeg, időben megjött!
Még Pattayára is be kellett mennünk a nyelvsuliba, ahol megirták a vizumtörléshez az igazolást, utána robogóval a tűző napon 20 peces út várt ránk az immigrationbe, majd onnan vissza. A hivatalban hamar ment, húztunk sorszámot, de előre vettek, felismertek hogy V.I.P ügyfelük lennék, igy hát soron kivül elintézték, az általunk kért dátumra átirták a vizum érvényességét.
A koriandert elkezdtem szedni, szedi is ki érezhetően a nehézfémeket, szóval kb. június végéig tart majd a méregtelenitési programja a szervezetemnek. Pattayáról mire hazaértünk tegnap délután, már enni se tudtam, nagy fejfájásom, hányingerem volt – napszúrást kaptam jó erőset… Napsi 3 órán át kezelte a fejem tetejét főleg, igy megusztam hányás, keményebb tünetek nélkül s persze ma már tanulok, rámolok is tovább, kis fejfájással kisérve.
Hamarosan egy időre hát búcsúzunk Thaiföldtől, nagyon jól éreztük itt magunkat… Rendszeresen vissza fogunk ide járni… Hiányozni fog a szomtám, a szomtámos néni, a thai emberek barátságosága, kedvessége, hogy a hivatalokban mindig minden el van rendben intézve… A tom jam kung, a pad-thai – de máris tudjuk hogy vár ránk a Nasi Goreng, reggelire édes palacsintát ehetünk ott, s új kalandok… S ott is vannak finom gyümölcsök.
És hatfajta halálos mérgű kigyó, mint a királykobra vagy a köpködő kobra s még négy másik, egyik tengerparton szeret lenni, szóval óvatosan ott is, a másik tengeri kigyó amit nem lenne jó megsimogatni, egy pálmafákon, ültetvényeken szeret lenni a fákon s nem lehet észrevenni… szóval ébernek kell lenni nagyon. S még van egy kigyó két változatban, amelyik bárhol lehet, akár a lakásba bejön.
Ja, Napsi hozott két ugynevezett tengerjáró cipőt ha strandra mennénk, mert tengeri sünös, korallos a parti rész, nem jó rálépni akármire…
Maradjatok hát velünk, mert hamarosan Indonéziából folytatjuk, ott már Napsi aktiv blogiró lesz!